[Evangelium] 2007-05-06

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 6. - Húsvét 5. vasárnapja

   Abban az időben: Amikor az áruló  Júdás kiment a teremből, Jézus  beszélni
   kezdett: "Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha
   Isten megdicsőül  benne,  Isten  is  megdicsőíti  őt  saját  magában,  sőt
   hamarosan megdicsőíti.  Fiaim, már  csak rövid  ideig vagyok  veletek.  Új
   parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek  titeket,
   úgy szeressétek ti is  egymást. Arról tudják  majd meg, hogy  tanítványaim
   vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt."
   Jn 13,31-33a 34-35

   Elmélkedés:

   Egy kislány, aki az édesanyjára vár
   Az elmúlt napokban  megakadt a  szemem egy  főként kelet-európai  országok
   számára adományokat gyűjtő német segélyszervezet plakátján. A plakáton egy
   láthatóan nagyon szegény berendezésű szoba közepén, a kopott szőnyegen egy
   szegényes  ruhákba   öltöztetett  mezítlábas   kislány  ül,   aki   néhány
   üveggolyóval  és  kártyalappal   játszik.  A   háttérben  egy   bekapcsolt
   televízió, amire  nem figyel  senki, ledőlt  vakolatú fal  és egy  nyitott
   ajtó. A plakát szövegéből csak ennyi  derül ki: "A kislány az  édesanyjára
   vár. - A születése óta."

   Kíváncsi lettem, hogy ki lehet ő, miért vár édesanyjára a születése óta, s
   a segélyszervezet  kis  füzetében azonnal  el  is olvastam  történetét.  A
   kislányt Virágnak  hívják, 3  éves,  Romániában él.  Őt és  két  testvérét
   egyedül neveli az édesapjuk, mert az anya, akiből úgy látszik hiányzott az
   igazi édesanyai és hitvesi szeretet  gyermekei és férje iránt, pár  héttel
   Virág születése  után  elhagyta családját  és  egy szebb  élet  reményében
   Olaszországba ment. Az anya azóta semmi  hírt nem ad magáról, s már  nincs
   sok remény arra, hogy valaha visszatér hazájába és családjához. A  család,
   köztük a legkisebb gyermek, Virág évek óta várja az anyát, de valószínűleg
   hiába várja örökké.

   Nem ünneprontásnak szántam a mai Anyák Napjára ezt a kis történetet, amely
   valóban  nagyon  elszomorító,  de  talán  segít  minket,  hogy  értékeljük
   édesanyánk szeretetét. Amikor  ma, május első  vasárnapján az  édesanyákat
   ünnepeljük, első  gondolatunk mindenképpen  az  legyen, hogy  hálát  adunk
   Istennek édesanyánkért, aki  életet adott nekünk,  s nem hagyott  magunkra
   minket, hanem gondoskodó szeretettel felnevelt. Édesanyánk iránti hálánkat
   azonban ne csupán Istennek fejezzük ki, hanem neki személyesen is mondjunk
   köszönetet.  Anyai  szeme  állandóan  figyelt  ránk,  anyai  keze   mindig
   védelmezett és simogatott minket, anyai szíve jól ismeri minden bánatunkat
   és boldogságunkat. Amikor ma  egy jó szóval,  egy virágcsokorral vagy  más
   ajándékkal kedveskedünk édesanyánknak, akkor ezt  ne azért tegyük mert  ez
   így szokás vagy mert  ez egy szép ünnep,  hanem azért, mert anyánk  szeret
   minket, mi értékeljük és szeretnénk viszonozni ezt a szeretetet.

   A mai evangéliumban a következőket mondja Jézus: "Úgy szeressétek egymást,
   amint én  szerettelek  titeket!",  majd hozzáteszi,  hogy  a  világban  az
   emberek  arról  fogják  majd  megtudni,  hogy  keresztények,  azaz   Jézus
   tanítványai vagyunk,  hogy szeretjük  egymást. A  legnagyobb tisztelet  és
   szeretet természetesen  elsősorban  Istent illeti.  Ezután  következik  az
   emberek iránti szeretet, amelynek a mértéke Jézus tökéletes szeretete.  De
   hol kezdődik ez a szeretet? Kiket kell először is szeretnünk embertársaink
   közül? Nagyon szép, ha együttérzés ébred  bennünk a világ másik felén  élő
   bajbajutott emberek iránt, akiket valamilyen természeti csapás sújtott, de
   ez sosem  helyettesítheti azt,  hogy a  családunkat és  a  környezetünkben
   élőket szeressük. Ezért tehát a feleségek szeressék először is a  férjüket
   és a  férjek  a  házastársukat! Az  édesanyák  szeressék  gyermekeiket,  a
   gyermekek pedig  a szüleiket!  Itt  kezdődik a  szeretet, nem  kell  ennél
   messzebbre mennünk! Ha  ezt megtettük,  akkor utána  már fordulhatunk  más
   emberek felé is, de mindenképpen ez legyen az első!

   A ma  ünnepelt  édesanyákat  arra kérem,  hogy  forduljanak  mindig  Jézus
   édesanyja, Mária felé, akiben igazi példaképre találhatnak anyai hivatásuk
   teljesítése során. Mária egészen a gyermekéért, a fiáért, Jézusért élt.  A
   názáreti  leány  örömmel  fogadta  gyermekét,  szeretettel  nevelte   fel,
   elkísérte szenvedésének útján, s vele volt halálakor is a Golgotán.  Mária
   mindannyiunknak, minden anyának és gyermeknek, de minden árvának is az égi
   édesanyja.

   Mai elmélkedésünket egy  verssel fejezzük  be, amely  szóljon most  minden
   édesanyának:
   Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz

   Dicsértessél ma Te is itt a földön,
   mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked
   s a földi szívek földig borulását
   Te mindenkinél inkább megérdemled.

   Nézem, látom a teltzsákú sok évet
   és érzem: nekem már semmit se hagy,
   de büszke leszek mindéltemig arra,
   hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.

   Te vagy az, aki mindenkinek ad,
   a szenvedőknek virrasztást, vizet,
   Te vagy, akinek mindenki adósa,
   s akinek jóval senki sem fizet.

   ... Hadd legyek hát én az igazi zengő,
   kis régi gyermek rombadőlt tanyán
   és harsogjam el hozsannás hitemmel
   Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!

   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó,  emberek  és   népek  Anyja!  Te   ismered  minden  szenvedésünket   és
   reménységünket. Anyaként érzed  minden vívódásunkat jó  és rossz, fény  és
   sötétség között, mely megrengeti a világot.
   Fogadd el kiáltásunkat, mely a Szentlélek által egyenesen szívedig ér,  és
   szeretettel  öleld  magadhoz  az  egyéneket  és  népeket,  akik  leginkább
   vágyakoznak ölelésedre azokkal  az egyénekkel és  népekkel együtt,  akikre
   különösképpen vigyázol.
   Túláradó  szeretettel  bízzuk  rád   őket,  ó,  Anyánk!  Bár   mindenkihez
   elérkeznék a béke és szabadság  ideje, az igazság, igazságosság és  remény
   ideje!
   II. János Pál pápa