[Evangelium] 2007-05-02

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 2. - Szerda

   Abban az  időben  Jézus  hangos  szóval hirdette:  Aki  bennem  hisz,  nem
   énbennem hisz, hanem abban, aki küldött  engem. Aki engem lát, azt  látja,
   aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
   ne maradjon sötétségben.  Aki hallgatja ugyan  tanításomat, de nem  tartja
   meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem  a
   világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
   nem fogadja el tanításomat.  A tőlem hirdetett ige  ítéli el őt az  utolsó
   napon. Mert én nem magamtól beszéltem,  hanem az Atya, aki küldött  engem,
   hagyta meg nekem,  hogy mit  mondjak és mit  hirdessek. Tudom,  hogy az  ő
   parancsa örök  élet. Amit  tehát  hirdetek, úgy  hirdetem, amint  az  Atya
   mondta nekem.
   Jn 12,44-50

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi  rész  Jézus nyilvános  működésének  befejezéseként  az
   utolsó, a néphez  szóló beszédet tartalmazza,  amely János  evangéliumának
   12. fejezetében található.  Ezt követően  a 13. fejezetben  már az  utolsó
   vacsora termében találjuk magunkat a lábmosásnál.
   A nép tehát megismerhette  Jézust, aki három éven  keresztül lépett fel  a
   nyilvánosság előtt. Láthatták, amint mindjárt az elején tanítványokat vesz
   maga mellé, de nem csak őket tanította, hanem minden alkalmat megragadott,
   hogy a néphez is szóljon. Láthatták a csodás gyógyításokat is, és sok  más
   csodát,  amely  azt  bizonyította,   hogy  valóban  isteni   képességekkel
   rendelkezik.   És   most,   nyilvános   működésének   végén,   közvetlenül
   szenvedésének kezdete  előtt az  embereknek állást  kell foglalniuk  Jézus
   személyével  kapcsolatban.  Hisznek-e  benne?  Hisznek-e  világosság  igaz
   szavában? Hiszen-e a  megváltásban és a  bűnök bocsánatában? Hisznek-e  az
   Atyában aki Jézust küldte? Hisznek-e az örök életben?
   E kérdések ma nekem szólnak.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Miasszonyunk, Istennek  szent Anyja,  minden  asszonyok között  első,  aki
   fogadalommal az Úrnak  szentelted szüzességedet, kérlek  téged, nyerd  meg
   nekem szent Fiadtól  azt a kegyelmet,  hogy a mai  naptól kezdve ő  legyen
   lelkem jegyese.
   Megígérem neked  és neki,  hogy soha  nem lesz  más jegyesem,  mint ő,  és
   mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem meg
   magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
   Sziénai Szent Katalin