[Evangelium] 2007-02-16

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 16. - Péntek

   Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt
   hozzájuk: "Ha  valaki utánam  akar  jönni, tagadja  meg magát,  vegye  föl
   keresztjét, és  kövessen  engem!  Mert  aki  meg  akarja  menteni  életét,
   elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti
   azt. Mit  használ az  embernek, ha  az  egész világot  megnyeri is,  de  a
   lelkének kárát vallja?  Mit is adhat  az ember cserébe  a lelkéért? Aki  e
   hűtlen és  bűnös nemzedék  előtt  szégyell engem  és tanításomat,  azt  az
   Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent
   angyalokkal." Aztán még  hozzáfűzte: "Bizony mondom  nektek, a  jelenlévők
   közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő
   országát."
   Mk 8,34-9,1

   Elmélkedés:

   A tegnapi  evangéliumban  Jézus  pontosan  megmagyarázta  Péternek  és  az
   apostoloknak, hogy  mit  is  jelent  az,  hogy  ő  a  Messiás.  Péter  egy
   dicsőséges  királyságra  gondolhatott,  de  Jézus  Messiás  szenvedéséről,
   haláláról és feltámadásáról beszél.
   A mai  evangéliumi  részben  pedig  mindennek  a  tanítványokra  vonatkozó
   következményeiről beszél  az  Úr.  A tanítványok  ugyanazt  a  keresztutat
   járják végig,  mint  Mesterük.  Ahogyan  Jézus  az  emberek  megváltásáért
   odaadta életét, ugyanígy az ő követői az evangélium hirdetésére  szentelik
   életüket. Jézusnak adják életüket, hogy aztán halálukat követően  Jézustól
   nyerjék el az örök életet.
   A  nagyböjti  időhöz  közeledve  különösen  is  aktuális  számunkra,  hogy
   keresztünket felvegyük,  és osztozzunk  Urunk szenvedéseiben.  Ne  féljünk
   magunkhoz szorítani Krisztus keresztjét, az üdvösség forrását.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Isten, ki hatalmas vagy, s kinek szolgája lettem, kérlek téged, és  mindig
   is állhatatosan kérni foglak, hogy kiérdemelhesselek Téged.
   Nem valamiféle földi  jókra akarok  szert tenni; azt  kérem, amit  érdemes
   kérnem: Tenmagadat egyedül!
   Kölni Szent Brúnó