[Evangelium] 2007-02-25

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 25. - Nagyböjt 1. vasárnapja

   Abban az időben: Jézus  a Szentlélektől eltelve otthagyta  a Jordánt, s  a
   Lélek ösztönzésére a  pusztába vonult negyven  napra. Itt megkísértette  a
   sátán. Ezekben a napokban  nem evett semmit sem,  de végül is  megéhezett.
   Ekkor megszólította a sátán: "Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy
   váljék kenyérré." De Jézus ezt felelte: "Írva van, nemcsak kenyérrel él az
   ember." Erre a  sátán fölvezette  egy magas hegyre,  és egy  szempillantás
   alatt felvonultatta szeme  előtt a földkerekség  minden országát.  "Minden
   hatalmat és dicsőséget neked adok - mondta  -, mert hisz én kaptam meg  és
   annak adom, akinek akarom.  Ha leborulva hódolsz előttem,  az mind a  tied
   lesz." Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki
   szolgálj!"  Ekkor  a  sátán  Jeruzsálembe  vitte,  a  templom   párkányára
   állította, és így  szólt: "Ha Isten  Fia vagy, vesd  le magad innét.  Hisz
   írva  van:  angyalainak  parancsolta,  hogy  oltalmazzanak,  és:   kezükön
   hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad." De Jézus ezt válaszolta: "Az  is
   írva van:  Ne  kísértsd  Uradat,  Istenedet!" Miután  a  sátán  ezekkel  a
   kísértésekkel hiába próbálkozott, egy időre elhagyta Jézust.
   Lk 4,1-13

   Elmélkedés:

   A Lélek segítségével
   Nagyböjt 1. vasárnapjának  evangéliuma azt tárja  elénk, hogy a  "hazugság
   atyja", aki nemzedékeken  át folyamatosan arra  törekszik, hogy az  embert
   szembefordítsa Istennel, még Jézust sem kíméli, hanem őt is megkísérti.  A
   kísértések az ő esetében  is ugyanazok, mint  az embereknél: forduljon  el
   Istentől, tagadja  meg  mennyei  Atyját és  válassza  az  önszeretetet  az
   istenszeretet helyett.

   A gonosz lélek  első próbálkozása arra  irányul, hogy Jézus  ne az  Isteni
   Gondviselésben bízzon, hanem a köveket kenyérré változtatva önmaga számára
   használja fel  isteni hatalmát.  Később, nyilvános  működése idején  Jézus
   tesz hasonló csodát, amikor megszaporítja a kenyereket, de ezt nem a  maga
   javára teszi majd, hanem az embereket táplálja.

   Másodszor a  hatalom és  az evilági  dicsőség csábításával  próbálkozik  a
   sátán, amelyeket Jézusnak ígér, ha  Isten helyett őt imádja. Később  Jézus
   megkapja majd a hatalmat és a dicsőséget, de természetesen nem a sátántól,
   hanem a mennyei Atyától, aki a feltámadás dicsőségében részesíti őt húsvét
   hajnalán.

   A harmadik kísértés során a  gonosz azzal próbálkozik, hogy Jézus  próbára
   tegye Istent és  a maga  akaratát tegye  Isten szándéka  elé. A  szenvedés
   óráinak  kezdetén,   az   Olajfák-hegyén   szintén   ugyanezzel   próbálja
   megkísérteni őt  a sátán,  amikor  Jézus azért  imádkozik,  hogy ne  az  ő
   akarata teljesedjék be, hanem a mennyei Atyáé.

   Miként a  Szentlélek indítására  megy  Jézus a  pusztába és  ugyanennek  a
   Léleknek a segítségével győzi le a kísértéseket, ugyanígy az isteni  Lélek
   a mi segítségünkre is siet a próbatételek idején. Mindenekelőtt a kísértés
   felismerésében van szükségünk  erre a  segítségre, hiszen  ez sok  esetben
   nagyon nehéz  számunkra.  Látszólag  nagyon világosnak  tűnik  a  határ  a
   mindennapi betevő  kenyérért folytatott  küzdelem  és a  fáradságos  munka
   nélkül elérni kívánt jólét között,  de mégsem látják ezt sokan.  Látszólag
   könnyű  megkülönböztetni,   hogy   valaki   emberi   méltóságából   fakadó
   tiszteletet akar  elérni vagy  másoknál nagyobb  dicsőségre vágyik,  mégis
   sokan nem  képesek  önmérsékletet tanúsítani.  Első  pillanatra  látszólag
   azonnal felismerhető,  hogy  a  Teremtőnek adja-e  meg  valaki  a  legfőbb
   tiszteletet vagy  a  teremtett dolgoknak,  de  mégis sokszor  keveredik  a
   kettő. A  Lélek azonban  megvilágosítja  értelmünket, hogy  felismerjük  a
   kísértéseket.

   Korunk kísértői úgy  láttatják, mintha Isten  a teremtmények ellensége  és
   szabadságuk korlátozója volna. A mai kor kísértői azt próbálják elhitetni,
   hogy Jézus Egyháza csak a hatalomra és a pénzszerzésre törekszik és nem az
   emberek üdvösségéért fáradozik.  Korunk kísértői azt  szeretnénk, hogy  az
   Egyház tagjai ettől a világtól és a világi hatalomtól várják jobb sorsukat
   és ne a Gondviselésben bízzanak. De napjaink kísértése az is, hogy  minden
   jó eredményt ne  Istennek, hanem az  embernek tulajdonítsunk. Korunk  nagy
   kísértése,  hogy  az  ember  elfoglalja  Isten  helyét  minden   hatalmat,
   dicsőséget és imádást magának követelve.

   A megtévesztett ember  elé napjainkban  is az  a Jézus  áll, aki  elismeri
   Istent, egyedül őt imádja és csak az ő akaratának engedelmeskedik. A magát
   Istennek képzelő ember  elé az a  Jézus áll, aki  vállalta az  emberséget,
   emberi testet  öltött,  és egész  emberi  életével valamint  halálával  az
   emberek üdvösségét szolgálta.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus, ártatlanság Báránya, te a bűnösök magatartásával léptél  Keresztelő
   János elé; vezess bennünket is a Jordán vizeihez! Ott óhajtunk találkozni,
   hogy megvalljuk vétkeinket és megtisztulhassunk tőlük.
   És ahogy akkoriban megnyílt az ég, és fölhangzott a mennyei Atya  szózata,
   aki  kedvét  lelte   Benned:  kérjük,  hogy   a  próbatételt   győzelmesen
   megállhassuk,  és   helyesen  éljünk   a  nagyböjt   idején,  hogy   aztán
   feltámadásod hajnalhasadtán mi is meghallhassuk Mennyei Atyánk szavát, aki
   gyemekeivé fogad bennünket!
   Boldog XXIII. János pápa