[Evangelium] 2007-01-27

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 27. - Szombat

   Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: "Keljünk át a
   túlsó partra."  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal
   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük.  Nagy
   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már
   megtelt.  Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.  Felkeltették   és
   megkérdezték: "Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?" Erre  fölkelt,
   ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: "Hallgass el,  nyugodj
   meg!" A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett.  Ekkor hozzájuk  fordult:
   "Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek hit?"  Nagy félelem  fogta  el
   ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: "Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a
   tenger is engedelmeskedik neki?"
   Mk 4,35-41

   Elmélkedés:

   A  vihar   lecsendesítésének  elbeszélésében   az  evangélista   egymással
   szembeállítja Jézus  nyugodt viselkedését  és az  apostolok  feszültségét.
   Miközben  Jézus   nyugodtan   alszik   a   háborgó   tengeren,   apostolai
   halálfélelemmel a szívükben küszködnek,  nehogy elmerüljenek a  tengerben.
   Miután felébresztik az Urat, ő nem csak a tengeri vihart némítja el, hanem
   elcsendesíti tanítványai háborgó lelkét és eloszlatja félelmeiket.
   Szent Márk írásában több helyen  is észrevehetjük, hogy Jézus  személyének
   kilétére vonatkozóan szeretne  tanítást adni.  Az emberek  is sokszor  azt
   kérdezték, ami  többek  között  a  mai jelenetben  is  szerepel,  hogy  ki
   tulajdonképpen Jézus? Márk erre a  kérdésre akar válaszolni az  evangélium
   megírásával. A  mai rész  több választ  is ad  erre. Egyrészt  Jézus Úr  a
   természet felett, másrészt úr a gonoszt jelképező tengeri vihar felett. De
   az is kiderül, hogy Jézus  mindig velünk utazik életünk "bárkájában",  nem
   hagy el bennünket, az  ő tanítványait. Ő az,  aki a veszélyben  eloszlatja
   félelmeinket és növeli hitünket.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Életnek adója  és  megtartója!  Köszönjük Neked,  hogy  ismered  és  érted
   szenvedéseinket. Krisztusban magadra vetted erőtlenségünket, és az Ő sebei
   által van gyógyulásunk. Amikor elborít az elkeseredés, adj nekünk hitet és
   bátorságot. Az AIDS, a rák, a malária és a háborúk szenvedéseiben  szemben
   szabadíts  meg  minket  a  reménytelenségtől.  Amikor  úgy  érezzük,  hogy
   szenvedéseink mögött  eltűnik  az  élet  értelme,  fordítsd  tekintetünket
   Krisztus felé, aki szenvedett és mégis győzött és aki bennünket megváltott
   népévé tett. Az Ő nevében kérünk. Ámen.
   Imádság a keresztények egységéért imahét (2007. január 21-28.) 7. napjára


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves Listatagok!
   Imát kérnek  Annáért, aki  87 éves  és két  csigolyája összeroppant,  hogy
   türelmesen viselje betegségét.
   Egy háromgyermekes, kórházban  lévő édesapááért és  családjáért is az  ima
   segítségét kérik.
   A vizsgaidőszakban többen is kérik, hogy imádkozzunk az egyetemistákért és
   főiskolásokért, hogy sikeres vizsgákat tegyenek.
   Egy listatagunk imát kér osztálytársáért  és családjáért, mivel most  halt
   meg az édesapjuk. Az édesapa lelkiüdvösségéért is mondjunk egy fohászt!
   Két tanítványáért, Katiért  és Attiláért kér  imát egy tagunk.  Mindketten
   hosszú  évek   óta   küzdenek   betegségükkel,   sokszor   a   felnőtteket
   megszégyenítő  türelemmel.   Emberi  megítélés   szerint   gyógyíthatatlan
   betegségben szenvednek.
   Imát  kérnek  továbbá  egy  kétgyermekes  édesanyáért,  aki  néhány  hetes
   magzatát el akarja  vetetni. Imádkozzunk érte  és magzatáért Istenhez,  az
   Élet Urához!
   Köszönöm mindenki imáit!
   István atya