[Evangelium] 2007-03-23

[evangelium at communio.hu]

   2007. március 23. - Péntek

   A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában
   működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére  törtek.
   Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. Miután  rokonai  elzarándokoltak  az
   ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem
   titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül
   néhányan  ezt  kérdezték:  "Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme,
   nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
   is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról
   pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való."  Erre Jézus, aki  a
   templomban tanított, emelt hangon odaszólt: "Ti ismertek engem, és azt  is
   tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött
   engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő
   küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
   kezet, mert még nem jött el az ő órája.
   Jn 7,1-2.10.25-30

   Elmélkedés:

   A Sátoros-ünnepet a pusztai vándorlás emlékére tartották meg a zsidók a mi
   naptárunk szerint kb. október elején. Ezen a Jeruzsálem városában 8  napig
   tartó hálaadó  ünnepen minden  jámbor, vallásos  zsidó részt  vett.  Jézus
   titokban megy a  városba, mert tudja,  hogy a csodálatos  kenyérszaporítás
   után mondott  beszéde  miatt  - amelyben  mennyből  alászállott  kenyérnek
   nevezte magát - a zsidó vezetők halálra keresik.
   Arra persze nem érdemes gondolnunk, hogy félt volna, hiszen akkor nem ment
   volna el  az  ünnepre és  nem  jelent  volna meg  a  templomban,  amelynél
   feltűnőbb és nyilvánosabb hely nem létezett. A templomban sem rejtőzik el,
   hanem tanítani  kezd  a  nagy  nyilvánosság  előtt.  Beszédét  olyanok  is
   hallják, akik jól ismerik a főtanács azon tervét, hogy elfogják és megölik
   Jézust.
   Miért ment  oda Jézus,  ha tudta,  hogy halálra  keresik? -  kérdezhetjük.
   Jézus szándéka az  volt, hogy  tanítsa az embereket  saját személyéről  és
   küldetéséről. És ettől  még a  halálos fenyegetés sem  tartotta vissza.  A
   történet tanulsága az  lehet számunkra, hogy  Krisztus örömhírét akkor  is
   hirdetnünk kel,  ha alkalmatlannak  tűnik és  még a  halálos  fenyegetések
   ellenére is hűségesen kell ragaszkodnunk hitünkhöz.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Krisztus,  Jó Pásztor,  aki  életedet adtad  a nyájért,  te  keresésére
   indultál a hegyeken és a dombokon elkószált juhnak, és megtaláltad. Miután
   megtaláltad, azokra a vállakra vetted, amelyek majd a keresztfát  viselik,
   és magaddal hordozva visszavezetted a menny életébe.
   Arra volt szükségünk, hogy Te,  Isten, felvedd testünket és meghalj,  hogy
   nekünk életet  adj. Veled  együtt  meghaltunk, hogy  megigazuljunk.  Veled
   együtt feltámadunk, veled együtt meg is dicsőülünk! Ámen.
   Nazianzoszi Szent Gergely