[Evangelium] 2007-01-18

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 18. - Csütörtök, Árpád-házi Szent Margit

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: "Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!"  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek és  felszították lámpásaikat.  A  balgák kérték  az  okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak  ezt
   válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!" Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  "Uram,  Uram!  Nyiss  ajtót nekünk!"  De  ő  így  válaszolt:
   "Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!"  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   Az okos  és  a balga  szüzekről  szóló példabeszéd  rávilágít  arra,  hogy
   mennyire gyakorlatias  a  keresztény bölcsesség.  Az  üdvösségre  jutásnak
   ugyanis  elsősorban   ilyen  egészen   konkrét  feltételei   vannak.   Nem
   elégedhetünk meg  Isten  szavának  hallgatásával, hanem  azt  meg  is  kel
   valósítanunk  életünkben.  Nem  elégedhetünk  meg  azzal,  ha   szívünkben
   részvétet érzünk valaki iránt, hanem vigasztaló szavakkal kell  segítenünk
   őt. Nem elégséges az sem, ha  szánalommal nézzük mások nyomorát, hanem  az
   irgalmasság jócselekedetét  kell  végeznünk iránta.  A  szóban  kifejezett
   szeretetnek a  gyakorlatban kell  megnyilvánulnia.  Nem állhatunk  meg  az
   Oltáriszentség szemlélésénél  vagy  imádatánál, hanem  táplálkoznunk  kell
   vele, ha el szeretnénk jutni az üdvösségre.
   A keresztény bölcsesség és okosság tehát egészen gyakorlatias. Cselekszik,
   mert tudja, hogy e cselekedeteket kéri majd számon az Úr.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mária, reménység anyja,  légy velünk!  Taníts minket, hogy  az élő  Istent
   hirdessük; segíts  tanúskodnunk Jézusról,  az egyetlen  Üdvözítőről;  tégy
   minket szolgálatkésszé a felebarát  iránt, befogadóvá a rászorulók  iránt,
   tégy  az   igazságosság   megvalósítójává  és   egy   igazságosabb   világ
   szenvedélyes építőivé;  járj  közben  értünk,  hogy  úgy  munkálkodjunk  a
   történelemben, hogy bizonyosak legyünk az Atya tervének teljesedésében. Új
   világ Hajnala,  mutasd  meg, hogy  a  reménység anyja  vagy,  és  virrassz
   felettünk!