[Evangelium] 2007-04-20

[evangelium at communio.hu]

   2007. április 20. - Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
   a  túlsó  partjára.  Nagy  tömeg  követte,  mert  látták  a  csodajeleket,
   amelyeket a betegeken végbevitt.  Jézus fölment egy  hegyre, és ott  leült
   tanítványaival együtt. Közel  volt húsvét, a  zsidók ünnepe. Amikor  Jézus
   fölemelte szemét,  és  látta,  hogy  nagy  tömeg  jön  feléje,  így  szólt
   Fülöphöz: "Honnan vegyünk  kenyeret, hogy  legyen mit  enniük?" Ezt  pedig
   azért kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert ő  tudta, hogy  mit fog  tenni.
   "Kétszáz dénár  árú kenyér  sem elég  nekik, hogy  mindenki kapjon  valami
   keveset" - felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
   megszólalt: "Van itt egy fiú,  akinél öt kenyér és két  hal van, de mi  ez
   ennyinek?" Jézus meghagyta:  "Telepítsétek le az  embereket!" Sok fű  volt
   azon a  helyen.  Letelepedtek hát:  szám  szerint mintegy  ötezren  voltak
   csupán a  férfiak.  Jézus  pedig  vette  a  kenyereket,  hálát  adott,  és
   kiosztotta a  letelepedett  embereknek;  ugyanígy  (adott)  a  halból  is,
   amennyit csak  akartak.  Amikor  pedig  jóllaktak,  szólt  tanítványainak:
   "Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba."  Összeszedték,
   s tizenkét  kosarat  töltöttek  meg az  öt  árpakenyér  maradékából,  amit
   meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a  csodajelet,
   amelyet Jézus végbevitt, így  beszéltek: "Ez valóban az  a próféta, aki  a
   világba jön."  Amikor Jézus  észrevette, hogy  érte akarnak  jönni, és  el
   akarják vinni,  hogy  erőszakkal  királlyá tegyék,  ismét  visszavonult  a
   hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   Jézus olyan  emberek előtt  teszi a  kenyérszaporítás csodáját,  akik  jól
   ismerték a  Kivonulás könyvéből  azt az  eseményt (Kiv  16), amikor  Isten
   Mózes által mannát, mennyei kenyeret  adott a pusztában vándorló és  éhező
   választott népnek. János leírása alapján  úgy tűnik számunkra, hogy  Jézus
   egészen különleges erővel rendelkezik, amikor mintegy új Mózesként  csodát
   tesz, és kenyeret ad Isten új népének.
   A   kenyéradás   jézusi   csodája   különleges   módon   folytatódik    az
   Oltáriszentségben, amely  már elsősorban  nem  testi táplálék  az  emberek
   számára, hanem  Krisztus valóságos  Teste, amely  az örök  életet  jelenti
   számunkra. E megáldott és átváltoztatott Kenyérben titokzatos módon  jelen
   van az Úr, aki önmagát adja nekünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hiszem, Istenem  és Megváltóm,  erősen hiszem,  hogy az  Oltáriszentségben
   vagy, mint igaz Isten és igaz ember. Hiszem, hogy a te tested, a te véred,
   a te lelked, a te Istenséged és szent emberséged egészen bennfoglaltatik e
   szent ostyában, habár szemeim mindebből semmit sem látnak. Hiszem, Uram, a
   Te valóságos és titokzatos jelenlétedet.