[Evangelium] 2007-04-01

[evangelium at communio.hu]

   2007. április 1. - Virágvasárnap, az Úr szenvedésének vasárnapja

   Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage  és
   Betánia közelében ahhoz  a hegyhez ért,  amelyet Olajfák hegyének  hívnak,
   előreküldte két  tanítványát.  Ezt  mondta nekik:  "Menjetek  a  szemközti
   faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen  ember
   nem ült  még soha.  Oldjátok el,  és vezessétek  ide! Ha  valaki  kérdezné
   tőletek, hogy  miért oldjátok  el, mondjátok  azt, hogy  az Úrnak  van  rá
   szüksége."
   A küldöttek elmentek, és úgy  találtak mindent, ahogy ő megmondta.  Amikor
   eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: "Miért oldjátok
   el a szamarat?" Azt  felelték: "Szüksége van rá  az Úrnak", és  elvezették
   Jézushoz.
   Ott köntöseiket  rávetették a  szamárcsikóra,  és felültették  rá  Jézust.
   Amint haladt, ruháikat  az útra  terítették előtte.  Amikor közeledett  az
   Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan
   áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: "Áldott a király, aki
   jön az Úr  nevében! Békesség  a mennyben,  és dicsőség  a magasságban!"  A
   tömegből  néhány   farizeus   azt   mondta   neki:   "Mester,   intsd   le
   tanítványaidat!" Jézus azt felelte: "Mondom nektek: ha ezek  elhallgatnak,
   a kövek fognak megszólalni!"
   Lk 19,28-40

   Elmélkedés:

   Nem maradhatunk kívülállók!
   Ahogyan Jézus megérkezik Jeruzsálembe, ahol élete véget ér, ugyanúgy mi is
   nagyböjti utunk  végéhez közeledünk.  A mai  napon elkezdődik  a  nagyhét,
   amely során Jézus életének utolsó napjaira emlékezünk.

   Ma,  Virágvasárnap  Jézus  jeruzsálemi  bevonulására,  nagycsütörtökön  az
   utolsó vacsorára  és  az  Úr elfogására  az  Olajfák-hegyén  a  Getszemáni
   kertben, nagypénteken  kereszthordozására és  kereszthalálára  emlékezünk,
   majd pedig szombaton éjszaka, a sötétedés beállta után kezdődő  szertartás
   keretében és húsvétvasárnap megünnepeljük Jézus dicsőséges feltámadását.

   A 2000  évvel  ezelőtti  történet  nagyon egyszerű:  Van  egy  ember,  aki
   örömhírt hirdet. A városokat és a falvakat bejárva csodákat tesz. Szavaira
   és tetteire felfigyelnek az emberek, de népszerűsége nem tetszik a vallási
   vezetőknek. Miközben barátokat szerez magának és tanítványokat gyűjt  maga
   köré, ellenségei is  lesznek. Ez  utóbbiak azzal a  váddal, hogy  Istennek
   tartja magát,  halálra ítéltetik  és kivégeztetik  a rómaiakkal.  Igen,  ő
   Jézus Krisztus, aki hitünk szerint az Isten Fia.

   Az utolsó  napokban  megdöbbentően  gyorsan  zajlanak  és  váltakoznak  az
   események. A Jeruzsálembe szamárháton érkező Jézust királyként köszönti és
   énekekkel dicsőíti a nép,  majd öt nap múlva  talán éppen ezek az  emberek
   ordítva  követelik  keresztre  feszítését.  A  városba  most  dicsőségesen
   bevonuló Úr néhány nappal  később megszégyenítve, keresztjét hordozva  jön
   ki onnan és megy fel a Golgotára. Bár a nép egy része részvéttel tekint rá
   és megsiratják  az  asszonyok, bár  egy  darabon más  személlyel,  Cirenei
   Simonnal cipeltetik keresztjét és bár  a kendőjét neki nyújtó Veronika  is
   iránta való  együttérzését  fejezi  ki  cselekedetével,  senki  sem  tudja
   megállítani az  eseményeket. A  súlyos  bántalmazások, a  megostorozás,  a
   tövissel koronázás után keresztre szegezik. Tanítványai az utolsó  órákban
   elmenekülnek, egyedül  a fiatal  János áll  ott közülük  a kereszt  alatt,
   valamint édesanyja és  néhány asszony. A  teljesen elgyengült Jézus  három
   órás szenvedés  után  kileheli lelkét,  meghal.  Még aznap  este  leveszik
   holttestét a keresztről és egy sziklasírba helyezik.

   A történet itt  véget is  érne, ha Jézus  csak egy  ugyanolyan ember  lett
   volna, mint bárki más. De ő nem csak valóságos ember volt, hanem valóságos
   Isten is! Egész életét kudarcnak nevezhetnénk, ha kereszthalálával  minden
   véget érne. De feltámadása mindent megváltoztatott! A feltámadás  fényében
   halála megváltó  és üdvösséget  szerző esemény,  amely reményt  ad  nekünk
   arra, hogy várjuk az örök életet és higgyünk saját feltámadásunkban.

   Ma mindenkit arra hívok, hogy kísérjük  el utolsó napjaiban a mi  Urunkat!
   Vegyünk részt a nagyheti szertartásokon, amelyek lehetőséget adnak  nekünk
   arra, hogy  ne  csupán  kívülállóként  szemléljük  az  eseményeket,  hanem
   csatlakozzunk Jézushoz, akinek követői vagyunk. A világban sok ember  csak
   szájtátva bámulja vagy  értetlenül nézi a  Krisztussal történteket, s  azt
   gondolja, hogy semmi  köze Jézus halálához.  Számunkra, hívő  keresztények
   számára viszont  nem kényelmes  fotelből nézhető  színházi előadás  sem  a
   nagycsütörtöki vacsora, sem a nagypénteki kereszthalál. Jézus bevon minket
   az eseményekbe.  Az  utolsó  vacsora estéjén  szeretetének  nagy  jeleként
   nekünk adja  Testét  és  Vérét  a  kenyérben  és  a  borban.  Fogadjuk  el
   szeretetét és ne mulasszuk  el a szentáldozást  ezen a szentmisén!  Ezután
   megkér bennünket, hogy vele menjünk  az Olajfák-hegyére és virrasszunk.  A
   csütörtök  esti  mise  után  vegyünk  részt  a  templomi  virrasztáson  és
   imádságon, hogy ezzel is  kifejezzük hűségünket és kitartásunkat  Krisztus
   mellett. Nagypénteken együtt végezzük majd a keresztutat abban az  órában,
   amikor Jézus kilehelte lelkét. Az esti szertartáson a passió  segítségével
   gondoljuk majd újra végig Jézus  értünk vállalt szenvedésének és  megváltó
   halálának eseményeit, majd pedig  kifejezzük hódolatunkat a Szent  Kereszt
   előtt. Szombaton késő este az  év talán legszebb szertartására kerül  sor,
   amelyen megünnepeljük Jézus halálon aratott győzelmét, feltámadását, amely
   a lelki újjászületést jelenti számunkra.

   Jézus  arra  hív  minket,  hogy  kísérjük  el  őt  utolsó  napjaiban.  Nem
   maradhatunk kívülállók! Ha kitartunk mellette és részesedünk halálában,  a
   feltámadás örömében is részesíteni fog minket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, irgalmas  Atyánk, aki  szeretetedet Fiadban,  Jézus  Krisztusban
   nyilatkoztattad   ki,   és   kiárasztottad   ránk   a   Szentlélekben,   a
   Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát.
   Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk
   minden  rosszat,   add,  hogy   a   Föld  minden   lakója   megtapasztalja
   irgalmasságodat, hogy  benned, a  Szentháromság egy  Istenben  megtalálják
   mindig a remény forrását.
   Örök Atya,  Fiad  keserves kínszenvedéséért  és  föltámadásáért  irgalmazz
   nekünk és az egész világnak! Ámen.
   II. János Pál pápa


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   Újabb ezres számhoz közeledünk,  de most nem  a tagok száma  tekintetében,
   hanem 2007. április 4-én  lesz éppen az 1000.  napja, hogy az  e-vangélium
   e-mail eljut az olvasókhoz.
   Ez alkalomból  is  felajánlom 2  személynek  a Világ  legszebb  imái  című
   könyvet ajándékba. Az egyik  nyertest úgy választjuk  ki, hogy az  április
   4-én feliratkozott új listatagok közül kisorsolunk egyet, a másik pedig az
   a jelenlegi listatag  lesz, aki  a szerencsés  választottnak ajánlotta  az
   e-vangélium listát.
   Itt most  egy  kicsit  nagyobb a  lehetősége  mindenkinek,  aki  ismerősét
   meghívja  közösségünkbe,  hogy  megkapja   az  ajándékkönyvet.  (A   8000.
   feliratkozáshoz közelítve majd  ismét lesz  hasonló akció.  Már több  mint
   7700 személy tartozik közösségünkhöz.)
   Kérem, hogy imádkozzatok azért, hogy az evangelizációnak ez a formája  még
   sokáig folytatódhasson és minél többekhez eljusson. Ennek érdekében kérem,
   bátran ajánljátok barátaitoknak!
   Szeretettel és köszönettel: István atya