[Evangelium] 2007-04-08

[evangelium at communio.hu]

   2007. április 8. - Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
   hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!"
   Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért a  sírhoz. Látta mindezt, és  hitt. Addig ugyanis még  nem
   értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9

   Elmélkedés:

   Felismerni a Feltámadottat
   A nagyböjti idő negyven napja elmúltával elérkezett húsvét napja, Krisztus
   feltámadásának ünnepe, amikor  a keresztények az  egész világon  mindenütt
   hirdetik: Valóban feltámadt az Úr, alleluja!  Övé a dicsőség és a  hatalom
   örökkön-örökké!
   Húsvéti örvendezésünk nem  egyetlen napig tart  csupán, hanem ötven  napon
   keresztül, egészen  pünkösdig, a  Szentlélek  eljöveteléig. A  húsvét  mai
   napja és aztán ezt követően az egész 7 hétig tartó húsvéti idő a feltámadt
   Krisztussal való találkozásra hív minket, ami abból is kiderül, hogy  ezen
   időszak alatt az evangéliumok e találkozásokat írják le és tárják elénk.

   Éppen ezért nehéz  a húsvét titkáról  beszélni, hiszen az  én részemről  a
   feltámadottról szóló  tanítás nem  helyettesítheti a  vele való  személyes
   találkozásomat. A másik oldalról, a hívek részéről pedig a  feltámadottról
   szóló beszédek hallgatása  szintén nem helyettesítheti  a feltámadt  Úrral
   való találkozást. Ebből következik, hogy beszédemnek célja nem lehet  más,
   minthogy én,  az  igehirdető  pap  és a  szentmisén  részt  vevő  közösség
   valamennyi tagja közösen  figyeljünk a csaknem  2000 esztendővel  ezelőtti
   húsvéti  találkozásokra,  s  ezekből  tanulva   mi  is  eljussunk  a   hit
   látásmódjára, amely képes felismerni a feltámadt Jézust.

   Találkozni szeretnénk Jézussal. De hol és hogyan találkozhatunk vele? Első
   gondolatunk az, hogy azonnal a keresésére indulunk. Nyilvános  működésének
   három  esztendeje  alatt  az  emberek  keresték  Jézust,  hogy  hallgassák
   tanítását, és ő  örömmel tanította őket  Isten Országának igazságaira.  Az
   emberek azért is keresték, hogy a betegekkel csodát tegyen, és ő  szívesen
   segített mindenkin. Ha földi  élete során oly  sokan keresték és  találták
   meg Jézust,  miért ne  kereshetnénk mi  is a  feltámadottat? A  kereséssel
   azonban most van  egy kis  probléma: akik húsvét  reggelén keresni  kezdik
   Jézus nem találják őt. Találnak  elhengerített követ, találnak üres  sírt,
   találnak otthagyott halotti lepleket a sírban, találkoznak a feltámadásról
   beszélő angyalokkal, de  Krisztust nem  találják. Így járnak  a sírt  őrző
   katonák, akik nem  tudják, hová tűnhetett  a halott Jézus  a sírból.  Csak
   angyalokat  találnak  az  üres  sírban  azok  az  asszonyok,  akik  Lukács
   evangéliuma szerint hajnalban a sírhoz  mennek, ahogyan ezt a tegnap  esti
   evangéliumban olvastuk (Lk 24,1-12). Így jár Mária Magdolna is, aki a  mai
   evangéliumban hallottak  szerint csak  el  elhengerített követ  látta  (Jn
   20,1). De a sírhoz szaladó Péter és János apostol sem találja meg  Jézust,
   ők is csak az üres sírt találják és benne a lepleket (Jn 20,3-8).

   Ezek a beszámolók arra intenek minket, hogy talán nem is feltétlenül a  mi
   keresésünkön van a lényeg.  A találkozás azért jöhet  mégis létre, mert  a
   Feltámadott indul  el keresni  övéit,  s akiket  ő  keres, azokat  meg  is
   találja. A keresés  helyett inkább a  felismerésre kell törekednünk,  hogy
   amikor ránk talál, akkor a hit segítségével megismerjük őt. Mindjárt látni
   fogjuk, hogy a  felismerés, azaz a  hit látásmódjának elsajátítása  bizony
   nem könnyű feladat számunkra, de mindjárt hozzá is kell ehhez tennem, hogy
   vannak olyan  biztos  jelek,  amelyek segítenek  minket  a  megismerésben.
   Nézzünk most erre három példát, három húsvéti találkozást:

   1. János  evangéliumában  olvashatunk  Mária Magdolna  esetéről.  Az  üres
   sírnál sírdogál,  amikor megjelenik  neki  Jézus, de  ő első  látásra  nem
   ismeri fel  és  azt gondolja,  hogy  a  kertész az.  Abban  a  pillanatban
   azonban, amikor az Úr  nevén szólítja, megnyílik a  szeme és felismeri  az
   előtte álló személyben Krisztust.  Ez a "néven  szólítás", ez a  személyes
   ismeretséget mutató megszólítás lesz az a jel, ami segíti Mária  Magdolnát
   abban, hogy a hit szemével lásson.
   Krisztus minket  is  jól ismer,  tudja  nevünket, személyesen  szólít  meg
   bennünket, hogy  felismerhessük őt,  amikor dicsőséges  alakjában  hozzánk
   jön.

   2. Második példánk az emmauszi tanítványokról szól, akik  reményvesztetten
   indulnak  haza  Jeruzsálemből.  Ők  sem   keresik  Jézust,  hanem  az   Úr
   csatlakozik hozzájuk,  de ők  az út  során végig  idegennek nézik.  Szemük
   akkor nyílik  meg a  felismerésre, amikor  Jézus megáldja,  megtöri,  majd
   nekik  nyújtja  a  kenyeret,  miként  az  utolsó  vacsorán  is  tette  (Lk
   24,13-35). A két emmauszi tanítvány számára tehát a kenyértörés (Lk 24,30)
   lesz az a segítő jel, amely elvezeti őket a felismerésre.
   Krisztus a mi  szemünk láttára  is minden szentmisében  megtöri és  nekünk
   adja a kenyeret,  hogy az átváltoztatott  kenyérben, az  Oltáriszentségben
   megtapasztaljuk titokzatos és valóságos jelenlétét.

   3.  Végezetül  pedig  nézzük  a  tizenegy  apostolt,  akik  a  nagypénteki
   események után félelmükben  bezárkóznak, de  Jézus egyszercsak  megjelenik
   nekik (Lk  24,36-49).  A  találkozás során  megnyitotta  értelmüket,  hogy
   megértsék  az  Írásokat   és  küldetést   ad  nekik,   hogy  hirdessék   a
   bűnbocsánatot  és  legyenek  a  feltámadás  tanúi.  A  megértés,   illetve
   megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés  lesz számunkra az a jel,  amely
   bizonyítja, hogy valóban Jézussal találkoztak.
   Az apostolokhoz hasonlóan nekünk  is az a  küldetésünk, hogy a  feltámadás
   hirdetői és a feltámadt Krisztus tanúi legyünk a világban.

   Mindhárom húsvéti  találkozás azt  tanítja,  hogy név  szerinti  személyes
   megszólítottságunkban, a szentmise kenyértörésében és a Krisztustól kapott
   küldetésünkben olyan jeleket kapunk,  amelyek megnyitják lelki  szemeinket
   és hitet ébresztenek bennünk. Mindhárom példa azt jelzi, hogy a találkozás
   lehetséges, mert  a feltámadt  Jézus keresi  az embert,  keres minket  is.
   Miután találkoztunk vele, vigyük a  világba az örömhírt, hirdessük  minden
   embernek: Krisztus legyőzte a halált! Krisztus él! Krisztus feltámadt!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Húsvéti szekvencia
   Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
   Bárány megváltja nyáját,
   és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
   Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
   A holt Életvezér ma úr és él!
   Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
   "Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
   Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
   Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
   Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
   Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!


   ________________________________

   Aktuális:
   Húsvét ünnepén a feltámadt Krisztussal való találkozás nagy örömét kívánom
   az e-vangélium  lista minden  tagjának! Ismerjétek  fel Őt  és legyetek  a
   feltámadás igaz tanúi!
   Szeretettel: István atya

   Lócsolóversek húsvétra:

   1. Eljött a szép húsvét reggele,
   Feltámadásunk édes ünnepe.
   Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
   Pattognak a rügyek, s virít a virág.
   A harang zúgása hirdet ünnepet,
   Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
   Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
   Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
   Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
   Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

   2. Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
   Verset mondanék, ha meghallgatnának.
   Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
   Áldják hát az Istent hangos énekléssel.

   Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
   Virradt mireánk, áldott szent órája.
   Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejéből
   Az illatozó rózsák virágos kertjéből.

   Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
   Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
   Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
   Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.