[Evangelium] 2007-01-15

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 15. - Hétfő

   Abban az időben  Keresztelő János tanítványai  és a farizeusok  böjtöltek.
   Ezért néhányan odamentek  Jézushoz és  megkérdezték tőle:  "Miért van  az,
   hogy Keresztelő Jánosnak  és a  farizeusoknak a  tanítványai böjtölnek,  a
   tieid meg  nem  böjtölnek?"  Jézus így  válaszolt:  "Vajon  böjtölhet-e  a
   násznép, míg  velük  van  a  vőlegény? Amíg  a  vőlegény  velük  van,  nem
   böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt.  És
   akkor, azon  a  napon  majd  böjtölnek. Senki  sem  varr  régi  ruhára  új
   szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit,  és
   a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe;  vagy
   ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy.
   Az új bor új tömlőbe való."
   Mk 2,18-22

   Elmélkedés:

   A böjtölés vallásos cselekedetnek  számított Jézus korában és  napjainkban
   is az.  A felkészülés  és a  várakozás vallási  megnyilvánulása, amely  az
   ember lelkét előkészíti az Istennel való találkozásra.
   Jézus   kortársai   számára   viszont   az   Istennel   való    találkozás
   legkézenfekvőbb lehetősége  az volt,  hogy magával  az Úrral  találkoztak,
   tehát nincs  szükség  abban  a pillanatban  böjtölésre.  Jézussal  egy  új
   korszak kezdődött el a világ számára, amelyben a régi hagyományok  helyett
   új vallási  cselekedetek jelennek  meg. Az  újra és  az újdonságokra  való
   nyitottságra  figyelmeztetnek  minket  Jézus   jelképes  mondatai  a   mai
   evangéliumban. A régiekhez való  feltétlen ragaszkodás ugyanis  bezárhatja
   lelkünket Isten újabb és újabb kegyelmi adományai előtt, amelyeket  minden
   nap juttat nekünk.
   A megújulás Lelkét küldi nekünk Jézus, aki új szívet ad nekünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Áldjon meg ma, édes Jézusom, a te lelked.
   Áldjon meg isteni fölséged.
   Áldjon meg a te termékeny emberséged.
   Legyen áldása oly hathatós,
   hagyja isteni bőkezűséged rajtam
   áldásodnak oly világos jeleit,
   hogy győzhetetlen szeretettel
   felbonthatatlanul veled legyek,
   és régi magamat egészen elhagyjam.
   Tégy tökéletessé szeretetedben!