[Evangelium] 2007-03-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. március 11. - Nagyböjt 3. vasárnapja

   Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre
   Jézus megjegyezte:  "Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!
   De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan. Vagy azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan."
   Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod."
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   Lelki klímaváltozás
   Mostanában  egyre  többet  hallunk  az  éghajlatváltozás  és  a   globális
   felmelegedés  problémájáról.  A  meteorológusok  és  a  szakemberek  egyre
   többször  figyelmeztetnek   a   veszélyre,   hogy   az   óceánok   vizének
   felmelegedése, a  gleccserek és  a sarkvidéki  jég erőteljes  olvadása,  a
   légkör hőmérsékletének állandó emelkedése miatt újabb hurrikánokra és  más
   rendkívüli erejű  viharokra,  hatalmas esőzésekre  illetve  áradásokra  és
   árvizekre lehet számítani. Magyarországon is volt példa az elmúlt  években
   rendkívül erős viharra és árvízre, idén eddig csak azt tapasztaltuk,  hogy
   alig volt tél, és tavasz helyett hirtelen szinte nyár lett.

   Nem szükséges  erről most  többet beszélnünk,  csupán három  megállapítást
   tegyünk ezzel  kapcsolatban, amelyek  mindjárt át  is vezetnek  mai  lelki
   témánkra, a bűnbánatból  fakadó lelki megújulásra,  amelyről a mai  napon,
   nagyböjt 3. vasárnapján szó van az evangéliumban.

   1. A  klímaváltozás oka  az, hogy  az ember  azt hiszi,  hogy  büntetlenül
   kizsákmányolhatja  a  földet  és   következmények  nélkül  leigázhatja   a
   természetet. Az ember az egész világ urának képzeli magát.
   2. Az éghajlatváltozás vagy klímaváltozás  miatt az ember van  veszélyben.
   Mi és a következő nemzedékek.
   3.  Valamit  tenni   kell,  hogy   a  rossz   folyamatok  megálljanak   és
   megforduljanak. Cselekedni kell, mind társadalmi, mind egyéni szinten.

   És  most  egy  hirtelen  váltással  mindjárt  beszéljünk  is  a  mi  lelki
   témánkról! Napjainkban  egy "lelki  klímaváltozásnak" is  tanúi  lehetünk.
   Ennek természetesen semmi köze  a természeti éghajlatváltozáshoz, de  köze
   van az emberhez, a személyhez és a XX. század végének, valamint a harmadik
   évezred kezdetének  egyik fontos  jellemzője. A  "lelki  éghajlatváltozás"
   jeleit láthatjuk a hitetlenség terjedésében, a közömbösség egyre szélesebb
   körű megnyilvánulásaiban és a lelki igénytelenségben. Sok embernek  szinte
   minden energiáját leköti a munka, a megélhetésért való küzdelem, az anyagi
   javak gyűjtése  és  a  jólét biztosítása,  és  mindeközben  megfeledkeznek
   lelkük gondozásáról és az örök életet biztosító lelki kincsek gyűjtéséről.
   Lelki   környezetünk    e    változásával   kapcsolatban    a    következő
   megállapításokat tehetjük:
   1. A "lelki klímaváltozás" oka az, hogy az ember áll a középpontban és nem
   Isten. Szívesebben törődünk a földi dolgokkal, mint az égiekkel.
   2. Az ember van veszélyben. Mi vagyunk veszélyben. Gyermekeink és unokáink
   vannak veszélyben.
   3. Valamit tennünk kell, hogy a lelki süllyedés és értékvesztés folyamatát
   megállítsuk.

   Milyen választ  ad  nekünk  erre  a  problémára  Krisztus  evangéliuma?  A
   nagyböjti időszak arra ad nekünk lehetőséget, hogy Istent  visszahelyezzük
   életünk középpontjába és  a böjt,  az imádság,  valamint a  jócselekedetek
   által közeledjünk hozzá. Ez bűnbánatot és őszinte megtérést jelent.  Jézus
   kétszer is  a következőt  mondja  a mai  evangéliumban: "Ha  nem  tartotok
   bűnbánatot, éppúgy  elvesztek  ti  is mindnyájan."  Ma  talán  egy  kicsit
   másként fogalmazna a  mi Urunk: "Azt  gondoljátok, hogy különbek  vagytok,
   mint  azok,  akik  az  elmúlt   években  a  világ  különböző  pontjain   a
   földrengések, a  szökőár,  az  árvizek, a  hurrikánok  és  más  természeti
   csapások vagy járványok miatt életüket vesztették? Mondom nektek: nem!  De
   ha nem tartotok bűnbánatot,  éppúgy elvesztek ti  is mindnyájan." A  lelki
   klímaváltozás korában tehát a lelki megújulást ajánlja nekünk Krisztus.

   Mit tegyünk lelki  megújulásunk érdekében? Milyen  feladatok várnak  ránk?
   Három konkrét dolgot fogalmazzunk meg  azzal kapcsolatban, amire jó  volna
   odafigyelnünk a nagyböjt hátralévő részében.
   1. Engedjünk, hogy Isten megérintse értelmünket, amikor visszavezet minket
   a hit útjára. Arra az útra, amely a lelki sötétségből a hit világosságára,
   a félelemből az örömre, a csüggedésből a lelkesedésre vezet.
   2.  Engedjük,   hogy   Isten   megérintse   lelkünket,   amikor   Krisztus
   szenvedéséről és haláláról elmélkedünk. Ennek szép lehetősége a keresztúti
   imádság. Vegyünk  részt  nagyböjt  péntekjein a  keresztúti  imádságon  és
   odahaza  is  elmélkedjünk   a  keresztút   állomásairól,  vagy   olvassunk
   részleteket   Krisztus   szenvedéstörténetéből   a   szentírásunkból.    A
   nagypénteki templomi szertartáson való részvétel szintén annak lehetősége,
   hogy közelebb kerüljünk Jézus megváltó szenvedésének titkához.
   3. Engedjük, hogy az isteni irgalmasság és megbocsátó szeretet  megérintse
   szívünket, amikor  elvégezzük  szentgyónásunkat.  De a  gyónás  ne  legyen
   csupán megszokásból végzett cselekedet, amely után azt mondjuk, hogy "most
   aztán egy évig  megint nem  kell gyónni", hanem  fakadjon bűneink  őszinte
   megbánásából  és  abból  a  vágyból,  hogy  tékozló  és  bűnbánó   fiúként
   szeretnénk visszatérni  az Atyához,  ahogyan erről  majd a  jövő  vasárnap
   evangéliumában hallani fogunk.

   Induljunk tehát a hit  útján, a keresztúton,  az atyai házba  visszavezető
   úton! Ha ezt megtesszük, a  nagyböjt igazi lelki megújulást fog  jelenteni
   számunkra, amelynek megkoronázása a feltámadt Krisztussal való  találkozás
   lesz húsvét ünnepén.



   Imádság:

   Hálát adunk neked, Szent Atya, mindenható és örök Isten, Jézus Krisztus, a
   mi Urunk által.
   Böjtben és  megtérésben  készülünk halálból  való  átmeneted  ünneplésére.
   Közeledik  ugyanis  megváltásunk   napja,  amikor   Üdvözítőnk  és   Urunk
   elszenvedte  a  kereszt  büntetését,  tövissel  koronázták,   kicsúfolták,
   testében számos más fájdalmat viselt el, hogy végül saját hatalma erejéből
   föltámadjon.
   Szeretnénk egészen megtisztult szívvel  érkezni ezekhez a szent  napokhoz,
   ezért arra kérünk, Istenünk, Atyánk, Fiad kínszenvedése szeretetéért  moss
   meg minket  minden  bűnünktől,  öltöztess minket  abba  a  varrás  nélküli
   köntösbe, amely mindannyiunkra ráboruló szeretetedet jelképezi.
   A szeretet által te  készíts bennünk áldozatot,  s a megtartóztatás  által
   engedj minket derűsen és bűntől szabadon Asztalodhoz!
   Ókeresztény ima