[Evangelium] 2007-04-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. április 22. - Húsvét 3. vasárnapja

   Feltámadása után  Jézus egy  alkalommal így  jelent meg  tanítványainak  a
   Tibériás-tó partján:
   Együtt voltak  Simon  Péter  és Tamás,  melléknevén  Didimusz,  továbbá  a
   galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik  tanítvány.
   Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Mi is veled megyünk" -
   felelték. Kimentek és  bárkába szálltak.  De azon az  éjszakán nem  fogtak
   semmit.
   Amikor megvirradt,  Jézus ott  állt a  parton. A  tanítványok azonban  nem
   ismerték fel,  hogy  Jézus az.  Jézus  megszólította őket:  "Fiaim,  nincs
   valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik:  "Vessétek
   ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s
   alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus
   szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter  meghallotta,
   hogy az Úr az,  magára öltötte köntösét  - mert neki  volt vetkőzve -,  és
   beugrott a vízbe.  A többi  tanítvány követte  a bárkával.  A hallal  teli
   hálót is maguk  után húzták.  Nem voltak  messze a  parttól, csak  mintegy
   kétszáz könyöknyire.
   Amikor partot értek,  izzó parazsat  láttak, s rajta  halat, mellette  meg
   kenyeret. Jézus  szólt nekik:  "Hozzatok a  halból, amit  most  fogtatok."
   Péter visszament, és partra  vonta a hálót, amely  tele volt nagy  hallal,
   szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi  volt benne, nem szakadt el  a
   háló.
   Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem  merte
   megkérdezni: "Ki vagy?"  - hiszen  tudták, hogy az  Úr az.  Jézus fogta  a
   kenyeret, és adott  nekik, ugyanígy halból  is. Ez volt  a harmadik  eset,
   hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
   Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia,  jobban
   szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy
   szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!"
   Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő  azt
   felelte: "Igen,  Uram,  tudod,  hogy szeretlek!"  Erre  azt  mondta  neki:
   "Legeltesd juhaimat!"
   Majd harmadszor is megkérdezte tőle:  "Simon, János fia, szeretsz  engem?"
   Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és
   ezt válaszolta: "Uram, te  mindent tudsz, azt  is tudod, hogy  szeretlek!"
   Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat!
   Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted  magad,
   és oda  mentél,  ahova  akartál.  De  ha  majd  megöregszel,  kiterjeszted
   karjaidat. Más fog felövezni  téged, és oda visz,  ahova nem akarod."  Azt
   jelezte e szavakkal,  hogy (Péter)  milyen halállal dicsőíti  majd meg  az
   Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!"
   Jn 21,1-19

   Elmélkedés:

   És mindez csak a kezdet!
   Egy ismerősöm mesélte el, hogy pár évvel ezelőtt, még kispap korában ő  is
   részt  vett   Rómában  a   minden   évben  megrendezésre   kerülő   városi
   maratoni-futáson. 42 km, több  mint 10 ezer résztvevő,  a jobbaknak kb.  2
   óra futás, a lassabbaknak  akár a háromszorosa.  Hónapokkal korábban ő  is
   rendszeresen edzett,  készült  a hatalmas  feladatra,  de csak  a  verseny
   napján találkozott először a teljes távval. Az első kilométereket,  amikor
   még sokan  együtt  voltak, egészen  jól  bírta, aztán  amikor  már  többen
   előbbre jártak, mások pedig lemaradtak és neki egyedül, a saját tempójában
   kellett futnia, lassan egyre jobban elfáradt. Bár egyre inkább  közeledett
   a célhoz,  annak elérését  mégis  egyre távolabbinak  érezte. A  25  km-es
   táblát elhagyva hirtelen  teljesen kimerült és  úgy érezte, hogy  egyetlen
   lépést sem tud  tovább tenni.  Szomorúan nézte  a mellette  továbbfutókat,
   miközben  arra   gondolt,  hogy   kudarcot  vallott,   hiábavaló  volt   a
   próbálkozása. Nagyon erőltetve próbált még tovább menni, s amikor  már-már
   azt érezte, hogy  az ő számára  mindennek vége, pár  méter után megáll  és
   feladja a  versenyt, az  út  mellett a  fák árnyékában  megpillantott  egy
   kőkeresztet. Ebben a pillanatban azt  érezte, mintha villámcsapás érné,  s
   mintha a  kereszten  függő  Krisztus  bátorítaná:  "Én  sem  adtam  fel  a
   keresztúton, hanem az emberek iránti szeretet erőt adott, hogy végigvigyem
   a keresztem. Fuss tovább!" Ez a váratlan élmény, ez a váratlan  találkozás
   új erőt adott neki. Szinte úgy kezdett újra futni, mintha csak most indult
   volna, és sikeresen teljesítette a 42 km-es távolságot.

   A történetet azért mondtam el, mert  sokszor vagyunk úgy az életben,  hogy
   elfáradunk,   kimerülünk,   eredménytelennek   tartjuk   munkánkat    vagy
   céltalannak látjuk életünket.  És akkor hirtelen  egy élmény  megváltoztat
   mindent, új erőre kapunk, mintha újrakezdődne életünk. Mi is átéltünk  már
   hasonlót, ahogyan az apostolok is, akikről a mai evangéliumban hallottunk,
   s  akik  Jézus  kereszthalála  után  csalódottan  visszatérnek  megszokott
   életformájukhoz.  Az  apostolok  ott  szeretnék  folytatni  munkájukat  és
   mindennapi életüket, ahol meghívásuk előtt abbahagyták. Péter és a többiek
   újra halászni  kezdenek,  mint  régen, amikor  még  nem  ismerték  Jézust.
   Visszatérnek korábbi életükhöz, mert úgy gondolják, hogy Jézus halálával a
   három esztendeig  tartó tanítványi  élet  véget ért.  Csalódottságukat  és
   elkeseredettségüket csak fokozza, hogy  saját mesterségükben sem érnek  el
   sikert, hiszen  egyetlen halat  sem  tudnak fogni.  És ekkor  a  feltámadt
   Jézussal  való   találkozás   megváltoztatja   életüket,   felismerik   új
   hivatásukat. A csodálatos halfogáskor megértik, hogy Jézus nem csupán  pár
   évre változtatta meg életüket, hanem örökre. Meghívásuk azt jelenti,  hogy
   ezentúl az emberhalászat nemes munkája lesz a hivatásuk, amelyet  Mesterük
   bíz rájuk. Ez a találkozás egy új kezdetet jelent számukra.

   A történetben Jézus az  apostoloknak megtanítja, hogy  többé már nem  régi
   foglalkozásukat kell folytatniuk, hanem az emberhalászat új feladatát kell
   végezniük. Érdemes odafigyelnünk Jézus módszerére! Nem erőszakosan,  hanem
   nagyon tapintatosan, igazi  pedagógiai érzékkel vezeti  el az  apostolokat
   hivatásuk felismerésére,  miközben rávilágít  arra is,  hogy a  fáradságos
   munka Ővele válik eredményessé.  A parton állva  először ennivalót kér  az
   éppen halászó apostoloktól, akik nem tudnak  semmit sem adni neki, s  üres
   kezüket  széttárva   kénytelenek   belátni,  hogy   fáradozásuk   teljesen
   eredménytelen volt. Jézus ekkor újra kiküldi őket a tengerre. Most már  az
   ő kérésére kezdenek  dolgozni, s  engedelmességüknek köszönhetően  azonnal
   rengeteg halat fognak, ami  egyértelműen azt jelzi  számunkra, hogy az  Úr
   áldásával végzett munkának bőséges a gyümölcse.

   A történet azért is fontos, mert kiderül belőle, hogy az apostolok számára
   új  hivatásuk,  az  emberhalászat  faladatának  alapja  a  Jézussal   való
   szeretetkapcsolat. Péter apostolnak a Jézussal folytatott párbeszéd  során
   háromszor is meg kell ismételnie szóban, hogy szereti az Urat, de a  többi
   apostolnak is életük folyamán  újra és újra  tanúságot kell tenniük  Jézus
   iránti szeretetükről.  A  Feltámadottal való  találkozás  megerősíti  őket
   ebben a szeretetben, új hit és új remény ébred bennük. Új erőre gyulladnak
   Jézus szeretetétől, majd pedig Pünkösdkor megkapják a Szentlélek ajándékát
   is, hogy  erős lélekkel  tudják  végezni az  evangélium hirdetését  és  az
   emberhalászatot.

   A  húsvét  ünnepének  elmúltával,  amikor  mi  is  lassan  visszarázódnánk
   megszokott életünk kerékvágásába, a Jézussal való találkozás új feladatunk
   felismerésére ösztönöz  minket.  Az  üres sír  melletti  találkozás  Mária
   Magdolna és  a  többi  asszony  számára, az  emmauszi  kenyértörés  a  két
   tanítvány számára,  a  csodálatos  halfogás  pedig  az  apostolok  számára
   jelentett új kezdetet.  A mai vasárnapon  velünk találkozik Jézus.  Minket
   kérdez meg, hogy szeretjük-e Őt?  Nekünk mondja, hogy vessünk ki  hálónkat
   és legyünk emberhalászok! Mindez csak a kezdet! Jézussal új élet  kezdődik
   számunkra.  Induljunk  Ővele   tovább!  Ő  erőt   ad  nekem  ahhoz,   hogy
   "végigfussam pályámat,  és teljesítsem  a feladatot,  amelyet rám  bízott,
   hogy tanúságot tegyek az evangéliumról" (ApCsel 20,24).
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél  és
   mindennél jobban szeresselek!


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves listatagok!
   A hét végén  vagy a  jövő hét  elején átlépjük  a 8000-es  számot a  tagok
   tekintetében. A  nyolcezredik  feliratkozónak,  illetve  annak  a  mostani
   listatagnak, aki  őneki  ajánlja  a listára  való  feliratkozást  most  is
   felajánlok egy-egy A világ legszebb imái című könyvet.
   Köszönöm, hogy fontosnak tartjátok az e-mailes e-vangélium terjesztését, s
   kérem, hogy a jövőben is ajánljátok barátaitoknak.
   Köszönettel: István atya