[Evangelium] 2007-01-28

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 28. - Évközi 4. vasárnap

   Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: "Ma  beteljesedett
   az Írás,  melyet  az  imént  hallottatok."  Mindenki  helyeselt  neki,  és
   csodálkozott a fönséges  szavakon, amelyek ajkáról  fakadtak. "De hát  nem
   József fia ez?" - kérdezgették.
   Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan  ezt a mondást szegezitek majd  nekem:
   Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk  -
   Kafarnaumban végbevittél, tedd  meg a  hazádban is!"  Majd így  folytatta:
   "Bizony mondom  nektek, hogy  egy  próféta sem  kedves a  maga  hazájában.
   Igazán mondom nektek, sok özvegy  élt Izraelben Illés idejében, amikor  az
   ég három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség támadt  az
   egész földön.  De közülük  egyikhez  sem kapott  Illés küldetést,  csak  a
   szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
   is sok leprás élt  Izraelben, s egyikük sem  tisztult meg, csak a  szíriai
   Namán."
   Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, űzték őt a
   városon kívülre, és fölvezették  arra a hegyre,  amelyen városuk épült,  a
   szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,21-30

   Elmélkedés:

   Egy élet sorsát az isteni hívás dönti el
   A mai vasárnapon a  szentmise ószövetségi olvasmányában Jeremiás  prófétai
   meghívásáról hallottunk. Jeremiás a Kr.  e. VII. században élt, egy  olyan
   korban, amikor  tanúja lehetett  a  Közel-Keleten mintegy  két  évszázadik
   virágzó  Asszír   Birodalom   megszűnésének  és   a   Babiloni   Birodalom
   felemelkedésének.  Közben  átélte   saját  hazája,   a  Júdeai   Királyság
   szétesését. Az országot méltatlan királyok vezették, akik hol szövetkezni,
   hol szembeszállni akartak a Babiloni Birodalommal. A politikai és  katonai
   küzdelmek következményeként a királyság megszűnt és a lakosságot száműzték
   Babilonba.  Egy  lázadó  csoport  Egyiptomba  menekült  és  Jeremiást   is
   kényszerrel  magukkal  vitték.  Jeremiás  ilyen  forrongó  időkben  kapott
   prófétai meghívást  Istentől  és  sorsát  ez  a  meghívás  határozta  meg.
   Rendíthetetlenül hirdette Isten népe iránti szeretetét és figyelmeztette a
   népet az Istennel  való szövetség hűséges  megtartására. Jövendölései  nem
   voltak népszerűek,  ezért ellenállásban  és üldözésben  volt része,  és  a
   többi prófétához hasonlóan ő  is megtapasztalta, amit Jézus  évszázadokkal
   később a názáreti  zsinagógában mondott:  "Egy próféta sem  kedves a  maga
   hazájában" (Lk 4,24).

   Jézusnak ez  a  kijelentése azonban  nem  csak az  ószövetségi  prófétákra
   vonatkozott, hanem - ahogyan az a mai evangéliumból is kiderül -  önmagára
   is. Jézus Krisztus életét és sorsát is az Istentől, a mennyei Atyától való
   küldetés határozta meg. Bár a nép ámulattal hallgatta tanítását, a vezetők
   részéről folyamatos  ellenségeskedéssel  találkozott.  Mindennek  ellenére
   hűségesen teljesítette  küldetését  mindhalálig.  Folytatva  a  gondolatot
   Jézus szavaival  kapcsolatban azonnal  észrevesszük, hogy  nem csak  saját
   sorsáról  és  nem   csupán  a   múltról  beszél,  hanem   a  jövőről   is,
   tanítványainak   sorsáról.   Krisztus   követői   sokszor   élték   át   a
   visszautasítást és az üldözést. Az egyházellenes támadások célpontjai  sok
   esetben az  egyházi vezetők  és a  papok voltak.  Bár a  forrongó  időkben
   egyesek a  megalkuvást  választották,  mégis  sokan  még  az  életüket  is
   feláldozták hitükért. Hűségesek maradtak  a meghíváshoz, amely  eldöntötte
   életük sorsát.

   Pontosan ugyanígy volt ez Brenner  János atyával, akit egy embert  próbáló
   korszakban, 1957. decemberében gyilkoltak meg papi hivatásának teljesítése
   közben,  amikor  egy   állítólagos  beteghez   hívták  éjszaka.   Útközben
   megtámadták és megölték. A mai vasárnapon az ő halálának 50. évfordulójára
   készülve a  Brenner  János-emlékév  keretében  imanapot  tartunk  boldoggá
   avatásáért  a  Szombathelyi  Egyházmegye  templomaiban,  amely   imanaphoz
   természetesen az  ország  minden részéről  csatlakozhatnak  tisztelői.  Az
   esztendő folyamán sorra kerülő  összesen négy imanap  közül ezen az  elsőn
   János atya, mint a  papi hivatás vértanúja  áll előttünk. Életének  sorsát
   Isten meghívása döntötte el.

   Jeremiás meghívásának  történetében  olvashatjuk:  "Mielőtt  megszülettél,
   ismertelek és megszenteltelek"  (Jer 1,5).  Isten tehát  már a  születésük
   előtt kiválasztja övéit.  Tudja, hogy  kiket hív meg  szolgálatra. A  papi
   hivatás  Isten  különleges  adománya.   Brenner  János  nagymamája   sokat
   imádkozott azért, hogy a fiából pap legyen. A fiú azonban  gépészmérnöknek
   tanult és 26 évesen megházasodott. Három gyermek született: László,  János
   és a legkisebb fiú,  József. Később mindhárman  megkapták Istentől a  papi
   hivatás kegyelmét. Mindhárom testvér sorsát Isten hívása határozta meg.  A
   középső fiú, János  szívét is Isten  foglalta le magának  és ő  felismerve
   Isten szeretetét odaadta  neki életét. Isten  kegyelme egészen  átformálta
   szívét és  életét,  hogy semmit  se  tartson meg  magának,  hanem  önmagát
   egészen Istennek adja.

   János atya tisztában volt  azzal, hogy milyen  veszélyt vállal magára,  ha
   elfogadja a papi hivatást. Először ciszterci szerzetespap szeretett  volna
   lenni, de a szerzetesrendek feloszlatása után erre nem volt lehetősége. De
   ekkor sem választott magának polgári foglalkozást, mert tudta, hogy  Isten
   papnak hívja. Krisztus papja szeretett  volna lenni, ezért jelentkezett  a
   szombathelyi egyházmegyébe papnövendéknek. A győri szemináriumban  fejezte
   be tanulmányait, ahol egy ideig  együtt tanult kispapként a három  Brenner
   fiú. Ebben az időben odahaza Szombathelyen az édesapjuknak szóvá tették  a
   munkahelyén, hogy miért engedi, hogy  két fia pap legyen. Brenner  József,
   aki szívből örült  fiai hivatásának, mosolyogva  javította ki a  kérdezőt:
   "Nem kettő, hanem már három fiam készül a papságra!"

   János atya a papszentelést követően  az osztrák határ menti  Rábakethelyre
   került káplánnak, ahol alig több, mint két évet szolgált haláláig.  Tudta,
   hogy a gyerekekkel és  a fiatalokkal való  foglalkozását, a hívekért  való
   buzgóságát nem jó szemmel nézik egyesek. Egy őszi estén, amikor a szomszéd
   faluból hazafelé ment motorkerékpárjával,  az út menti erdőből  ismeretlen
   személyek hatalmas  farönköket szórtak  elé, abban  bízva, hogy  összetöri
   magát. De  neki  sikerült ügyesen  továbbmennie.  Az állami  hatóságok  el
   akarták őt helyeztetni. Amikor a püspök megkérdezte véleményét, János atya
   a következőt mondta:  "Nem félek.  Szívesen maradok."  Nem sokkal  ezután,
   decemberben megölték.  Hivatásának teljesítése  közben érte  a halál.  Nem
   kereste, de az  adott pillanatban  vállalta a  vértanúságot, mert  érezte,
   hogy Isten  ezt  kívánja  tőle.  A pap  ugyanis,  aki  Krisztus  hívásának
   engedelmeskedve életét egészen Istennek szenteli, magára veszi a keresztet
   is. Élete, sorsa a  kereszthez kötődik. Ugyanazt  a sorsot vállalja,  mint
   Krisztus, aki életét adta a kereszten minden emberért. Brenner János élete
   minden napján felajánlotta  magát az Úrnak.  Életfelajánlása halálában,  a
   vértanúság vállalásában teljesedett be.

   Életének és halálának példája  ma is sok papnak  ad erőt hivatása  hűséges
   teljesítéséhez. Adja Isten, hogy élete  példa legyen a hivatásukat  kereső
   fiatalok számára is, és  segítse őket, hogy  bátran elfogadják Istentől  a
   papi hivatás nagy ajándékát!
   (Horváth István Sándor)

   Ima Brenner János boldoggá avatásáért
   Mindenható örök  Isten,  aki  János szolgádnak  megadtad  a  papi  hivatás
   kegyelmét és méltónak  találtad őt a  vértanúság nagy ajándékára,  kérünk:
   dicsőítsd meg őt egyházadban!
   Hűséges és  példás élete,  valamint papi  hivatásának szolgálatában  érted
   vállalt  vértanú  halála  eszközölje   ki  számunkra  a  kegyelmet,   hogy
   megerősödjünk szent  hitünkben és  mi is  vállaljuk érted  a küzdelmet  és
   szenvedést a Te  Országodnak eljöveteléért.  Krisztus, a  mi Urunk  által.
   Ámen.



   Imádság:

   Úr Isten,  akit mi  szeretünk! Fiad  keresztje előtt  elmélkedünk a  világ
   szenvedéséről. Ez a  világ vágyakozik  a Te szabadításod  után. Add,  hogy
   örvendezve hirdethessük Fiad győzelmét, aki halálával legyőzte a halált és
   feltámadott életét kínálja nekünk a  halál és a gonoszság erőivel  szemben
   Húsvét reggelén és életünk minden napján. Ámen.
   Imádság a keresztények egységéért imahét (2007. január 21-28.) 8. napjára


   ________________________________

   Aktuális:
   Brenner  János  életéről  bővebben  a  www.brennerjanos.hu  oldalon  lehet
   olvasni.