[Evangelium] 2007-02-01

[evangelium at communio.hu]

   2007. február 1. - Csütörtök

   Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
   őket, hatalmat  adva nekik  a  tisztátalan lelkek  felett.  Megparancsolta
   nekik, hogy az útra  ne vigyenek semmit,  csak vándorbotot: sem  kenyeret,
   sem tarisznyát, sem pénzt az  övükben. Sarut kössenek, de két  ruhadarabot
   ne vegyenek magukra.
   Azután így  folytatta:  "Ha valahol  betértek  egy házba,  maradjatok  ott
   addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
   be és nem  hallgatnak meg  titeket, menjetek  el onnét,  s még  a port  is
   rázzátok  le  lábatokról,  tanúbizonyságul  ellenük."  Azok  elmentek,   s
   hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és  olajjal
   megkenve sok beteget meggyógyítottak.
   Mk 6,7-13

   Elmélkedés:

   Azt követően,  hogy Jézus  látogatást  tett saját  városában,  Názáretben,
   missziós útra  küldi apostolait.  A történet  első eleme  azt az  üzenetet
   hordozza minden Krisztus  követő számára,  hogy a tanítvány  mindig az  Úr
   küldetésében jár.  Nem  saját  elhatározásából indul  útnak,  nem  a  maga
   igazságát hirdeti, hanem Krisztus követeként tesz tanúságot arról, aki  őt
   küldte.
   Jézus ezután gyakorlati tanácsokat ad a missziós útra induló apostoloknak.
   Olyan tanácsok ezek,  amelyeket szívesen értelmeznénk  úgy, hogy nem  kell
   őket komolyan venni manapság. Amikor az evangélium hirdetésére napjainkban
   vállalkozunk, akkor  nyilvánvalóan  nem az  a  lényeg, hogy  van-e  nálunk
   tarisznya vagy hátizsák, hanem hogy felvállaljuk-e az eszköztelenséget  és
   rá merjük-e magunkat bízni Istenre?
   A  történet  ugyanis  éppen  e  tanulság  irányába  vezet  minket.   Jézus
   életformáját  követve  és  önmagunkat   teljesen  Istenre  bízva   érdemes
   hirdetnünk az örömhírt.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
   Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
   Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére.
   Engedd, hogy  béke töltse  be  szíveinket, a  mi  világunkat és  az  egész
   világmindenséget!
   Boldog Kalkuttai Teréz
   (Köszönet Say Annamáriának, aki az imát küldte.)