[Evangelium] 2007-03-13

[evangelium at communio.hu]

   2007. március 13. - Kedd

   Abban  az  időben  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  "Uram,  ha
   testvérem  vétkezik  ellenem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?" Jézus így  felelt: "Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer!
   A mennyek  országa  olyan,  mint  amikor  egy  király  el  akart  számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
   úgy kérlelte:  Légy  türelmes irántam,  mindent  megfizetek! Az  úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte.
   A szolga  kiment,  és  találkozott egyik  szolgatársával,  aki  neki  száz
   dénárral  tartozott.  Elkapta  és  fojtogatni  kezdte:  Add  meg,   amivel
   tartozol! Szolgatársa  térdre hullott  előtte és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek!  De ő  nem engedett, hanem  ment és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az  úr
   akkor magához hívatta  őt, és így  szólt hozzá: Te  gonosz szolga!  Amikor
   kérleltél, én  minden tartozásodat  elengedtem  neked. Nem  kellett  volna
   neked is  megkönyörülnöd  szolgatársadon,  mint  ahogy  én  megkönyörültem
   rajtad? És az úr  nagy haraggal átadta  őt az őröknek,  míg meg nem  fizet
   mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a testvérének."
   Mt 18,21-35

   Elmélkedés:

   Hányszor kell  megbocsátanom? -  teszi fel  a kérdést  Jézusnak Péter.  Az
   apostol a megbocsátás határát  keresi az emberek  között, mintha csak  egy
   bizonyos számú esetre vonatkozna a megbocsátás kötelessége.
   A  válaszban  Jézus   világossá  teszi  számára   és  számunkra,  hogy   a
   megbocsátásnak nincs  határa. Sosem  mondhatjuk,  hogy többször  már  kell
   megbocsátanunk. A köztünk megvalósítandó és megélendő végtelen  irgalomnak
   éppen az isteni irgalmasság az alapja, amely minden bűnünket elengedi.  És
   ha Isten nem méricskél és nem számolgat, akkor mi sem lehetünk kicsinyesek
   az ellenünk vétőkkel szemben.
   A megbocsátás mindig  nagylelkűség. Isten nagylelkűsége  irántunk és a  mi
   nagylelkűségünk embertársaink felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Íme, az igaz Istenembernek, a világ Megváltójának jelenlétében állok most.
   Imádlak téged, Üdvözítőm, igaz Isten és igaz ember, szellem és lélek, test
   és vér!
   Hiszem és vallom, hogy az előtt a szent emberség előtt térdelek, akit Szűz
   Mária méhében fogant,  szívén táplált, aki  férfivá növekedvén meghívta  a
   tizenkettőt, csodákat  tett, a  béke és  bölcsesség igéit  hirdette,  majd
   annak idején  a  világ üdvösségéért  a  kereszten függött,  most  pedig  a
   mennyországban uralkodik.
   Dicsérlek és áldalak, Uram, és egészen neked adom magamat. Te vagy  lelkem
   igaz tápláléka, te  vagy az  én örök  gyönyörűségem. Te  vagy az  igazság,
   Krisztusom, te  vagy  az engesztelés,  aki  közöttünk lakozol,  ezért  rád
   bízzuk magunkat, és nem saját magunkra. Ámen.
   John Henry Newman