[Evangelium] 2007-03-21

[evangelium at communio.hu]

   2007. március 21. - Szerda

   Egy alkalommal  Jézus ezt  mondta a  zsidóknak: "Az  én Atyám  szüntelenül
   munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók  még
   inkább az életére törtek,  mert nemcsak a  szombati nyugalmat szegte  meg,
   hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
   azonban tovább hirdette: "Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit  sem
   tehet önmagától. Csak  azt teheti, amit  az Atyánál lát.  Amit ugyanis  az
   Atya cselekszik,  azt cselekszi  a Fiú  is.  Az Atya  szereti a  Fiút,  és
   mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is  mutat
   majd neki, hogy  csodálkozzatok rajta.  Amint ugyanis  az Atya  halottakat
   támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
   Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra  bízta,
   hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a  Fiút
   nem tiszteli, az  nem tiszteli az  Atyát sem, aki  a Fiút küldte.  Bizony,
   bizony, mondom nektek: aki hallgat az  én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra -
   sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják, és  életre  támadnak.  Amint  ugyanis  az  Atyának  élete  van
   önmagában, a  Fiúnak is  megadta, hogy  élete legyen  önmagában. A  Fiúnak
   hatalmat adott arra  is, hogy  ítéletet tartson,  mert ő  az Emberfia.  Ne
   csodálkozzatok ezen! Eljön az óra,  amikor a halottak meghallják az  Isten
   Fiának szavát, és előjönnek  sírjukból. Akik jót cselekedtek,  feltámadnak
   az életre; akik  rosszat tettek, feltámadnak  a kárhozatra. Én  önmagamtól
   semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
   igazságos, mert nem a  magam akaratát keresem,  hanem annak akaratát,  aki
   küldött engem."
   Jn 5,17-30

   Elmélkedés:

   A béna ember meggyógyítása a Beteszda fürdőben nagy ellenállást váltott ki
   a zsidó vezetők részéről,  egyrészt mert Jézus  szombaton tette a  csodát,
   másrészt mert cselekedetét a mennyei Atya tevékenységéhez hasonlította.  A
   szembenállás  láttán  viszont  Jézus  nem  hátrál  meg,  hanem  egyértelmű
   tanítást ad az Atya és a  Fiú közti kapcsolatról, valamint kettőjük  közös
   munkálkodásáról. Ebből  kiderül,  hogy  Jézus mindig  az  Atya  akaratából
   cselekszik, tetteiben Isten irgalma nyilvánul meg, és ez tulajdonképpen az
   Atya tanúságtétele a Fiúról.
   A zsidók persze nem értik ezeket  a kijelentéseket, mint ahogyan majd  nem
   fogják  megérteni   és   elfogadni   az   Atya   tanúságtételeként   Jézus
   feltámasztását a halálból.
   A nagyböjti időben a húsvéti szent három napra készülünk, amely során majd
   Jézus szenvedésére, halálára és  feltámadására emlékezünk. Jézus  életének
   ezen eseményeit csak akkor  érthetjük meg, ha  az Atya üdvözítő  szándékát
   meglátjuk és elfogadjuk bennük.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó magasságos Úr, íme, készen  állok minden szenvedésre, mivel tudom,  hogy
   keresztjeid a leggyöngédebb szeretetből születnek, és csak az boldog, akit
   te keresztre feszítesz.
   Ó Jézusom, nem merek én tőled se kereszteket, se megpróbáltatásokat kérni,
   de a  te erőteljes  belső sugallatodra  szívem egész  eleven vágyával  rád
   hagyatkozom.