[Evangelium] 2007-04-07

[evangelium at communio.hu]

   2007. április 7. - (Nagyszombat), Húsvét vigíliája

   A hét első napján kora hajnalban  az asszonyok kimentek Jézus sírjához,  s
   magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt  hengerítve
   a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
   Még  fel  sem  ocsúdtak  meglepetésükből,  amikor  két  férfi  jelent  meg
   mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De
   azok így szóltak  hozzájuk: "Miért  keresitek az élőt  a halottak  között?
   Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor  még
   Galileában  járt:  Az   Emberfiának  a  bűnösök   kezébe  kell   kerülnie,
   fölfeszítik, de  harmadnapra  feltámad."  Erre  eszükbe  jutottak  ezek  a
   szavak.
   A sírtól visszatérve mindezt  hírül adták a  tizenegynek és a  többieknek.
   Mária Magdolna, Johanna  és Jakab anyja,  Mária s néhány  más, velük  lévő
   asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek  tartották,
   és nem hittek  nekik. Péter  azonban menten  a sírhoz  futott. Benézett  a
   sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és
   hazament.
   Lk 24,1-12

   Elmélkedés:

   Hiszek a feltámadásban
   Nagyszombat: a sírban nyugvó  halott Jézus napja. A  csend, a nyugalom,  a
   várakozás napja. A szomorúság, a bánat, a részvét napja. Az értetlenség, a
   csalódottság, a  reményvesztettség napja.  Ünneplés és  szentmise  nélküli
   nap. Nagyszombat  ugyanakkor  titokzatos  módon reményt  rejtő  nap  is  a
   keresztény ember  számára.  A  feltámadás  mindent  megváltoztató  hajnala
   előtti nap. Egy nap,  amikor a fájdalom és  a szenvedés lassan  szeretetté
   kezd átalakulni szívünkben.

   A nappali  világosság  elmúltával és  a  sötétség beálltával  elkezdtük  a
   húsvéti  vigília   szertartását,   amely  során   a   feltámadt   Krisztus
   világosságának fénye egyre jobban növekszik, s hajnalra beragyog  mindent.
   Az újjászületés és  az új élet  nagy napja ez  számunkra! A húsvét,  Jézus
   feltámadásának napja  a  legnagyobb ünnepünk  az  év során,  amelyet  nagy
   örömmel tartunk meg. Sajnos az ünnepek előtt szinte minden évben  történik
   valami, amivel a feltámadást elutasítók meg akarják ingatni a keresztények
   feltámadásba vetett hitét.

   Bizonyára sokan hallották  a nagyböjt közepe  táján, hogy egy  szenzációra
   vadászó  amerikai   televízió-társaság   bejelentette,   hogy   Jeruzsálem
   közelében egy régészeti ásatás során megtalálták Jézus sírját és a  sírban
   egy kőládikában Jézus csontjait. A fantasztikus felfedezést ismertető film
   készítői azt állították,  hogy felfedezésük alapjaiban  ingathatja meg  az
   egész katolikus hitet. Ez  utóbbi megállapítás igaz  is volna, ha  valóban
   Jézus csontjait találták volna meg, csakhogy  ez a sír nem Jézus sírja.  A
   film megalapozatlan és hamis állításait  tudósok egész sora cáfolta meg  a
   következő napokban és  hetekben, erről azonban  már nagyrész hallgattak  a
   magyar újságok  és televíziók.  Egy szentföldön  élő ferences  régész  azt
   mondta, hogy nem kell különösebben csodálkozni ezen az új csaláson, hiszen
   minden  évben   próbálkoznak  hasonlókkal   azok,  akik   tagadják   Jézus
   feltámadását. A  felfedezés tehát  hamisnak bizonyult.  Jézus igazi  sírja
   egészen máshol található, azon a helyen, ahol a IV. század óta áll a Szent
   Sír templom és ez a sír továbbra  is üres. A valódi sír üres, mert  hitünk
   szerint Jézus feltámadt a halálból, és megdicsőült testben tovább él.

   Felmerül bennünk a kérdés,  hogy vajon mire volt  jó ez a hamis  hírverés?
   Megtéveszteni az  embereket mindenképpen.  De  arra is  erdményezte,  hogy
   kétséget és  hitetlenséget ébresztett  néhány hívőben.  Lássuk be,  bizony
   sokan voltak, akik szájtátva hallgatták a hírt és bedőltek a mesének, mert
   mindent elhisznek, amit a tévében látnak. Eközben a hívő keresztény  ember
   hálát ad Istennek, hogy megkapta a hit csodálatos ajándékát.

   De a hitetlenség  eme szomorú  példája után  térjünk is  azonnal vissza  a
   feltámadás mostani ünnepléséhez, és  figyeljünk azokra a jelekre,  amelyek
   erősítik bennünk a  hitet és  bevezetnek minket a  húsvéti titokba,  Jézus
   szenvedésének, halálának és feltámadásának titkába. Melyek ezek a jelek?

   1. A fény jele. Mai szertartásunk a tűzszenteléssel kezdődött, amely során
   meggyújtottuk a  húsvéti  gyertyát.  Ahogyan  a  gyertya  lángjának  fénye
   betöltötte templomunkat és ahogyan a világosság győzött a sötétség felett,
   ugyanúgy győzedelmeskedik  feltámadása  által  Krisztus  a  halál  felett.
   Krisztusnak, az  örök világosságnak  a fénye  és a  feltámadásnak a  fénye
   ragyog ránk ezen a húsvéti éjszakán.

   2.  Isten  szavának  jele.  A  fény-szertartást  követően  Isten  üzenetét
   hallgattuk meg  több olvasmányban,  a szentleckében  és az  evangéliumban.
   Hallottuk  a  teremtéstörténetet,  az   Egyiptomból  való  szabadulást   a
   Vörös-tengeren való  átkelés  által, majd  végül  Krisztus  feltámadásának
   elbeszélését  Szent  Lukács  evangéliumából.  A  felolvasott  szövegek  az
   üdvösségtörténetet foglalták  össze,  amelyekből tanítást  kaptunk  arról,
   hogy Isten üdvözítő  terve miként valósult  meg évszázadokon keresztül  az
   emberiség történetében.

   3. A víz  jele. A  prédikációt követően  a vízszentelés  (illetve ahol  az
   Egyház  ősi  hagyománya  szerint  ekkor  szolgáltatják  ki  a   keresztség
   szentségét, a keresztelés) következik, amely során mindannyian  megújítjuk
   keresztségi fogadalmunkat. A keresztelés mindannyiunk számára egy új élet,
   az istengyermeki élet kezdetét jelentette. Krisztus feltámadásának ünnepén
   lelki újjászületésünkre is emlékezünk, ezt jelképezi számunkra a víz.

   4. A kenyér és a bor jele. Szentmisénk ezután a szokott módon  folytatódik
   majd  a   felajánlással,  az   átváltoztatással  és   a   szentáldozással.
   Megismételjük tehát  és  jelenvaló  tesszük Krisztus  áldozatát,  amely  a
   bűntől való megváltást és az örök életet jelenti az ember számára.

   5. Tanúságtételünk jele. A mise után a szokásoknak megfelelően  megtartjuk
   a feltámadási  körmenetet. Nem  magunkat akarjuk  megmutatni elsősorban  a
   világnak, hanem a feltámadt Krisztust. Körmenetünk és tanúságtételünk  jel
   a világ  számára,  amely  kifejezi feltámadásba  vetett  hitünket.  Bátran
   kiállunk a  világ  elé és  hirdetjük,  amit minden  szentmisén  elmondunk:
   Hittel valljuk az Úr feltámadását, amíg újra el nem jön.

   A  szertartás  különböző  részeiben  olyan  jelek  vannak,  amelyek  Isten
   üdvözítő  szándékára,   valamint   Krisztus  feltámadására,   mint   lelki
   újjászületésünk forrására  irányítják  figyelmünket  és  arra  bátorítanak
   minket, hogy  higgyünk  Urunk  feltámadásában, amelyben  benne  van  a  mi
   feltámadásunk is az örök életre.

   Befejezésül még egy rövid történetet szeretnék elmondani, amelyet Reinhold
   Stecher, korábbi  innsbrucki  püspök  könyvében  olvastam.  Még  nem  volt
   püspök, csak  pap,  amikor  egy alkalommal  egy  kis  faluban  gyerekeknek
   tanította  a  nagyhét  eseményeit,  kezdve  a  virágvasárnapi  jeruzsálemi
   bevonulástól, a  kereszthalálon  át  egészen a  feltámadásig.  A  gyerekek
   mindvégig figyelmesen  hallgatták a  történetet, amelynek  a végén  a  pap
   megkérdezte tőlük,  hogy mi  tetszett nekik  a legjobban?  Egy nyolc  éves
   kisgyerek a következőt válaszolta: "Nekem az tetszett a legjobban, hogy az
   egész olyan  szépen  fejeződött  be  a  feltámadással".  Igen,  egy  hegyi
   parasztfiúcska egyszerű  válasza néha  több  igazságot tartalmaz,  mint  a
   hittudósok elvont magyarázatai. Mert  valóban, minden olyan szépen,  Isten
   terve szerint fejeződött be. Ehhez  még a következőket tudjuk  hozzátenni:
   Krisztus feltámadása nem  csak valaminek a  befejezését jelenti, hanem  új
   életünk kezdetét is.  És ha  a feltámadással új  élet kezdődik  számunkra,
   akkor  azt  is  mondhatjuk:  Az  tetszik  a  legjobban  az  egész  húsvéti
   ünneplésben,   hogy   új   életünk   olyan   szépen   kezdődik    Krisztus
   feltámadásával! Kezdjünk új életet Krisztussal!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Szűzanya, aki Szent Fiad testét  a sírba fektetted, temesd Őt  szívembe
   most.  Vágyva  vágyik  szívem,  hogy  sírja,  börtöne,  otthona  legyek  a
   szeretetnek.
   Tudom,  kihűlt  szív  ez,  hidegebb   a  Fiad  sírját  elzáró  kőnél   is,
   könyörületességed tüzével mégis lobbantsd lángra, ó győzedelmes Szűz!
   Add, békén  Szent Fiadhoz  közelednem, s  a szeretetben  oly erősen  eggyé
   válni vele, hogy a halál se válasszon el egymástól. Ámen.


   ________________________________

   Aktuális:
   Lócsolóversek húsvétra:

   1. Eljött a szép húsvét reggele,
   Feltámadásunk édes ünnepe.
   Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
   Pattognak a rügyek, s virít a virág.
   A harang zúgása hirdet ünnepet,
   Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
   Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
   Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
   Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
   Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

   2. Jó reggelt azoknak, akik itt lakoznak,
   Verset mondanék, ha meghallgatnának.
   Jézus feltámadott, nagy örvendezéssel
   Áldják hát az Istent hangos énekléssel.

   Áldom én is ezért, mert ma húsvét napja
   Virradt mireánk, áldott szent órája.
   Most jöttünk Krisztus kicsiny mezejéből
   Az illatozó rózsák virágos kertjéből.

   Azt kívánom most, még sokáig éljenek,
   Sok boldog húsvétot vígan megérjenek.
   Kárt, bút, bánatot sose szenvedjenek,
   Mind földön, mind mennyben boldogok legyenek.