[Evangelium] 2007-02-04

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 4. - Évközi 5. vasárnap

   Amikor Jézus  egyszer  a  Genezáret tavánál  állt,  nagy  tömeg  sereglett
   köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két
   bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát
   az egyik  bárkába,  amelyik Simoné  volt,  s megkérte,  hogy  vigye  kissé
   beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet.
   Amikor befejezte  a tanítást,  így  szólt Simonhoz:  "Evezz a  mélyre,  és
   vessétek ki a hálótokat  halfogásra." "Mester -  válaszolta Simon -  egész
   éjszaka fáradoztunk, s  nem fogtunk  semmit, de  a te  szavadra kivetem  a
   hálót." Meg is  tette, s  annyi halat  fogtak, hogy  szakadozni kezdett  a
   háló.  Intettek  a  másik  bárkában  levő  társaiknak,  hogy  jöjjenek  és
   segítsenek. Azok odamentek, és  úgy megtöltötték mind  a két bárkát,  hogy
   majdnem elsüllyedt.
   Ennek láttán  Simon Péter  Jézus  lábához borult,  és e  szavakra  fakadt:
   "Uram, menj  el tőlem,  mert bűnös  ember vagyok."  A szerencsés  halfogás
   láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot
   és Jánost is, Zebedeus  fiait, Simon társait.  De Jézus bátorságot  öntött
   Simonba:  "Ne  félj!  Ezentúl  emberhalász  leszel."  Erre  partra  vonták
   hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust.
   Lk 5,1-11

   Elmélkedés:

   Bátorság! Mély víz!
   A mai  vasárnapon  a csodálatos  halfogás  történetét olvastuk  fel  Szent
   Lukács evangéliumából. Ez az esemény nem egyezik meg azzal, amelyről Szent
   János számol be, s amely szintén a Genezáreti tónál történt, de már  Jézus
   feltámadása után  (Jn  21,1-14).  Annál a  jelenetnél  a  feltámadt  Jézus
   jelenik meg a parton az egész  éjszaka hiába fáradozó apostoloknak, de  ők
   nem ismerik fel őt.  Az ismeretlen személy kérésére  mégis újra kivetik  a
   hálót, amely azonnal tömérdek hallal telik  meg. A csoda láttán a  halászó
   apostolok felismerik Jézust, és Péter nagy lelkesedéssel mindjárt a  vízbe
   ugrik, hogy kiússzon hozzá.  A halfogás után  Jézus háromszor kérdezi  meg
   Pétert, hogy szereti-e őt, majd megbízza "bárányainak legeltetésével" azaz
   az  Egyház   vezetésével  (Jn   21,15-17).  De   térjünk  vissza   a   mai
   történetünkhöz!

   Az első halfogás,  amelyről Lukács evangélista  számol be, mindjárt  Jézus
   nyilvános  működésének  kezdetén  történt.  Saját  hazájában,  a  názáreti
   zsinagógában - ahogyan ezt a múlt  vasárnap hallottuk - Jézus nem  aratott
   nagy sikert. A hitetlen és csodára váró názáretiek elutasították őt. Jézus
   ezután elhagyja a várost és a Genezáreti tó melletti Kafarnaumba megy. Itt
   egészen más a fogadtatás. Az  emberek szívesen mennek Jézushoz és  örömmel
   fogadják őt. Az evangélista ezt  írja: "nagy tömeg sereglett köréje,  hogy
   hallgassa az  Isten  szavát" (Lk  5,1).  Olyan sokan  jönnek  hozzá,  hogy
   kénytelen bárkába szállni és a vízről tanítja az embereket.
   Názáretben Jézus megdöbbent az  emberek hitetlenségén, itt viszont  hittel
   és engedelmességgel  találkozik.  Péter, a  tapasztalt,  hivatásos  halász
   engedelmeskedik  egy  ácssegédnek,  egy  olyan  személynek,  aki   ácsként
   dolgozott  nevelőapja,   Szent  József   mellett,  tehát   nem  értett   a
   halászathoz. Péter ezt mondja: "Egész  éjszaka fáradoztunk, s nem  fogtunk
   semmit, de a te szavadra kivetem a hálót" (Lk 5,5).
   A hitnek és az  engedelmességnek meg is lett  a jutalma! Csoda történt.  A
   halászhálóban hirtelen annyi hal lett, hogy szakadozni kezdett. Péter  azt
   gondolhatta korábban,  hogy  Jézus nem  ért  a halászathoz,  hiszen  az  ő
   mestersége a tanítás. Most  megtapasztalta, hogy Jézus  nem csak a  szavak
   embere! Ács létére többet tud, mint a tapasztalt halászok!

   A történet  kapcsán  érdemes nem  csupán  a csodára  felfigyelnünk,  hanem
   például arra  a mozzanatra  is,  hogy Jézus  "beszállt  a bárkába".  Ez  a
   "bárkába szállás" egyrészt azt jelképezheti,  hogy az Úr mindig az  Egyház
   hajójában utazik. Sosem hagyja magára az Egyházat, amely Jézus  parancsára
   újra és újra nekiindul, hogy  kihajózzon a tengerre, elinduljon a  világba
   és végezze az emberhalászat munkáját. Másrészt pedig arra is gondolhatunk,
   hogy Jézus beszáll a mi életünk bárkájába. Személyes kapcsolatot  szeretne
   mindenkivel, hogy  érezzük  közelségét,  valahányszor  veszélyben  érezzük
   magunkat a világ háborgó vizén. Jézus minket is bátorít, hogy ne  féljünk,
   mert ő velünk van.

   Szintén érdekes  lehet számunkra  Jézus utasítása,  amit bárkába  szállása
   után mond  Péternek: Evezz  a  mélyre! Az  uszodákban a  medencék  mellett
   olvasható a következő figyelmeztető felirat: "Vigyázat! Mély víz!" A  mély
   víz veszélyt jelent azoknak, aki nem tudnak úszni, de sokszor még a kiváló
   úszóknak is.  Az  aggódó szülők  is  mindig azt  mondják  gyermekeiknek  a
   nyaraláskor, hogy ne menjenek olyan helyre,  ahol túl a mély a víz.  Jézus
   szavai egészen más  helyzetre vonatkoznak,  ezért érthető,  hogy éppen  az
   ellenkezőjét mondja: Bátorság! Evezz a mélyre!

   Harmadszor pedig nézzük  Jézus következő parancsát:  "Vessétek ki a  hálót
   halfogásra!" E felszólítás, amely nem csupán az egykori halászoknak, hanem
   nekünk  is  szól,   azt  jelenti,  hogy   legyünk  Jézus  munkatársai   az
   emberhalászatban! Jézus nem egy kényelmes sétahajókázásra hív minket.  Nem
   azt mondja, hogy lábunkat a vízbe  lógatva pihenjünk. De nem is azt,  hogy
   maradjunk továbbra is a parton és javítgassuk a hálónkat. Határozottan azt
   kéri, hogy  induljunk el  és  kezdjük meg  a munkát,  az  emberhalászatot,
   amellyel  megbíz   minket.  Ő   mindig  velünk   van  és   sikerre   viszi
   fáradozásainkat.

   Befejezésül foglaljuk össze röviden a csodálatos halfogás tanulságait:
   1. Bízzuk magunkat bátran Jézus szavára!  Tegyük meg, amit kér, még  akkor
   is, ha első pillanatban furcsának tűnik!
   2. A Jézussal való találkozás a sikertelen és eredménytelen korszak  végét
   jelenti.  Megáldja  munkánkat   és  emberi   fáradozásainkat,  hogy   azok
   eredményesek legyenek.
   3. Amikor  Jézus meghív,  hogy  munkatársai legyünk  az  emberhalászatban,
   akkor ne féljünk a világ mély vizétől! Evezzünk bátran a mélyre és legyünk
   az emberi lelkek megmentői!
   4. Jézus újabb erőfeszítést kíván  tőlünk. Nem tétlenséget vagy  pihenést,
   hanem komoly  munkát.  A  mi  közreműködésünk  is  szükséges  ahhoz,  hogy
   növekedjen Isten országa és mindenkihez eljusson az Evangélium tanítása.

   A történet azzal fejeződik be, hogy az apostolok mindent elhagyva követték
   Jézust. Álljunk mi is az apostolok közé  és kövessük a mi Urunkat, aki  az
   emberhalászat feladatára hívja minden követőjét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, nagy öröm  él szívemben,  mert beszálltál életem  hajójába és  ezzel
   részt vállaltál  emberi életemből.  Azért teszed  ezt, hogy  velem  együtt
   indulj a világ nagy tengere felé. A magam ereje sokszor kevésnek bizonyul.
   Kudarc és sikertelenség ér  nap mint nap, de  a veled való találkozás  óta
   újra erőt érzek  magamban, és  lelkesedést, hogy  ismét érted  fáradozzak.
   Taníts  engem,  hogy  mindig  engedelmeskedjek  szavadnak  és  emberhalász
   legyek,  aki  bátran   indulok  az   emberekhez,  hogy   hirdessem  a   te
   Evangéliumodat.