[Evangelium] 2007-03-25

[evangelium at communio.hu]

   2007. március 25. - Nagyböjt 5. vasárnapja

   Abban az  időben:  Jézus  kiment  az Olajfák  hegyére.  Kora  reggel  újra
   megjelent a  templomban.  A  nép  köréje  sereglett,  ő  pedig  leült,  és
   tanította őket.  Az  írástudók és  a  farizeusok egy  házasságtörésen  ért
   asszonyt vittek  eléje.  Odaállították  középre,  és  így  szóltak  hozzá:
   "Mester, ezt az  asszonyt házasságtörésen érték.  Mózes azt parancsolta  a
   törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért
   kérdezték, hogy  próbára tegyék,  és vádolhassák.  Jézus lehajolt,  és  az
   ujjával  írni  kezdett  a  földön.  Ők  azonban  tovább  faggatták.   Erre
   fölegyenesedett, és azt  mondta nekik:  "Az vesse  rá az  első követ,  aki
   közületek bűn nélkül  van!" Aztán újra  lehajolt, s tovább  írt a  földön.
   Azok meg ennek  hallatára egymás  után eloldalogtak, kezdve  a véneken,  s
   csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
   Jézus  fölegyenesedett  és  megszólította:  "Asszony,  hol  vannak,   akik
   vádoltak téged? Senki sem ítélt el?"  "Senki, Uram" - felelte az  asszony.
   Erre Jézus  azt  mondta  neki: "Én  sem  ítéllek  el. Menj,  de  többé  ne
   vétkezzél!"
   Jn 8,1-11

   Elmélkedés:

   Isten a jövőnket nézi
   Ma, nagyböjt  5. vasárnapján  a szentmisében  elhangzott bibliai  szövegek
   arra ösztönöznek minket, hogy  a bűnös múlton  felülemelkedve a jövő  felé
   irányítsuk figyelmünket. Az elmúlt  vasárnap evangéliuma a tékozló  fiúról
   szólt, aki azért tudott felemelkedni  méltatlan helyzetéből és azért  volt
   képes megtérni, mert  beismerte és megbánta  a múltban elkövetett  bűneit,
   majd előre  tekintve  kiutat  keresett magának.  A  reményteli  jövő  felé
   fordulás gondolatát  folytatják  a  mai szentírási  részletek,  amelyek  a
   megtérés forrását nem  a múlt  bűnein való végtelen  kesergésben, hanem  a
   kegyelemre alapozott  jövőben látják.  Nézzük  meg röviden  a  szövegeket,
   figyelve közös vonatkozásukra!
   Az olvasmányban a következőt hallottuk Izajás próféta könyvéből: "Most már
   ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek!
   Nézzétek: én  valami újat  viszek végbe,  és már  sarjadóban is  van,  nem
   látjátok?" (Iz 43,18-19)
   A szentleckében  pedig Szent  Pál  apostol így  tanít a  filippiekhez  írt
   levélben: "Elfelejtem,  ami  mögöttem  van,  és  nekilendülök  annak,  ami
   előttem van. Futok a kitűzött cél felé" (Fil 3,13-14).
   Az evangéliumban a házasságtörésen ért asszonynak ezt mondja Jézus: "Menj,
   de többé ne vétkezzél!" (Jn 8,11) Nem a múltját nézi tehát, hanem a jövőre
   vonatkozóan mondja neki, hogy ne vétkezzen.

   Az  embert  érdekli  a  jövő.  Már  évszázadokkal  korábban  is   többeket
   foglalkoztatott az a  kérdés, hogy mi  lesz a jövőben?  Gondoljunk csak  a
   jóslásokra és jóslatokra, a jövendőmondásra, amelyeknek valójában nem  sok
   alapja van. De gondolhatunk gyermekkorunk Verne Gyula regényeire vagy más,
   a fantasztikus irodalom körébe tartozó regényekre, amelyek az  emberiségre
   váró  lehetséges  jövővel  foglalkoznak.  Napjainkban  a  filmkészítők  is
   előszeretettel dolgoznak  fel a  jövőben játszódó  kitalált  történeteket,
   hiszen a mozinézőket  is foglalkoztatja a  titokzatos és ismeretlen  jövő.
   Megemlíthetjük azt is, hogy több  egyetemnek, sőt még a Magyar  Tudományos
   Akadémiának  is   van  jövőkutatással   foglalkozó  bizottsága,   mert   a
   jövőkutatás ma már tudománynak számít.
   Talán egyesek azt gondolják, hogy a jövő felé tekintés a fiatalok előjoga.
   "Az idősek csak nosztalgiáznak, csak az emlékeikből élnek. Az idősebbeknek
   csak múltja  van, de  a  jövő a  fiatalságé!"  - hangoztatják.  Az  idősek
   jogosan és könnyen védekeznek a sláger szavaival: "Nem csak a  húszéveseké
   a világ". Aztán még hozzáteszik: "A fiatalok is lesznek egyszer öregek. De
   csak, ha megérik!"

   Emellett az embert érdekli a múlt is. Itt is megemlíthetjük  mindenekelőtt
   a történelemtudományt,  amely  az évszázadokkal  és  évezredekkel  korábbi
   eseményekkel foglalkozik.  És a  végtelenségig sorolhatnánk  a  történelmi
   regényeket, illetve filmeket. A múlt hiteles feltárása és ismerete  fontos
   számunkra.  Emellett  az  emberek   szeretnek  kíváncsian  kutatni   mások
   múltjában, főleg,  ha ott  egy fekete  foltot, valamilyen  bűnt  sejtenek,
   ugyanakkor nem szeretik, ezért  felháborodnak és perrel fenyegetőznek,  ha
   mások foglalkoznak az ő múltjukkal.

   Egyszóval: kíváncsiak  vagyunk a  múltra és  a jövőre  egyaránt. De  mi  a
   helyzet a lelkiekkel?  És mi  számít Istennek?  Sajnos hajlamosak  vagyunk
   arra, hogy  végtelenül  sokat  keseregjünk múltunk  vétkei  miatt,  és  ne
   bízzunk az új lehetőségeket rejtő jövőben. Isten új jövőt készít nekünk és
   a ránk  váró dolgok  felé  irányítja figyelmünket.  A lelki  megújulás  és
   megtérés forrása  egyedül ő  lehet.  Isten képes  új szívet  adni  nekünk,
   tiszta szívet teremteni  bennünk és  új lelket önteni  belénk (vö.:  Zsolt
   50,12).

   Az evangéliumban  a  házasságtörésen  ért  asszony  történetét  hallottuk,
   akinek halálát kívánta  az összeverődött  tömeg, de  Jézus nagyon  ügyesen
   megmentette életét. Vajon mi történne  napjainkban, ha a nyilvánosság  elé
   állítanának egy  házasságtörő nőt?  Hogyan játszódna  le az  evangéliumban
   leírt jelenet?  Érdemes  eljátszani  a gondolattal.  Talán  követ  ragadna
   valaki? Talán elítélné valaki a nőt? Dehogy, szó sincs erről. A mai  ember
   nem ítéli el a bűnt. Másban  sem, de önmagában biztosan nem. Az  embereket
   könnyen elítéljük és megítéljük,  de a bűnt  nem. Az újságírók  örülnének,
   hogy újabb botrány van. "Róla legalább  kiderült, hogy milyen bűnös, de  a
   többiek tovább titkolják bűnüket!" -  írnák a lapokban. A kárörvendők  ezt
   mondanák: "Lebukott. Nem  volt szerencséje.  Ha ügyesebb  lett volna,  nem
   kapják el." A  házastársi hűséget  semmibe vevők  ezt mondanák:  "Bárkivel
   előfordulhat az ilyen. Egy kis félrelépést el lehet nézni." Egy házasságra
   még csak nem is gondoló, de együtt élő fiatal pár bizonyára ezt  kérdezné:
   "Mi ebben a bűn?  A fiatalok többsége ezt  csinálja." A közvélemény  tehát
   könnyen  arra  hajlana,  hogy  nem  kell  ebből  nagy  ügyet  csinálni  és
   viszonylag hamar  elfelejtenék  az esetet.  De  vigyázat! Lehet,  hogy  az
   erkölcsi értékek  semmibe  vétele és  az  erkölcsök lazulása  miatt  sokan
   szemet hunynak a  bűn felett,  de ettől  még érvényben  marad az  Istentől
   kapott erkölcsi törvény.

   Ez a fajta emberi elnézés és "megbocsátás" nem az irgalomból fakad,  hanem
   legfeljebb valamiféle lenéző szánalomból: "Ő  is csak ember!" Mintha  csak
   azt mondanák napjaink bűnöseinek: Megbocsátunk. Menj, és folytasd  tovább,
   amit eddig  is  tettél.  Folytasd  bűnös életedet!  Nem  baj,  ha  egyszer
   hazudtál. Hazudj tovább ezután  is! Nem baj,  ha házasságot törsz.  Ezután
   nyugodtan megcsalhatod házastársadat!  Nem számít, hogy  mit követtél  el.
   Minden ugyanúgy mehet tovább.

   Jézus Krisztus egészen  mást mond: Menj  és többé ne  vétkezzél! Ő a  bűnt
   tartja rossznak  és nem  az embert.  Ő  a bűnt  elítéli, de  megbocsát  az
   embernek. Jézus ezt  mondja: megbocsátom a  múlt bűneit, de  a jövőben  ne
   kövess el többé ilyeneket! Igen, amit elkövettél az bűn, de én nem  akarom
   ezt újra és újra a szemedre vetni, nem foglalkozom többé a múlttal,  hanem
   a jövő felé irányítom  tekintetedet és új  lehetőséget adok neked.  Amikor
   napjainkban akár  az  Egyházon belül,  akár  azon kívül  bűnös  emberekkel
   találkozunk, gyakoroljuk mindig ezt a Jézustól tanult és igazi  irgalomból
   fakadó megbocsátást!

   Befejezésül egyetlen kérdésre  válaszoljunk még: Mit  mond nekünk Jézus  a
   mai napon? Ha mások felett ítélkezni akaró néptömeg vagyunk, akkor  csupán
   ennyi volna a mondanivalója számunkra: Csak az ítélkezzen, aki bűn  nélkül
   van közületek!
   De ha bűnösként, bűneinket beismerve és bűnbánatot tartva térdelnénk  elé,
   akkor felemelne minket a porból,  vétkeinket eltörölve tiszta szívet  adna
   nekünk, irgalmasan megbocsátana és  szelíd, de határozott hangon  mondaná:
   Menj, de többé ne vétkezzél! Mert Istennek a jövőnk, az örök életünk és az
   üdvösségünk a fontos.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, minket  szenvedélyesen szerető  Istenember, taníts,  hogy  megfontoljam
   életed példáját,  és rólad  példázzam minden  tökéletesség formáját!  Add,
   hogy lelkem egész lendületével fussak  utánad, és vezetéseddel eljussak  a
   Kereszthez.
   Te példaként ajánlottad fel magad nekünk,  s arra késztetsz, hogy a  lélek
   szeretetével tekintsünk  rád. Ezt  mondod nekünk:  Tanuljatok tőlem,  mert
   szelíd vagyok és alázatos szívű!
   Te minden erény alapjává  és szilárd gyökérévé tetted  a szelídséget és  a
   szívbeli alázatot. Ezért akartad, Uram, hogy főképp tetőled tanuljunk.
   Add, hogy szilárdan  álljak ezen az  alapon, ezen vessem  meg a lábam,  és
   ezen az alapon akarjak növekedni!