[Evangelium] 2007-02-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 11. - Évközi 6. vasárnap

   Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, és egy sík  terepen
   megállt. Rengeteg  tanítvány sereglett  köréje,  és hatalmas  tömeg  vette
   körül  egész  Júdeából,  Jeruzsálemből,  valamint  a  tíruszi  és  szidóni
   tengermellékről. Ekkor tanítványaira emelte tekintetét, és megszólalt:
   "Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa.
   Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
   Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
   Boldogok vagytok, ha  gyűlölnek titeket az  emberek, kizárnak körükből  és
   megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, emlegetik az
   Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd  ez bekövetkezik, és ujjongjatok,  mert
   nagy  jutalomban  részesültök   a  mennyben.  Atyáik   is  így  bántak   a
   prófétákkal.
   De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
   Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
   Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
   Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek  nektek! Hisz atyáik is így tettek  a
   hamis prófétákkal."
   Lk 6,17. 20-26

   Elmélkedés:

   Betegek mindig lesznek köztetek
   Földi élete során  Jézus az emberek  útját járta, s  ezen az úton  gyakran
   találkozott  szegényekkel,   éhezőkkel,  sírókkal   és  üldözöttekkel.   A
   gazdagokkal, a  mindig jóllakottakkal,  és önmagukkal  elégedettekkel,  az
   önmagukat boldognak tartó nevetgélőkkel, akik más utakon jártak vagy éppen
   bezárkóztak a maguk világába, bizonyára ritkábban találkozott.

   Az Egyház  az Urat  követve mindig  azon az  úton halad,  amelyen  szintén
   találkozik az emberekkel és a  szenvedőkkel. Ma, a Betegek Világnapján  mi
   is elindulunk ezen  az úton,  hogy legyőzzük  félelmeinket, megtanuljuk  a
   tiszteletet és  az  együttérzést,  s  megtaláljuk  az  igazi  boldogságot.
   Szeretnénk ugyanis  leküzdeni a  betegségtől, a  szenvedéstől és  a  végső
   soron a  haláltól való  félelmünket,  amelyek sok  ember számára  az  élet
   értelmetlenségét sugallják vagy Isten tagadásához vezetnek többeket.

   Túllépve azon az  ószövetségi szemléletmódon,  amely a betegséget  a és  a
   szenvedést a bűn egyenes következményének és Isten büntetésének  tartotta,
   Jézus nyomába  indulunk, hogy  közelebb  kerüljünk a  szenvedés  titkához.
   Igen, őt,  az értünk  szenvedést vállaló  Istent kérdezzük  e titokról,  a
   szenvedés értelméről, mert ember nem tud megnyugtató választ adni  nekünk.
   Még  a  megelőzés  fontosságára  és  nem  teljesen,  hanem  csak   részben
   gyógyítani tudó orvosok sem képesek választ adni nekünk, akik nap mint nap
   találkoznak a betegekkel. Sokszor ők is értelmetlenül és szótlanul  állnak
   a betegek  előtt,  s  legfeljebb csak  a  fájdalmakat  tudják  mesterséges
   szerekkel csillapítani.

   Mi most Jézust kérdezzük, aki életében boldognak nevezte a szenvedőket  és
   a nélkülözőket.  Hozzá fordulunk,  aki  részvéttel viseltetett  a  betegek
   iránt, meggyógyította  őket  és  élete végén  maga  is  szenvedett.  Jézus
   szenvedésében ugyanis  Isten  szeretete vált  nyilvánvalóvá  az  emberiség
   számára. Jézus megváltó halálában pedig az isteni szeretet örökre legyőzte
   a halált.  Az ő  szenvedése új  megvilágításba helyezi  a miénket.  Bár  a
   hitetlen továbbra  is azt  mondja,  hogy a  kereszt árnyéka  vetül  emberi
   életére, s ez okozza bajait, a hívő ember viszont ezzel szemben  meglátja,
   hogy a kereszt fénye ragyogja be emberi gyötrelmeit, s meghívást kap arra,
   hogy részesedjen az Úr szenvedéséből. A betegség keresztjét hittel vállaló
   ember megtapasztalhatja a  szenvedésben rejlő sajátos  erőt és  kegyelmet,
   amely Istenhez viszi közelebb.

   Ha az önként vállalt  és türelmesen viselt  szenvedés ilyen lelki  kincset
   hordoz magában,  akkor  megkülönböztetett figyelemmel  kell  fordulnunk  a
   szenvedőkhöz,  aki  szenvedésükkel   kiegészítik  mindazt,  ami   hiányzik
   Krisztus szenvedéséből (Kol 1,24). A szeretet evangéliumi követelménye nem
   engedi meg,  hogy  részvét nélkül  elmenjünk  a szenvedők  mellett,  s  ne
   próbáljunk  irgalmas   szamaritánusként  segítséget   nyújtani  nekik.   A
   szenvedés értelmének  keresése és  annak  titokként való  elfogadása  arra
   ösztönzi a  hívő embert,  hogy ne  maradjon tétlen,  hanem az  együttérzés
   felindítását követően a szeretet cselekedetét gyakorolja.

   A szenvedés  mindenki számára  a  lelki megújulás  és a  megtérés  forrása
   lehet, amely a  Jézus dicsőségében való  részesedéshez vezet. Ha  Jézussal
   együtt  szenvedünk,  Ővele  eljutunk  a  feltámadásra  és  az  üdvösségre.
   Boldogok, akik vállalják a szenvedést, mert eljutnak az üdvösségre.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Kérünk téged, Urunk,
   légy segítőnk és oltalmazónk,
   szabadítsd meg azokat,
   akik közülünk szorongattatást szenvednek;
   az alázatosaknak irgalmazz,
   az elesetteket karold fel,
   az ínségeseket segítsd,
   a betegeket gyógyítsd,
   néped tévelygőit térítsd meg.
   Tápláld az éhezőket,
   váltsd ki foglyainkat,
   támogasd a gyöngéket,
   vigasztald a kislelkűeket.

   Hadd ismerje meg minden nép,
   hogy egyedül te vagy az Isten
   és a te Fiad, Jézus Krisztus,
   mi pedig a te néped és nyájad juhai vagyunk.
   Római Szent Kelemen


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   Köszönetemet fejezem ki  mindenkinek, aki  bátran kivetette a  hálót és  a
   világhálón hirdette, hirdeti e-mailes listánkat!
   Az emberhalászatnak  köszönhetően  a hétvégére  vagy  a jövő  hét  elejére
   várható a 7000. feliratkozás. Ahogyan  eddig is minden ezrediknél  tettem,
   ugyanúgy most is  megajándékozom a  7000. listatagunkat  a Világ  legszebb
   imái című könyvvel,  valamint közösségünknek  azt a tagját  is, aki  őneki
   ajánlja az evangélium olvasás ezen lehetőségét.
   Lelki közösségünk csak úgy növekedhet, ha barátaitoknak és ismerőseiteknek
   szóltok e-mailes kezdeményezésünkről. Legyetek emberhalászok! Bár csak egy
   parányi  csepp   vagyunk   a   hatalmas   médiatengerben,   mégis   bátran
   engedelmeskedünk a mi  Urunknak, aki  azt kéri tőlünk,  amit egykor  Péter
   apostoltól: Evezz  a mélyre!  Vessétek  ki a  hálót! Isten  áldása  legyen
   munkátokon és életeteken!
   Olvassátok, éljétek és hirdessétek az Evangéliumot!
   Szeretettel és köszönettel: István atya