[Evangelium] 2007-02-18

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 18. - Évközi 7. vasárnap

   Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: "Nektek, akik hallgattok
   engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
   gyűlölnek titeket.  Azokra, akik  átkoznak titeket,  mondjatok áldást,  és
   imádkozzatok rágalmazóitokért.  Ha arcul  üt valaki,  tartsd oda  a  másik
   arcodat  is.  Annak,  aki  elveszi  köntösödet,  add  oda  a  ruhádat  is.
   Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
   vissza. Úgy bánjatok  az emberekkel,  ahogy szeretnétek,  hogy veletek  is
   bánjanak.
   Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat
   várhattok érte  Istentől? Hisz  a bűnösök  is szeretik  azokat, akik  őket
   szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen
   jutalmat  érdemeltek?  Hisz  ezt  a  bűnösök  is  megteszik.  Ha  csak   a
   visszafizetés reményében  adtok kölcsönt,  milyen hálára  számíthattok?  A
   bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
   Szeressétek inkább  ellenségeiteket:  tegyetek jót,  adjatok  kölcsön,  és
   semmi viszonzást ne  várjatok. Így  nagy jutalomban  részesültök, és  fiai
   lesztek a Magasságbelinek, hisz  ő is jóságos a  hálátlanok és a  gonoszok
   iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
   Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek.  Ne
   ítéljetek el senkit, s akkor titeket  sem ítélnek el. Bocsássatok meg,  és
   nektek is  megbocsátanak. Adjatok,  és  akkor ti  is kaptok.  Jó,  tömött,
   megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel
   ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
   Lk 6,27-38

   Elmélkedés:

   Az ellenségszeretet parancsa nem farsangi tréfa
   A farsangi időszak utolsó napjai vannak, a jövő héten, hamvazószerdán  már
   elkezdődik  a  húsvéti  előkészület  ideje,  a  nagyböjt.  Bármennyire  is
   furcsának vagy  szokatlannak  tűnnek számunkra  Jézus  ellenségszeretetről
   mondott szavai  ezen  az  utolsó farsangi  vasárnapon,  ne  vegyük  azokat
   farsangi  tréfának!   A  múlt   vasárnapi  evangéliumban   hallott   nyolc
   boldogságról szóló  rész  folytatása  a  mai  jézusi  beszéd,  amely  első
   hallásra valóban hihetetlennek tűnik. Szeressük az ellenségeinket? De  hát
   miért? Imádkozzunk rágalmazóinkért? Miért tegyük ezt? Tartsuk oda a  másik
   arcunkat is, ha megütnek minket? Na, persze, hát bolond vagyok én?  Amikor
   emberi hajlamunk egészen természetes módon tiltakozik mindez ellen,  akkor
   ennek az lehet az oka, hogy  a mi emberi gondolkodásunk más, mint  Jézusé,
   aki  egy   tökéletesebb   életre  hív   meg   minket  azáltal,   hogy   az
   ellenségszeretetre bátorít minket. A  boldogságok útjára rátaláló és  azon
   járó emberek számára konkrét tanácsokat ad a mai evangélium.

   Hasonlítsuk össze a mi elképzeléseinket Jézus kijelentéseivel! Mi  sokszor
   azt gondoljuk,  hogy elég,  ha kellő  távolságot tartunk  ellenségeinktől.
   Jézus viszont azt mondja, hogy szeressük ellenségeinket!
   Emberileg azt gondoljuk, hogy elég,  ha kitérünk azok elől akik  gyűlölnek
   minket és nem teszünk nekik rosszat. De Jézus többet kér tőlünk, azt, hogy
   tegyünk jót velük!
   Mi azt  képzeljük, hogy  elegendő, ha  nem szórunk  viszontátkot a  minket
   átkozókra. Jézus sokkal többet vár tőlünk, amikor arra tanít minket,  hogy
   mondjunk rájuk áldást!
   Sok esetben mi  azt gondoljuk,  hogy éppen  eleget teszünk  akkor, ha  nem
   hiszünk a hazug rágalmazóknak és nem viszonozzuk támadásaikat. A mi  Urunk
   szerint azonban ez nem elég! Az ő parancsa így szól: Imádkozzunk értük!
   Mi azt gondoljuk,  hogy jó  emberek vagyunk, ha  nem ütünk  vissza és  nem
   viszonozzuk a minket ért támadásokat. Vagy elegendő, ha nem szerzem vissza
   erőszakkal azt, amit elvesznek tőlem. Jézus viszont minden esetben  többet
   vár tőlem! Azt akarja,  hogy őrizzem meg türelmemet,  még rossz érzést  se
   tápláljak senki iránt és legyek kész az adakozásra!

   Jézus szavai tehát  egészen világosan  megmondják, hogy  mit kell  tennünk
   ezekben a konkrét  élethelyzetekben. Ha ismerjük  is tanítását, ez  mégsem
   jelenti azonban feltétlenül azt, hogy meg is tesszük, amit kér.  Emberként
   szívesen ellenkezünk. Könnyen  azt mondjuk, hogy  ezt lehetetlen  megtenni
   vagy  azt   kérdezzük,  hogy   miért  viselkedjünk   így?  Miért   érdemes
   engedelmeskednünk  Jézusnak?   Ha  megértjük   Jézus   következetességének
   szándékát  és  célját,  akkor   talán  könnyebben  fogjuk  gyakorolni   az
   ellenségszeretetet. Miért  kéri  ezt  Jézus  az  ő  tanítványaitól?  Mi  a
   szándéka?

   Ennek megértéséhez tisztáznunk kell, hogy kik  állnak az egyik és a  másik
   oldalon, illetve mi hol állunk? Jézus ellenségről beszél,  gyűlölködőkről,
   átkozódókról és  rágalmazókról. De  én vagyok  a másik  ellensége vagy  én
   tartom őt  az  ellenségemnek? Mert  az  egyik oldalon  azok  vannak,  akik
   ellenségnek  tekintik  a  másikat,  akik  erőszakot  alkalmaznak,  akiknek
   gyűlölet van a  szívében, akik  átkot szórnak másokra  és akik  rágalmakat
   mondanak. A másik oldalon pedig azok vannak, akiket mindez a rossz ér:  az
   ellenségnek nézettek,  a  bántalmazottak,  az üldözöttek,  a  mások  által
   gyűlöltek és a megrágalmazottak.

   Jézus tanítványainak ezen az utóbbi  oldalon kell állniuk. Jézus  szándéka
   világos: Ne álljunk át a másik  oldalra! Mert ha a legkisebb mértékben  is
   viszonozzuk a rosszat és nem vagyunk képesek arra, hogy jót adjunk,  akkor
   könnyen  azok  között  találhatjuk  magunkat,  akik  állandóan  a  rosszat
   kezdeményezik. Őrizzük  meg  magunkban a  békességes  lelkületet,  legyünk
   megbocsátóak és  irgalmasok, viseljük  el türelemmel  a rágalmakat  és  az
   üldözéseket, szeressük mindenkit, még azokat is akik ellenségnek  tartanak
   minket!

   Ha pedig egy őszinte lelkiismeretvizsgálat során felfedezzük magunkban  az
   ellenséges érzületet  mások  iránt, akkor  Jézus  kérésének  megtartásában
   sokat segíthet, ha tisztázzuk ennek  okait. Miért tartjuk ellenségnek  egy
   másik nemzet tagjait,  a munkatársunkat,  a szomszédunkat  vagy esetleg  a
   családtagunkat? Ellenségeskedésünknek mélyebb oka lehet a meg nem értés, a
   félreértés   vagy   a   türelmetlenség.   Könnyen   félreértem   a   másik
   mondanivalóját,  rosszul  értelmezem   szavait,  ezért  hamar   kialakítok
   magamban egy  ellenségképet.  Láthatjuk tehát,  hogy  nem mindig  a  másik
   emberben kell  keresnünk a  hibát,  hanem önmagunkban  is észre  kell  azt
   vennünk és meg kell változnunk.

   Befejezésül  pedig   gondoljunk   még   arra,   hogy   Jézus   életpéldája
   hitelesítette szavait. Nem  csak hirdette  ugyanis az  ellenségszeretetet,
   hanem  meg  is  élte,  amikor  jogtalanul  bántalmazták,  megkorbácsolták,
   tövissel koronázták és keresztre feszített.  A kereszten függve is  tudott
   azokért imádkozni, akik vele ezt tették.
   A  mi  keresztény  életünket  is  éppen  az  hitelesíti,  ha   teljesítjük
   parancsát. Ha nem vagyunk képesek megtenni, semmivel sem vagyunk  különben
   a többi embernél. A mi Urunk egy tökéletesebb életre hív minket, ahol  nem
   a bosszúnak, hanem csak a megbocsátásnak van helye.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add Istenem, hogy szeressük egymást!  Add, hogy minden embert  szeressünk,
   még ellenségeinket  is;  nem azért,  mivel  testvéreink, hanem  hogy  azok
   legyenek! Add, hogy mindig égjen bennünk ez a testvéri szeretet, a testvér
   mint olyan iránt, és az ellenség iránt,hogy a szeretettől testvér legyen.
   Add megértenem, hogy amikor egy  barátot szeretek, egy testvért  szeretek;
   már velem van, már bekapcsolódott a minden embert átfogó egységbe.
   Add, Uram,  hogy szeressek,  és  testvéri szeretettel  szeressek!  Áradjon
   egész szeretetem  a keresztények  felé, az  Egyház minden  tagja felé,  ó,
   Jézusom!  Add,  hogy  szeretetem  kiterjedjen  az  egész  világra,  a   te
   szereteted által, hogy tagjaid átöleljék az egész világot!
   Szent Ágoston