[Evangelium] 2007-01-17

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 17. - Szerda

   Egy szombati napon Jézus betért a kafarnaumi zsinagógába. Volt ott egy fél
   kezére béna  ember. A  farizeusok figyelték  Jézust, vajon  meggyógyítja-e
   szombaton. Vádaskodni akartak ugyanis  ellene. Jézus felszólította a  béna
   kezű  embert:  "Állj  ide  középre!"  Aztán  megkérdezte  a  körülállókat:
   "Szabad-e szombaton jót  vagy rosszat  tenni, életet  menteni vagy  veszni
   hagyni?" Ők azonban hallgattak. Erre Jézus szívük keménységén elszomorodva
   haragosan végignézett rajtuk, aztán így  szólt az emberhez: "Nyújtsd ki  a
   kezedet!" A beteg  kinyújtotta kezét,  és meggyógyult.  Erre a  farizeusok
   kimentek,  és  tanakodni   kezdtek  a   Heródes-pártiakkal,  hogy   miként
   okozhatnák Jézus vesztét.
   Mk 3,1-6

   Elmélkedés:

   Jézus szombati  gyógyításait semmiképpen  sem szabad  úgy néznünk,  mintha
   azok csak a pihenőnap  megszegését jelentenék. De  azt se gondoljuk,  hogy
   szombaton végzett  cselekedeteivel csak  a szokásokhoz  és törvényekhez  a
   legmesszebbmenőkig ragaszkodó írástudókat akarja bosszantani. Bár  valóban
   megtehette volna, hogy csak más napokon  gyógyít, de ő mégsem ezt az  utat
   választotta. Miért gyógyít akkor Jézus szombaton, ha világosan látja, hogy
   ezzel  kiváltja   a  farizeusok   és  írástudók   ellenszenvét  és   nyílt
   ellenállását?
   A csodás gyógyítások kapcsán már többször említettük, hogy azok az  isteni
   irgalmasság megnyilvánulásai. Az emberek iránt irgalmas Isten megszánja  a
   szenvedőket és a  betegeket és  segít rajtuk.  Ez vonatkozik  a béna  kezű
   emberre  is,  akit  éppen  egy  szombati  napon  gyógyított  meg  Jézus  a
   kafarnaumi zsinagógában.  Az irgalmasság  jócselekedete ugyanis  fontosabb
   egy törvény  megtartásánál.  Jézus  még  annak  ellenére  is  jót  tesz  a
   rászoruló emberekkel,  ha  emiatt vád  éri  egyesek részéről.  Ha  számára
   ennyire fontos  az irgalom  kifejezése, akkor  az irgalmasság  gyakorlását
   nekünk kötelességünknek kell tartanunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható és legjobb Uram, figyelmesen vizsgálom bűneim sebeit,  melyeket
   már gyermekkorom óta  hordok. Sírok,  mert haszontalanul telt  el az  idő.
   Erőm  nem  elegendő,  hogy  kitartsak  a  fáradozásban,  erőim  hiúságokra
   pazaroltam.
   Mivel  te  vagy  minden  jóság   és  irgalom  forrása,  hozzád   könyörgök
   kegyelemért  és  irgalomért,  könyörgök,  irgalmazz  nekem!  Érintsd   meg
   lelkemet szerető kezeddel, hiszen te vagy a legjobb orvos, vigasztald  meg
   lelkemet, hiszen te vagy a legjobb vigasztaló!
   Svédországi Szent Brigitta