[Evangelium] 2007-01-16

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 16. - Kedd

   Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai  útközben
   tépdesni kezdték a kalászokat.  Ezért a farizeusok megszólították:  "Nézd,
   olyat tesznek  szombaton,  amit  nem szabad!"  Jézus  ezt  felelte  nekik:
   "Sohasem olvastátok, mit tett  Dávid, amikor társaival együtt  nélkülözött
   és éhezett? Abjatár főpap  idejében bement az Isten  házába, és megette  a
   megszentelt kenyereket,  és  adott belőle  társainak  is, pedig  ezeket  a
   kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük." Majd ezt mondta  nekik:
   "A szombat van az emberért, nem  az ember a szombatért. Azért az  Emberfia
   ura a szombatnak is."
   Mk 2,23-28

   Elmélkedés:

   Az ember engedelmeskedik a törvényeknek és előírásoknak, legalábbis akkor,
   ha belátja  azok értelmes  voltát vagy  azok valamilyen  módon a  hasznára
   vannak. A  szombati nyugalomra  vonatkozó ószövetségi  törvény valóban  az
   ember érdekét  szolgálta, hiszen  a pihenőnap  beiktatása lehetővé  tette,
   hogy  az  ember  ne  legyen  a  munka  rabszolgája,  hanem  a   megélhetés
   biztosítása mellett jusson idő önmagára és az istentiszteletre is. A  heti
   egy pihenőnap  valóban  az ember  érdekét  szolgálta mindaddig,  amíg  nem
   kapcsolódott hozzá túl sok előírás.
   Jézus arról  tesz  tanúságot,  hogy  a  szombati  napra  vonatkozó  emberi
   törvények felett áll, hiszen ő Isten.  Ez azonban nyilvánvalóan csak az  ő
   személyére  vonatkozik.  A   tanítványok  parancsszegésével   kapcsolatban
   ugyanakkor rávilágít a szombati törvények eredeti értelmére, vagyis  arra,
   hogy ezek az embert szolgálják.
   A vasárnapi munkaszünet és  a szentmisén való részvétel  a mi javunkat  és
   lelki feltöltődésünket szolgálja.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Légy áldott, Teremtőm és Uram! Ne vedd rossz néven, ha úgy szólok  hozzád,
   mint sebesült az orvoshoz, mint szenvedő ahhoz, aki meg tudja vigasztalni,
   mint szegény a minden jóval bővelkedő gazdaghoz.
   A sebesült ezt  mondja: Ó, orvos,  ne vess meg  engem, sebesültet,  hiszen
   testvérem vagy! És te, aki a  legjobb vigasztaló vagy, ne vess meg,  mivel
   aggodalomban vagyok,  hanem  adj  nekem  szívedben  pihenőt,  és  add  meg
   érzékeimnek vigasztalásodat!
   A szegény  ezt  mondja:  Ó, te,  aki  gazdag  vagy, s  nincs  semmire  sem
   szükséged,  nézz  rám,  aki  elgyöngültem  az  éhségtől;  fordítsd   felém
   tekinteted, mert ruhátlan vagyok, adj nekem ruhát, hogy fölmelegedjek!