[Evangelium] 2007-01-29

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 29. - Hétfő

   Jézus  és  tanítványai  áthajóztak  a  Genezáreti-tó  keleti  partjára,  a
   gerázaiak földjére.  Amint Jézus  kiszállt a  hajóból, a  sírok felől  egy
   tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
   és még láncra verve sem  tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték  és
   láncra verték, de a láncokat  eltépte, és a bilincseket összetörte.  Senki
   sem bírt  vele.  Éjjel-nappal a  sírboltokban  és a  hegyekben  tanyázott,
   folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről  meglátta
   Jézust,  odafutott.  A  földre  vetette  magát  előtte,  és  hangosan  így
   kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az  Istenre
   kérlek, ne  gyötörj!"  Jézus  ráparancsolt  ugyanis:  "Tisztátalan  lélek,
   takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?"
   Azt válaszolta: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte  Jézust,
   hogy ne űzze el  őket arról a vidékről.  Akkor éppen egy nagy  sertéskonda
   legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték  Jézustól:
   "Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus  beleegyezett.
   Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a  mintegy
   kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba  rohantak,
   és a vízbe fúltak.  Őrzőik erre elfutottak, hírét  vitték a városba meg  a
   tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
   látták, hogy az,  akit az  imént még  egy légió  tartott megszállva,  most
   felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
   nekik, hogy mi történt  a megszállottal és  a sertésekkel. Ekkor  kérlelni
   kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
   imént még megszállott kérte,  hogy vele mehessen.  Ő azonban nem  engedte,
   hanem így szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
   nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is  ment,
   és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy  milyen nagy dolgot tett  vele
   Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
   Mk 5,1-20

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban olvasott részlet tipikus ördögűzési jelenet,  amelyben
   a szabadulást hozó Jézus és a gonosz lélek küzdelmét írja le Szent Márk.
   A  sátán   örökösen   ellentmond  Istennek,   szembeszegül   törvényeivel.
   Hazugságaival  állandóan  megtéveszti  az  embert,  arra  bíztatja,   hogy
   szálljon szembe  Istennel,  mert  az  emberek  vesztét  akarja.  A  gonosz
   szüntelenül megkísért minket, bár sokszor  nagyon nehezen vehetők észre  e
   próbálkozások. Szinte jónak tűnik, amire csábít, de sosem a legfőbb jó  és
   soha nem  Isten  tisztelete a  célja.  Sokakat észrevétlenül  tart  fogva,
   hiszen ha valaki megszokja a bűn állapotát, fel sem tűnik neki, hogy rossz
   úton jár.
   Ezt a hatalmat töri  meg Jézus, aki egészen  nyíltan szembeszáll a  gonosz
   lelkekkel,  amelyek  fogva   tartják  az  embereket.   Azért  jött,   hogy
   szabadságot hozzon  számunkra.  Ne  ragaszkodjunk  emberi  kicsinyességgel
   bűneinket, hanem fogadjuk el szabadító erejét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mária, ajándékozd nekünk Jézust! Segíts, hogy Őt kövessük és Őt szeressük!
   Ő az Egyház,  Európa és  az emberiség reménye,  Ő velünk  és közöttünk  él
   Egyházában.
   Veled együtt mondjuk: "Jöjj  el, Úr Jézus!" A  dicsőség reménye, melyet  Ő
   árasztott a szívünkbe, teremje meg az igazságosság és a béke gyümölcseit!