[Evangelium] 2007-05-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 22. - Kedd

   Jézus az utolsó  vacsorán tekintetét  az égre emelte,  és így  imádkozott:
   "Atyám, eljött az óra.  Dicsőítsd meg Fiadat,  hogy Fiad is  megdicsőítsen
   téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,  akit
   neki adtál, örök életet adjon. Az  örök élet pedig az, hogy  megismerjenek
   téged, az  egy  igaz Istent,  és  Jézus  Krisztust, akit  te  küldtél.  Én
   megdicsőítettelek  téged  a  földön.  A  feladatot,  amelyet  rám  bíztál,
   teljesítettem. Atyám,  most te  dicsőíts meg  engem azzal  a  dicsőséggel,
   amelyben részem volt  nálad a világ  teremtése előtt!  Kinyilatkoztattalak
   téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem
   adtad őket. Tanításodat megtartották. Most  már tudják, hogy minden,  amit
   nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők
   pedig elfogadták: megismerték az igazságot,  hogy tőled jöttem, és  hittel
   elfogadták, hogy  te  küldtél  engem.  Értük  könyörgök.  Nem  a  világért
   könyörgök, hanem  értük,  akiket nekem  adtál.  Tieid ők-  hiszen  a  tied
   mindaz,  ami  az  enyém,  és  minden  az  enyém,  ami  a  tiéd  -,  és  én
   megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább  itt e világban, ők azonban  a
   világban maradnak. Én most hozzád megyek."
   Jn 17,1-11a

   Elmélkedés:

   Jézus utolsó  vacsorán mondott  főpapi imáját  olvassuk az  előttünk  álló
   három nap  evangéliumában, amelyben  először saját  küldetéséről, mint  az
   Atya megdicsőítéséről  van  szó,  ezután pedig  az  apostolokért,  majd  a
   hívőkért imádkozik. Ez az imádság előkészíti és bevezeti azt az áldozatot,
   amelyet  az  emberek  megváltásáért  Jézus  nagypénteken  mutatott  be   a
   kereszten. Az Atyának  szóló imádság  ez, ahogyan a  keresztáldozat is  az
   Atyának szól. Jézus  úgy tekint a  rá váró szenvedésre  és halálra,  amely
   küldetésének része  és  beteljesedése, mint  az  Atya akaratára.  Az  Atya
   iránti szeretetéről tanúskodik, hogy engedelmes  lélekkel fogadja el a  rá
   váró halált, amely  egyúttal Isten dicsőségének  megnyilvánulása is  lesz.
   Földi küldetésének teljesítéséből már  csak egyetlen dolog hiányzik:  hogy
   egészen odaadja életét. Az imában Jézus kifejezésre juttatja, hogy  készen
   áll ennek megtételére.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Légy áldott, ó, kegyelemmel teljes Szűz!
   Fogadj el minket, amilyenek vagyunk, itt melletted.
   Fogadj el minket! Tekints a szívünkbe!
   Fogadd el gondjainkat és reményeinket!
   Segíts nekünk Te, kegyelemmel teljes, hogy kitartsunk a kegyelemben, és ha
   szükséges lenne,  visszatérjünk  az élő  Isten  kegyelmébe, ami  az  ember
   legnagyobb és természetfeletti jósága.
   II. János Pál pápa