[Evangelium] 2007-01-30

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 30. - Kedd

   Abban az  időben, amikor  Jézus a  bárkával ismét  átkelt a  Genezáreti-tó
   túlsó partjára, a parton  nagy tömeg sereglett  köréje. Ekkor odajött  egy
   Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója,  s mihelyt meglátta őt, a  lába
   elé borult,  és nagyon  kérte: "Halálán  van  a lányom.  Jöjj, tedd  rá  a
   kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
   Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki  már
   tizenkét  éve  vérfolyásban  szenvedett.  Sok  orvos  sokféle  kellemetlen
   kezelésnek vetette  alá:  Mindenét  rájuk költötte,  de  hasztalan,  egyre
   rosszabbul lett.  Hallott  Jézusról,  ezért  átfurakodott  a  tömegen,  és
   hátulról megérintette  a ruháját,  így gondolkodott  magában: "Ha  csak  a
   ruháját érintem  is,  meggyógyulok."  És azonmód  megszűnt  a  vérfolyása.
   Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,  hogy
   erő ment ki belőle. Megfordult  a tömegben, és megkérdezte: "Ki  érintette
   meg a  ruhámat?" Tanítványai  ezt válaszolták:  "Látod, hogy  szorongat  a
   tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett,  hogy
   lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett - mert hisz  tudta,
   hogy mi történt vele  -, odaborult eléje, és  őszintén bevallotta neki  az
   igazságot. Ő így  szólt hozzá: "Leányom,  hited meggyógyított téged.  Menj
   békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
   Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és  közölték:
   "Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
   bátorította a  zsinagóga  elöljáróját:  "Ne félj,  csak  higgy!"  Péteren,
   Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén  kívül senkinek sem engedte meg,  hogy
   vele menjen.  Amikor odaértek  az elöljáró  házához, nagy  riadalmat,  sok
   siratót és jajgatót látott. Bement  és így szólt hozzájuk: "Mit  lármáztok
   itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok  kinevették.
   Ő azonban  mindenkit  kiparancsolt,  maga mellé  vette  a  gyermek  apját,
   anyját, s kísérőivel együtt  bement (a helyiségbe),  ahol a gyermek  volt.
   Megfogta a kislány  kezét, és azt  mondta neki: "Talita  kúm", ami  annyit
   jelent: "Kislány, mondom neked, kelj  föl!" A kislány azonnal fölkelt,  és
   járni kezdett.  Tizenkét éves  volt.  Azok pedig  magukon kívül  voltak  a
   csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy  ezt a dolgot senki meg  ne
   tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
   Mk 5,21-43

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi történetben  két csoda  történik. Jézus  elindul,  hogy
   Jairus haldokló lányát meggyógyítsa, útközben csodát tesz egy vérfolyásban
   szenvedő asszonnyal. Eközben a szolgák meghozzák a kislány halálhírét,  de
   ez  nem  tartja  Vissza  Jézust,  hanem  mégis  elmegy  a  házba,  és  ott
   feltámasztja a 12 éves gyermeket.
   Az eseteket elsősorban talán az köti össze, hogy mindkét csodát megelőzően
   hittel kérik Jézus segítségét. Az  elöljárónak illett volna otthon  lennie
   azokban az órákban, amikor lánya haldoklik. Mellette kellett volna lennie,
   hogy amivel csak  lehet, segítse élete  utolsó óráiban. De  ő nem marad  a
   lány mellett,  nem marad  otthon. Érzi,  hogy ő  és házanépe  már nem  tud
   segíteni, ezért  elindul,  hogy  megkeresse az  Urat  és  lányához  hívja.
   Elméletileg otthon kellett volna maradnia a beteg asszonynak is, aki hiába
   kérte az orvosok segítségét,  mert ők nem tudták  meggyógyítani. De ő  sem
   marad otthon, nem adta fel a reményt, hogy meggyógyulhat és olyan személyt
   keresett, aki segít rajta.
   Ha bajainkkal és  gondjainkkal hiába fordulunk  emberekhez segítségért  és
   emiatt magunkba zárkóznánk, akkor sose felejtsük, hogy mindig lehetőségünk
   van arra, hogy Jézushoz forduljunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek,  hogy
   életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök  Hozzád,
   hogy a Benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy  az
   engem felemésszen, és a Te szeretetednek vértanújává tegyen.
   Igen, így akarok  elkészülni rá, hogy  Előtted megjelenhessek: a  szeretet
   mártírhalálával akarok meghalni, s így  egyenest a Te irgalmas  szereteted
   karjaiba repülni.
   Lisieux-i Szent Teréz