[Evangelium] 2007-01-13

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 13. - Szombat

   Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára.  Nagy
   sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította  őket. Amint Jézus elhaladt a  vám
   mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
   "Kövess engem!" Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
   Később  Jézus   elment   vendégségbe   Lévi  házába.   Ott   Jézussal   és
   tanítványaival  együtt  sok   vámos  és  nyilvános   bűnös  is   asztalhoz
   telepedett, mert sokan oda is  elkísérték. Amikor a farizeusok közül  való
   írástudók látták,  hogy Jézus  együtt eszik  a nyilvános  bűnösökkel és  a
   vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: "Miért eszik  és
   iszik a  ti Mesteretek  együtt a  vámosokkal és  a nyilvános  bűnösökkel?"
   Ennek hallatára Jézus  ezt válaszolta nekik:  "Nem az egészségeseknek  van
   szükségük orvosra,  hanem  a betegeknek.  Én  nem azért  jöttem,  hogy  az
   igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
   Mk 2,13-17

   Elmélkedés:

   A  leprás  meggyógyítása  esetében  először  a  beteg  ember  lépi  át   a
   törvényszabta határt, amikor Jézushoz fordul segítségért, majd Jézus is  a
   törvény  előírása  ellen   tesz,  amikor  megérinti   a  beteget.  A   mai
   evangéliumban Jézus  szintén átlépi  a törvényi  előírás kereteit,  amikor
   belép egy vámos házába. Cselekedetét a következőképpen magyarázza meg: "Én
   nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."
   Az irgalmas Isten átlépi a láthatatlan határt, ami közte és a bűnös  ember
   között húzódik. Megbocsátó irgalommal fordul az ember felé, aki bűne miatt
   szégyenkezve talán egyre  távolabb kerülne  tőle. A  bűnösökhöz lép,  hogy
   megtérésre és igaz életre hívja őket. Lehajol az emberhez, aki a bűn miatt
   nagyon mélyre süllyedt.
   Az irgalmas Jézus az én életembe is belép.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható  Vigasztaló  Lélek,  szomorúak  kegyes  vigasztalója,  hatalmas
   erőddel hatolj  be  szívem bensejébe;  ó,  jóságos vendég,  vidámítsd  meg
   ragyogó fényességed villámával lelkem minden sötét zugát, és meglátogatva,
   termékenyítsd meg  bőséges harmatoddal  mindazt, amit  a hosszú  szárazság
   szikkadttá és nyomorúságossá tett! Oltsd szomjamat szereteted  patakjából,
   hogy többé  ne  akarjam  ízlelni  a  világ  hiú  édességét!  Taníts,  hogy
   megtegyem akaratodat, mivel te vagy az én Istenem!
   Canterbury Szent Anzelm