[Evangelium] 2007-02-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 22. - Csütörtök, Szent Péter apostol székfoglalása

   Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,  megkérdezte
   tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt  válaszolták:
   "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,  aki Illésnek, mások Jeremiásnak  vagy
   valamelyik prófétának."
   Ő tovább  kérdezte  őket: "Hát  ti,  kinek tartotok  engem?"  Simon  Péter
   válaszolt: "Te vagy a Krisztus, az  élő Isten Fia." Erre Jézus azt  mondta
   neki:  "Boldog  vagy,  Simon,  Jónás  fia,  mert  nem  a  test  és  a  vér
   nyilatkoztatta ki  ezt neked,  hanem  az én  mennyei Atyám.  Ezért  mondom
   neked, hogy te Péter vagy,  és én erre a  sziklára építem Egyházamat, s  a
   pokol kapui  nem  vesznek erőt  rajta.  Neked adom  a  mennyek  országának
   kulcsait. Amit megkötsz a  földön, meg lesz kötve  a mennyben is, és  amit
   feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
   Mk 16,13-19

   Elmélkedés:

   A mai napon  nem a soros  nagyböjti köznapról, hanem  Szent Péter  apostol
   székfoglalásának ünnepéről vesszük az evangéliumot. De ennek a történetnek
   is van nagyböjti üzenete számunkra.
   Jézus először  arról  kérdezi tanítványait,  hogy  mit gondolnak  róla  az
   emberek, akik  hallgatják tanítását  és látják  csodáit, majd  ugyanazt  a
   kérdést a  tanítványokhoz intézi,  akik  állandóan vele  járnak. És  ez  a
   kérdés ma a mi  szívünket is megérinti, bennünket  is arra ösztönöz,  hogy
   válaszoljunk rá. Kinek tartom én Jézust?
   A nagyböjt az önvizsgálat és a bűnbánat ideje a keresztény ember  számára.
   Mielőtt ebbe belekezdünk,  hasznos lehet,  ha tisztázzuk, ki  Jézus az  én
   számomra? Ki az  az ember, akinek  a követője vagyok?  Mit hiszek arról  a
   személyről,  akinek  a  tanítványa  vagyok?  Ezáltal  Jézus   szemszögéből
   vizsgálhatom majd meg önmagam és életem. És most ez a Jézus, aki halálával
   megváltott és aki  képes eltörölni személyes  bűneimet, irgalmasan  tekint
   rám és bűnbánatra indít.  A nagyböjti időben az  Ő arcát szeretném  mindig
   szemlélni, hogy nagypénteki áldozatát  megértve húsvét napjára eljussak  a
   feltámadásba vetett hit megvallására.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus Krisztus, minden szeretet Szeretete!
   Te mindig bennem élsz, még ha nem is tudok róla.
   Te akkor is velem voltál, amikor megfeledkeztem rólad.
   Szívemnek szívében rejtőztél, de máshol kerestelek.
   Még ha távol maradok is Tőled, Te mégis vársz rám.
   És egyszer eljön a nap, mikor így szólhatok hozzád:
   Föltámadt Krisztus! Te vagy az életem!
   Krisztus, hozzád tartozom;
   Krisztus a Tiéd vagyok.
   (Roger testvér imája)