[Evangelium] 2007-05-21

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 21. - Hétfő

   Amikor  az  utolsó  vacsorán  Jézus  elmondta  búcsúbeszédét,  tanítványai
   megjegyezték: "Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most  elismerjük,
   hogy mindent tudsz, és nincs szükség  rá, hogy valaki is kérdezzen.  Ezért
   hisszük, hogy Istentől jöttél." Jézus így felelt: "Most hisztek? Eljön  az
   óra - már el is jött -, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem
   magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt
   azért mondtam  nektek,  hogy  békességet  találjatok  bennem.  A  világban
   üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot."
   Jn 16,29-33

   Elmélkedés:

   Jézus beszédének  végighallgatását  követően  az  apostolok  lelkesen  azt
   válaszolják, hogy megértették Mesterük szavait  és elhiszik, hogy az  Atya
   küldte őt.  Egészen  magabiztosnak  tűnik  ez a  felelet  és  hitvallás  a
   részükről.  Jézus  azonban  azonnal  figyelmezteti  őket,  hogy  hamarosan
   elérkezik hitük próbatételének ideje. Akik most lelkesen bizonygatják erős
   hitüket, néhány  óra múlva  zavarodottan,  félelemmel a  szívükben  fognak
   elmenekülni a katonák elől. Akik most azt állítják, hogy megértették Jézus
   szavait, még ezen az estén értetlenül fogják szemlélni Jézus szenvedésének
   kezdetét  és  elfogását.  Akik  most  együtt  vannak  az  Úrral,   másnap,
   nagypénteken már elmenekülnek és nincsenek  ott a keresztúton. A  Jézussal
   történt szomorú  események  ugyanis bizonytalanságot  ébresztenek  bennük,
   megrendül  hitük,  s  elszáll  lelkesedésük.   Csak  a  feltámadás  és   a
   Feltámadottal való találkozás változtat ezen, ébreszt új hitet bennük.  És
   a  feltámadás   után   a   pillanatnyi  lelkesedés   helyett   inkább   az
   elkötelezettség jellemzi őket, s bátran hirdetik az evangéliumot.
   Legyen bennünk lelkesedés Krisztus ügye  iránt, de ne hiányozzon  belőlünk
   az elkötelezettség se!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk,  Istennek szent szülője,  Mária,
   ki szuz  lévén  templommá lettél,  és  választottja a  szentséges  mennyei
   Atyának; ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a  Vigasztaló
   Szentlélekkel. Minden  kegyelem teljessége  és  minden jóság  lakozott  és
   lakozik tebenned.
   Üdvözlégy te, Isten palotája;
   Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
   Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
   Üdvözlégy te, az ő palástja;
   Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
   Üdvözlégy te, az ő anyja,
   legyetek üdvözölve ti, szent erények mind, kik a Szentlélek kegyelméből és
   megvilágosításából  a  hívek  lelkébe  ereszkedtek,  hogy  a  hitetleneket
   Istenben hívő emberekké formáljátok át.
   Assisi Szent Ferenc