[Evangelium] 2007-04-26

[evangelium at communio.hu]

   2007. április 26. - Csütörtök

   A kenyérszaporítás utáni napon  Jézus így szólt  a sokasághoz: "Senki  sem
   jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
   az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
   lesznek." Mindaz, aki hallgat  az Atyára, és tanul  tőle, hozzám jön.  Nem
   mintha az Atyát látta  volna valaki. Csak aki  Istentől való, az látta  az
   Atyát. Bizony, bizony, mondom  nektek: Aki hisz  bennem, annak örök  élete
   van. Én vagyok  az élet  kenyere. Atyáitok  mannát ettek  a pusztában,  és
   mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
   meg ne  haljon.  Én  vagyok  a mennyből  alászállott  élő  kenyér.  Aki  e
   kenyérből eszik, örökké él. A kenyér,  amelyet adni fogok, az én testem  a
   világ életéért."
   Jn 6,44-51

   Elmélkedés:

   A kenyérszaporítás utáni mennyei kenyérről szóló jézusi beszédnek ahhoz  a
   részéhez érkeztünk a mai evangéliumban, amelyben az Isten által adott  élő
   kenyér és  az örök  élet kapcsolatáról  van szó.  Jézus szavai  szerint  a
   mennyei kenyérrel való táplálkozás szükséges az örök élethez, azaz csak az
   juthat el  az örök  üdvösségre,  aki él  ezzel  a kenyérrel,  az  üdvösség
   táplálékaként veszi magához  és hisz abban,  hogy Jézus valóságosan  jelen
   van e kenyérben.
   Ebből  az  következik,  hogy  az  Oltáriszentség  az  isteni   gondoskodás
   csodálatos ajándéka számunkra,  amely olyan ételt  biztosít nekünk,  amely
   nem csupán testi eledel, hanem  lelkük tápláléka is. Aki visszautasítja  e
   mennyei kenyeret,  azaz az  Oltáriszentséget,  az tulajdonképpen  az  örök
   életet és üdvösséget  is visszautasítja.  Az Eucharisztia,  az élő  kenyér
   nélkül nem élhetünk a földön és az örök élet sem lehet a miénk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te mindig jobban szerettél minket,  mint saját magadat, s egyre  ezt
   teszed ma is, amikor az  Oltáriszentségben ételként adod magad nekünk.  Te
   azt akarod, hogy bennünk is oly  nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy  a
   másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat.
   Taníts  meg   arra,   hogy  szeretetemet   tettekkel   bizonyítsam,   hogy
   testvéremért megtegyem mindazt a jót, amit megtehetek, imádkozzak érte, és
   minden kínálkozó alkalommal  szolgáljam őt. Tégy  felkészültté arra,  hogy
   minden fenntartás nélkül elkötelezzem  magam testvéreim szolgálatában,  és
   életemet adjam értük.
   Add meg azt  is, hogy mások  elképzelése és akarata  szerint is  szolgálni
   tudjam őket szeretetből, mivel te, drága Üdvözítőm, a kereszten haldokolva
   erre tanítottál engem!
   Szalézi Szent Ferenc