[Evangelium] 2007-03-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. március 22. - Csütörtök

   Egy  alkalommal  Jézus  ezeket  mondta  a  zsidóknak:  "Ha  én  tanúskodom
   önmagamról, a saját  tanúskodásom keveset  ér. Más  tanúskodik rólam,  (az
   Atya), és  én tudom,  hogy igaz  az  ő tanúsága,  amelyet rólam  tesz.  Ti
   (Keresztelő) Jánoshoz  fordultatok, és  ő  tanúságot tett  az  igazságról.
   Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom,  hogy
   üdvözüljetek. Égő  és világító  fény volt  János, de  ti csak  ideig-óráig
   akartatok az  ő  fényében  gyönyörködni.  Mellettem  nagyobb  bizonyítékok
   szólnak,  mint  János  tanúskodása:  az  én  tetteim,  amelyeket  az  Atya
   akaratából cselekedtem.  Azok bizonyítják,  hogy  az Atya  küldött  engem.
   Tehát maga az  Atya, aki  küldött engem,  ő tett  tanúságot mellettem.  Ti
   viszont sem szavát nem hallottátok, sem  arcát nem láttátok. De még  igéje
   sem marad bennetek, mert nem  hisztek abban, akit ő küldött.  Vizsgáljátok
   meg az írásokat, hiszen azt  tartjátok, hogy általuk nyertek örök  életet!
   Éppen az írások  tanúskodnak mellettem.  Ti mégsem  akartok hozzám  jönni,
   hogy elnyerjétek az (örök) életet.  Emberektől nem fogadok el  dicsőítést.
   Ismerlek titeket. Tudom, hogy  nincs meg bennetek  az Isten szeretete.  Én
   Atyám nevében jöttem,  de nem fogadtatok  el. Majd ha  más valaki a  saját
   nevében  jön,  azt  elfogadjátok.  Hogyan  hihetnétek  ti,  akik   egymást
   dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől  származik?
   Ne gondoljátok, hogy  én leszek a  ti vádlótok az  Atyánál. A ti  vádlótok
   Mózes lesz,  akiben pedig  reménykedtek. Ha  hinnétek Mózesnek,  nekem  is
   hinnétek, hiszen  ő rólam  írt. Ha  azonban az  ő írásainak  nem  hisztek,
   hogyan hinnétek az én tanításomnak?"
   Jn 5,31-47

   Elmélkedés:

   A tegnapi evangéliumban Jézus az Atya róla szóló tanúságtételéről beszélt,
   amelyet a zsidó vezetők nem értettek meg. A mai napon ennek folytatásaként
   három konkrét  és szemmel  látható tanúságtételről  szól, hogy  eloszlassa
   azok kételyeit, akik azzal vádolják, hogy csak önmagáról tanúskodik.
   Elsőként Keresztelő János  tanúságtételét említi, akit  a zsidók maguk  is
   tiszteltek,  hiszen  nagy  tömegek  jártak  hozzá,  hogy  részesüljenek  a
   bűnbánat keresztségében a Jordán folyónál.
   Másodszor pedig a cselekedeteit említi Jézus. Olyan tettek ezek, amelyekre
   ember nem  képes. Jézus  ugyanis  isteni erővel  műveli csodáit,  s  ezért
   azokban  az  Atya  cselekedeteit  lehet  észrevenni.  Itt  újra  az   Atya
   tanúságáról beszél Krisztus.
   Harmadszor  pedig  a  szentírás  róla  szóló  jövendöléseit  említi  Jézus
   tanúságtételként. E szövegeket ugyanis pontosan ismerték az írástudók.
   De hiába  vannak  e  tanúságtételek,  ha  valaki  megkeményíti  szívét  és
   semminek sem akar hinni.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ha úgy  tetszik  neked, ó  Uram,  hogy az  emberek  meggyötörjenek  engem,
   segítségeddel elviselek minden fájdalmat szent neved dicséretére.
   S amikor eljutok a  fájdalom legmélyére, a  jobb latorral együtt  kiáltom:
   Uram, nagyon igazságos, hogy  ezeket szenvedjem, de  te semmi rosszat  nem
   tettél; Uram, emlékezz meg rólam országodban!