[Evangelium] 2007-01-14

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 14. - Évközi 2. vasárnap

   Abban az időben:  Menyegzőt tartottak  a galileai  Kánában, amelyen  Jézus
   anyja is  ott  volt.  Jézust is  meghívták  a  menyegzőre,  tanítványaival
   együtt.
   Amikor fogytán volt a  bor, Jézus anyja  megjegyezte: "Nincs több  boruk."
   Jézus azt  felelte: "Mit  akarsz tőlem,  asszony? Még  nem jött  el az  én
   órám." Erre anyja  szólt a  szolgáknak: "Tegyetek meg  mindent, amit  csak
   mond!" Volt ott  hat kőkorsó, a  zsidóknál szokásos tisztálkodás  céljára,
   mindegyik két-három  mérős. Jézus  szólt a  szolgáknak: "Töltsétek  meg  a
   korsókat vízzel!"  Meg is  töltötték azokat  színültig. Ekkor  azt  mondta
   nekik: "Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak." Odavitték.
   Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnan való. A
   szolgák azonban, akik  a vizet  merítették, tudták. A  násznagy hívatta  a
   vőlegényt, s szemére  vetette: "Először mindenki  a jó bort  adja, s  csak
   amikor  már  megittasodtak,   akkor  az  alábbvalót.   Te  meg   mostanáig
   tartogattad a jó bort."
   Ezzel kezdte meg  Jézus csodajeleit a  galileai Kánában.  Kinyilatkoztatta
   dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
   Jn 2,1-11

   Elmélkedés:

   Az első csoda
   A mai  vasárnapon  Jézus első  csodáját  írja le  az  evangélium,  amelyet
   nyilvános működésének kezdetén  Kána városában tett.  Mivel a  történetben
   nem egy ügyes bűvészmutatványról  van szó és  mivel Jézus cselekedete  nem
   hasonlítható azoknak a borhamisítóknak  az ügyeskedéséhez, akikről  néhány
   évvel ezelőtt sokat hallhattunk  Magyarországon, kísérletet teszünk  arra,
   hogy elmélkedésünkben ne  ragadjunk le annál,  hogy miként történhetett  a
   víz borrá változtatása, hanem az esemény mélyebb jelentését keressük.

   Először is vegyük  szemügyre a történet  szereplőit! Az ifjú  párról és  a
   násznépről nem derül ki sok információ számunkra az evangéliumból, de  nem
   is a személyük a fontos. A  lakodalomban jelen van Jézus a  tanítványaival
   együtt és ott van Mária is.  Jézus édesanyjának jelenléte azt jelzi,  hogy
   bizonyára a szűkebb rokonság valamelyik tagjának volt az esküvője, tehát a
   násznép Jézus  rokonsága lehetett.  Az Úr  csodája tehát  részben  családi
   körben,  a  rokonság  között,  részben  a  nyilvánosság  előtt   történik.
   Mondhatjuk, hogy a családi környezetből kilép Jézus a nagyobb nyilvánosság
   elé,  majd  a  lakodalmat  követően  elindul  tanító  útjára  és  megkezdi
   nyilvános működését a nép körében.
   A családi körből  való kilépés  jele az  a mozzanat  is, amikor  édesanyja
   figyelmeztetésére és  segítségkérésére e  szavakkal válaszol  Jézus:  "Mit
   akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám."
   A názáreti otthonban felnövő és  a családi élet keretében nevelkedő  Jézus
   harminc éves korában tehát kilép a nép elé, majd tanítványokat gyűjt  maga
   köré és küldetését teljesítve elkezdi hirdetni Isten Országának örömhírét.
   Ettől kezdve a tanítványokkal együtt mi is végigkísérhetjük útján  egészen
   addig a pillanatig, az  Ő órájáig, amikor  a kereszten meghalva  teljesíti
   megváltói küldetését. Ahogyan egykor belépett a lakodalmas házakba és  nem
   félt  betérni  a  vámosok  házaiba,  ugyanígy  belép  a  mi  otthonainkba,
   templomainkba, iskoláinkba és  a munkahelyekre, belép  a mi életünkbe  is.
   Jelen  van  a  férfi  és  a  nő  közös  életének  kezdetén,  jelen  van  a
   házasságkötéskor és jelen van minden család életében.

   A  második  fontos  észrevételünket   akkor  tesszük,  amikor   válaszolni
   próbálunk arra a  kérdésre, hogy  vajon miért  tette Jézus  ezt a  csodát?
   Biztosan nem feltűnési vágyból cselekedett,  hiszen ha a történet  valóban
   nagyobb feltűnést keltett volna az emberek körében, arról beszámolt  volna
   az evangélista. Akkor miért változtatta át a vizet borrá? Bizonyára fontos
   volt Jézus számára, hogy rokonsága  körében a borhiány miatt ne  szakadjon
   félbe az  ünnepi öröm.  De  az is  indokolhatta  tettét, hogy  segítsen  a
   házaspárnak,  illetve  szegény   családjaiknak.  Természetesen   édesanyja
   kérését sem  akarhatta visszautasítani,  hiszen akkor  azt  gondolhatnánk,
   hogy hiába kérjük Mária közbenjárását gondjaink közepette. Mindemellett  a
   legfontosabb mégis talán az lehetett, hogy egyértelműen megmutassa  isteni
   erejét, hatalmát és dicsőségét. Szent János evangélista szintén éppen  ezt
   hangsúlyozza a történet lezárásakor: "Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a
   galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét" (Jn 2,11).
   Ez az első csoda  és aztán majd  Jézus minden további  csodatette is az  Ő
   isteni  hatalmáról,  isteni  erejéről  tanúskodik.  A  csodák  megerősítik
   kortársaiban és bennünk  is azt,  hogy Jézus  a mennyei  Atya küldötte  és
   valóban Isten  Fia. Isteni  erővel hirdeti  tanítását, isteni  képességgel
   gyógyítja a  betegeket és  isteni  hatalommal bocsátja  meg a  bűnüket.  A
   csodák mind-mind olyan  jelek számunkra, amelyek  Jézus istenségében  való
   hitünket erősítik meg.

   Ezen a  ponton  tulajdonképpen  már  át is  léptünk  a  történet  harmadik
   mondanivalójára, azaz a csoda és  a hit kapcsolatára. A csodák  leírásánál
   kettős  irányú  hatást  figyelhetünk  meg:  egyrészt  a  hit  megelőzi  és
   feltételezi a csodát. Főként a beteggyógyítások eseteire jellemző, hogy  a
   csoda azután következik be, hogy  a beteg ember kinyilvánítja hitét  Jézus
   iránt. Másrészt a hit követi a csodát, azaz a csoda látványa hitet ébreszt
   mindazokban, akik  látják és  megtapasztalják azt,  mert valóban  Istennek
   tartják azt, aki  a csodát véghezvitte.  Ezt támasztja alá,  hogy a  kánai
   menyegzőn művelt  csoda leírása  kapcsán az  evangélista fontosnak  tartja
   megjegyezni, hogy Jézus tettét látva "tanítványai hittek benne" (Jn 2,22).
   Fogadjuk meg Jézus  édesanyjának jótanácsát  és tegyük  meg mindazt,  amit
   Jézus  mond  nekünk!  Ha  engedelmeskedünk  neki,  mi  is   részesedhetünk
   dicsőségének  látásában,  megtapasztalhatjuk  csodatetteit  és   növekszik
   hitünk.

   Jézus jelenléte életünkben, az ő  isteni dicsőségének látása és  csodáinak
   megtapasztalása ébresszen mindannyiunkban igaz hitet!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   A kánai házaspár imája
   Köszönjük neked, Jézus, hogy  megtisztelted házunkat, eljöttél hozzánk,  s
   ezáltal még nagyobbá tetted örömünket házasságkötésünk napján!  Köszönjük,
   hogy jelen vagy közös életünk  első perceiben, megáldod szeretetünket,  és
   kérjük, hogy maradj velünk életünk minden napján és maradjon bennünk a  Te
   szereteted! Különösen is hálásak vagyunk  neked azért, hogy nem  engedted,
   hogy a bor hiánya miatt szégyen  érjen minket és vége szakadjon az  ünnepi
   örömnek. Nem tudjuk, miként tudtál ilyen csodát tenni, de biztosak vagyunk
   benne, hogy rendkívüli az, amit  tettél, olyan cselekedet, amit ember  nem
   tud véghezvinni. Köszönjük, hogy isteni erőddel segítesz nekünk bajainkban
   és mindig  számíthatunk  rád  gondjainkban.  Maradj  velünk  mindig,  hogy
   jótetteidet látva hinni tudjunk  benned és hinni tudjuk,  hogy te vagy  az
   Isten Fia. Köszönjük, hogy  bármikor kérhetjük édesanyád közbenjárását  és
   ígérjük, hogy szavait megfogadva üdvösségünk érdekében mindent megteszünk,
   amit kérsz tőlünk. Ámen.