[Evangelium] 2007-05-17

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 17. - Csütörtök

   Búcsúbeszédében Jézus így szólt  tanítványaihoz: "Még egy  kis idő és  már
   nem láttok engem, és  ismét egy kis idő  és viszontláttok engem, (mert  az
   Atyához megyek.)"  Tanítványai  erre  így tanakodtak:  "Mit  akar  mondani
   ezzel: Még egy kis idő  és már nem láttok engem,  és ismét egy kis idő  és
   viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy:  Még
   egy kis  idő? Nem  értjük, mit  beszél." Jézus  észrevette, hogy  kérdezni
   akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
   egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
   engem? Bizony, bizony, mondom  nektek: Sírni fogtok  és jajgatni, a  világ
   pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."
   Jn 16,16-20

   Elmélkedés:

   Jézus az utolsó vacsorán arról beszél apostolainak, hogy egy kis idő  után
   már nem fogják látni.  Ez a kis idő  a vacsorától a nagypéntek  délutánig,
   vagyis  Jézus  kereszthaláláig  terjed.  Ebben  a  rövid  időszakban   még
   láthatják őt, de után nem fogják  ismét látni egy rövid ideig. Ez  utóbbi,
   második "kis idő" pedig nagypéntektől húsvétvasárnap hajnalig tart,  amely
   időszakban nem fogják  látni övéi  az Urat. Húsvét  hajnalán azonban  újra
   láthatják,  de   ekkor  már   nem  földi,   testi  alakjában   fog   nekik
   megmutatkozni, hanem dicsőséges feltámadt testében.
   A viszontlátásról  azért beszél  Jézus, hogy  megvigasztalja őket,  és  ne
   vegyen erőt rajtuk a reménytelenség, amikor szenvedését és halálát  fogják
   látni. A  feltámadás megtapasztalása  és a  Feltámadottal való  találkozás
   feloldja a tanítványok  szomorúságát és  örömmel tölti  el őket.  Megvan-e
   bennem ez az öröm, ha Jézussal találkozok?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, tiéd  a  hatalom, a  bocsánat,  a gyógyítás  és  a  nagylelkűség.
   Fordulj felém, aki remegek feneketlen szakadék-börtönömben, mert elborít a
   sár, lehúz bűneim lánca.
   Uram, te mindig  jót teszel,  fény vagy  a sötétségben,  az áldás  bősége,
   irgalmas és együttérző  barátja az  embernek. Te  könnyen lehetővé  teszed
   azt, ami lehetetlen. Tűz vagy, ami elnyeli bűneimet, sugár, mely  végtelen
   titokba meríti el az egész világmindenséget.
   Ó Áldott, emlékezz  meg rólam nagy  irgalmadban, és ne  igazságosságodban!
   Szabadíts meg engem, bűnöst, a halálos megszégyenüléstől, hogy  békességed
   Szent Lelke megpihenjen bennem, ó Mindenható!