[Evangelium] 2007-02-20

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 20. - Kedd

   Abban az időben:
   Jézus és tanítványai  átmentek Galileán.  Jézus azonban  nem akarta,  hogy
   valaki megtudja  ezt,  mert a  tanítványait  készült oktatni.  Ezt  mondta
   nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték,
   harmadnapra feltámad."  Ők  nem  értették ezeket  a  szavakat,  de  féltek
   megkérdezni Jézust.
   Ezután Kafarnaumba  értek. Amikor  már  otthon voltak,  Jézus  megkérdezte
   tőlük: "Miről vitatkoztatok az úton?" Tanítványai azonban hallgattak, mert
   az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük.
   Akkor Jézus leült, odahívta a tizenkettőt,  és így szólt: "Ha valaki  első
   akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a  szolgája."
   Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította; majd magához  ölelte,
   és ezt mondta  nekik: "Aki  befogad egy  ilyen gyermeket  az én  nevemben,
   engem fogad be. Aki  pedig engem befogad, nem  engem fogad be, hanem  azt,
   aki küldött engem."
   Mk 9,30-37

   Elmélkedés:

   Jeruzsálem felé haladva Jézus arról  tanítja apostolait, hogy milyen  sors
   vár rá. Megjövendöli szenvedését és halálát, ugyanakkor feltámadásáról  is
   említést tesz.  Jézus  úgy  gondol ezekre  az  elkövetkezendő  napokra  és
   eseményekre, mint  küldetésének és  szolgálatának beteljesedésére.  Amikor
   önként vállalja,  hogy az  mennyei Atya  akaratának megfelelően  halálával
   megváltsa az emberiséget, akkor azt azzal a tudattal teszi hogy valóban  a
   mi megváltásunkat és  üdvösségünket szolgálja  cselekedetével. A  szeretet
   szolgálatával a legkisebb lesz az emberek szemében.
   Az apostolok viszont e szavak meghallgatása után arról beszélgetnek,  hogy
   ki a nagyobb közülük. Az emberek szemében nagyok szeretnének lenni.  Jézus
   egyrészt eléjük  állítja  a  gyermeket,  akinek  kicsinysége  példa  lehet
   számukra. De még inkább követendő példa lesz maga Jézus, aki szenvedésének
   napjaiban valóban a legkisebb lesz, mindenkinek a szolgája.
   Aki az  emberek szolgálatát  vállalva  kicsinnyé mer  válni, nagy  lesz  a
   mennyek országában.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Élő Isten! Te a dicsőítés  lelkülete által kiemelsz minket önmagunkból  és
   kétségeinkből. Ránk, Krisztus  szegényeire bíztad a  reménység titkát,  és
   segítesz minket,  hogy mindenek  előtt életünkkel  tudjuk azt  közvetíteni
   mások felé.
   (Roger testvér imája)