[Evangelium] 2007-05-20

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 20. - Vasárnap, Urunk mennybemenetele

   Feltámadása után  Jézus  utoljára  jelent  meg  az  apostoloknak,  és  így
   búcsúzott el tőlük:
   "Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel  kell
   támadnia a  halálból.  Az ő  nevében  Jeruzsálemtől kezdve  minden  népnek
   megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg
   elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát.
   Maradjatok a  városban, míg  erő nem  tölt el  benneteket a  magasságból."
   Ezután kivezette  őket Betánia  közelébe,  és kezét  fölemelve  megáldotta
   őket.  Áldás  közben  eltávozott  tőlük,  és  fölemelkedett  az  égbe.  Ők
   leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan
   ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
   Lk 24,46-53

   Elmélkedés:

   Néhány napig az űrben vagy örökké a mennyben?
   A katolikus  hagyomány szerint  a húsvétvasárnap  utáni negyvenedik  napon
   ünnepeljük Jézus mennybemenetelét. A 40.  nap az elmúlt csütörtökön  volt,
   de több  országban,  köztük  Magyarországon is,  a  következő  vasárnapon,
   vagyis ma tartjuk a mennybemenetel  ünnepét. Az ünnep szoros  kapcsolatban
   áll a  húsvéttal:  Krisztus,  aki húsvétkor  feltámadt  a  halálból,  majd
   negyven napon át  megjelent az  apostoloknak és a  tanítványoknak, ezen  a
   napon elhagyja  a földet,  és  visszatér az  Atyához a  mennyországba.  Az
   esemény olyannyira fontos  hitigazság, hogy a  hitvallásba is bekerült.  A
   Jézusról szóló részben  ezt imádkozzuk: "harmadnapra  feltámadt az  írások
   szerint, felment  a  mennybe,  ott  ül  az  Atyának  jobbján".  Ez  utóbbi
   kifejezést az  jelenti,  hogy  a  mennybe  dicsőségesen  visszatérő  Jézus
   elfoglalta helyét az Atya  mellett. Az ünnep  kapcsán próbáljunk ma  arról
   gondolkozni,  hogy  mi  a  menny,  mi  a  mennyország  és  mit  jelent   a
   mennybemenetel?

   Néhány  héttel  ezelőtt  nagy  szenzációnak  számított,  hogy  egy  magyar
   származású  amerikai  milliárdos,  Charles  Simonyi  (Simonyi  Károly)   a
   világűrben járt.  Farkas  Bertalan után  ő  a második  magyar  ember,  aki
   űrhajósként feljuthatott  a bolygók  közé.  Simonyi Károly  nem  hivatásos
   űrhajós, csak egy igen  gazdag ember, aki  rengeteg pénzt fizetett  azért,
   hogy űrturistaként felmehessen az űrbe. Néhány napig volt csupán odafennt,
   aztán visszatért a földre. Mi szegényebbek vagyunk, talán csak a Balatonra
   tudunk elmenni nyaralni vagy a tehetősebbek talán eljutnak a tengerpartra,
   és bizonyára  soha  nem  lesz  annyi pénzünk,  hogy  a  világűrbe  menjünk
   kirándulni. Ennek ellenére mégsem  kell irigyelnünk az űrturistát,  hiszen
   ennél sokkal nagyobb álmaink is vannak, mégpedig elérhető álmok. Mi nem  a
   világűrbe, hanem  a mennyországba  szeretnénk eljutni,  s nem  csupán  egy
   hétig szeretnénk ott  lenni, hanem  örökké. Ha  választanom kellene,  hogy
   néhány napig  az űrben  vagy örökké  a mennyben  lehessek, mindenképpen  a
   mennyországot választom.  Igen, a  földi élet  után szeretnénk  eljutni  a
   mennybe, Jézus örök országába, az  Atya mellé! Ez minden keresztény  ember
   vágya, ez a mi nagy vágyunk!

   A gyerekek - és sokszor  még a felnőttek is -  úgy képzelik, hogy a  menny
   valahol odafönn, nagyon messze,  a csillagokon túl  létezik. Ez egy  téves
   elképzelés, mert  a menny  igazából nem  egy hely,  ami a  világűr  nagyon
   távoli részén található,  s amelyet hatalmas  távcsövekkel megnézhetünk  a
   földről. A mennyország  valójában egy állapot,  egy létmód, amelyet  Isten
   ajándékoz az embereknek. A halálunk és a feltámadásunk után eljuthatunk  a
   mennyország örökké  tartó boldogságába,  az örök  üdvösségre, ahol  együtt
   lehetünk az  Atyával és  Jézussal.  Az a  tény,  hogy Jézus  feltámadt  és
   felment a  mennybe azt  jelenti, hogy  ez számunkra  is lehetséges.  A  mi
   testünk és lelkünk  is feltámad  az örök életre,  és mi  is eljuthatunk  a
   mennybe.

   Mindezek után érdemes megnéznünk, hogy  mit találunk a szentírásban  Jézus
   mennybemeneteléről. Máté és János evangéliuma nem számol be az eseményről,
   Márk pedig egészen röviden csak a következőket írja: "Az Úr Jézus  fölment
   a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján" (Mk 16,19). Szent Lukács
   a mennybemenetellel  fejezi be  evangéliumát, másik  írását, az  Apostolok
   Cselekedeteit pedig  ezzel kezdi.  Az  evangélium lezárásaként  ezt  írja:
   "Jézus kezét fölemelve megáldotta az apostolokat. Áldás közben  eltávozott
   tőlük, és  fölemelkedett  az égbe"  (Lk  24,50-51)  - ahogyan  ezt  a  mai
   szentmise evangéliumában olvastuk. Az  Apostolok Cselekedeitben pedig  ezt
   hallottuk az olvasmányban: miután Jézus elmondta beszédét az apostoloknak,
   "a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már
   nem láthatták" (ApCsel 1,9).

   Az idézett  szövegekből  első  pillantásra nagyon  keveset  tudunk  meg  a
   mennybemenetelről, mondhatnánk azt  is, hogy  az a  bizonyos felhő  szinte
   mindent eltakart az apostolok  szeme elől és mielőlünk  is. De ha  odahaza
   kézbe vesszük bibliánkat  és figyelmesen újra  elolvassuk a szövegeket,  a
   következő fontos igazságokat találjuk:

   1. A  húsvéti feltámadást  követően Jézus  több alkalommal  megjelenik  az
   apostoloknak  és  a  tanítványoknak,  akik  ezen  találkozások  alkalmával
   meggyőződhetnek arról, hogy az Úr valóban él.
   2. Az utolsó találkozás alkalmával Jézus megbízást ad a tanítványoknak  az
   evangélium hirdetésére az egész világon.
   3. Küldetésük teljesítésében  az Úr  által megígért  és pünkösdkor  eljövő
   Szentlélek fogja megerősíteni őket, hogy tanúságtételük a  Feltámadottról,
   valamint missziós-evangelizációs küldetésük eredményes legyen.
   4. Jézus visszatér a mennybe, az Atyához, aki a földre küldte.  Eltávozása
   ellenére mégis titokzatos módon övéivel marad, tehát távozása nem  jelenti
   azt, hogy  magára hagyja  az emberiséget.  Egyházában és  a  szentségekben
   továbbra is jelen van közöttünk.
   5. Jézus a  végső időkben  vissza fog  térni a  világba. A  mennybemenetel
   hegyén a fehér ruhába öltözött angyalok ezt mondják az apostoloknak  ezzel
   a  második  eljövetellel  kapcsolatban:  "Miért  álltok  itt  égre   emelt
   tekintettel? Ez a  Jézus, aki  közületek az  égbe emelkedett,  úgy jön  el
   ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment" (ApCsel 1,11).
   6. Az  apostolok,  akik  húsvétkor  a  feltámadás  tanúi  voltak,  most  a
   mennybemenetel tanúi. Krisztus hűséges tanítványai eljuthatnak a mennybe.

   Befejezésül azt  kérdezzük  magunktól,  hogy hová  szeretnénk  eljutni?  A
   világűrbe vagy mennybe? Mi ér többet:  pár napos kirándulás az űrben  vagy
   az örök élet a mennyországban? Az  űrbe csak nagyon kevesek jutnak fel,  s
   ők is visszatérnek. A mennyország viszont mindannyiunk számára nyitva áll!
   Törekedjünk arra, hogy eljussunk Jézushoz és az Atyához a mennybe, az örök
   üdvösségre!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Én Istenem, legyen meg bennem szent akaratod olyan tökéletesen, akár  fönn
   a mennyben! Távol álljon tőlem, hogy mást kívánjak, mint amit te  kívánsz!
   A te akaratod az én  akaratom, azt kell akarnom,  amit te akarsz, s  mivel
   utolsó szolgád vagyok, tiszta szívből akarom is mindazt, amit te, Uram!
   Akarod, hogy beteg legyek? Én is.
   Akarod, hogy szegényen, ismeretlenül éljek? Én is.
   Akarod, hogy vigasztalás nélkül szűkölködjem? Én is.
   Hogy fájdalmak gyötörjenek? Én is.
   Hogy sok baj zaklasson? Én is.
   Be akarsz fogadni a mennybe? Nincs ennél forróbb vágyam!
   Loyolai Szent Ignác