[Evangelium] 2007-02-26

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 26. - Hétfő

   Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az
   Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és  helyet
   foglal dicsőséges trónusán,  akkor minden nemzet  összesereglik előtte,  ő
   pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a
   kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.  Azután
   a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai,  vegyétek
   birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és
   ti ennem adtatok; szomjas voltam, és  ti innom adtatok; idegen voltam,  és
   ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és  ti
   fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
   Erre megkérdezik tőle az igazak:  "Uram, mikor láttunk téged éhezni,  hogy
   enni adtunk volna  neked, vagy  szomjazni, hogy inni  adtunk volna?  Mikor
   láttunk  idegenként,  hogy  befogadtunk   volna,  vagy  ruhátlanul,   hogy
   betakartunk volna  téged?  Mikor  láttunk  betegen  vagy  börtönben,  hogy
   meglátogattunk volna?" Akkor a király  így felel: "Bizony, mondom  nektek:
   Amit e legkisebb  testvéreim közül  eggyel is  tettetek, velem  tettétek!"
   Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az  örök
   tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és  nem
   adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és
   nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam  és
   börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
   Erre ők is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy  szomjazni,
   idegenként vagy  ruhátlanul, betegen  vagy börtönben,  és nem  siettünk  a
   segítségedre?" Ő pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit
   e legkisebbek egyikével nem tettetek,  velem nem tettétek!" Ezek akkor  az
   örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
   Mt 25,31-46

   Elmélkedés:

   Amikor az  Egyház  a  mai  nagyböjti  napon  átadja  nekünk  Jézus  utolsó
   ítéletről szóló tanítását, ezt azzal a szándékkal teszi, hogy ez a jövőben
   ránk váró  esemény  hatással  legyen  jelen  életünkre,  azaz  üdvösségünk
   érdekében gyakoroljuk a jócselekedeteket.
   Hamvazószerdán arról elmélkedtünk, hogy  az imádság és  a böjt mellett  az
   alamizsnálkodás,  a  szegényeknek  való  adakozás  jellemzi  leginkább   a
   keresztény embert a nagyböjti időszakban. S ez utóbbi mellé udatehetjük az
   irgalmasság cselekedeteinek  egész sorát.  S lám,  a mai  napon az  utolsó
   ítélettel kapcsolatban  éppen ezek  a  jócselekedetek kerülnek  elő,  mint
   olyan  tettek,  amelyek   szükségesek  ahhoz,  hogy   valaki  bejusson   a
   mennyországba.
   Az ítélkező maga Krisztus, aki körül ott állnak az "összes angyalok", s  Ő
   elé járul "minden nemzet": keresztények és nem keresztények, hívők és  nem
   hívők egyaránt.  És  itt  már semmi  más  nem  számít, csak  az,  hogy  ki
   gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit  életében más emberekkel  szemben.
   Mindazok, akik megnyitották szívüket mások előtt és nem mulasztották el  a
   segítségnyújtást, bejutnak  az  örök életre,  azaz  odaállhatnak  Krisztus
   mellé az összes angyalok közé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Irgalmas Uram,  jóságos Uram,  bátorságot  adtál, hogy  megérezzem:  neked
   szükséged  van  rám.   Adj  erőt,  hogy   szeretni  tudjam  a   társadalom
   kivetettjeit, úgy, ahogyan  te szeretsz  engem, és  ahogyan szükséged  van
   rám. Uram, te tudod, mit  jelent kitaszítottnak lenni, legszegényebbnek  a
   szegények között.
   A gazdag ember, a jómódú asszony is lehet kirekesztett, de lehet a szegény
   is a tőled kapott parányi földön.
   Add,  hogy  evilági  országodban  mindannyian  gazdagok  lehessünk,  annak
   tudatában, hogy neked szükséged van ránk, s hogy nekünk is szükségünk  van
   egymásra!
   Boldog Kalkuttai Teréz