[Evangelium] 2007-01-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 11. - Csütörtök

   Abban az időben  egy leprás jött  Jézushoz. Térdre borult  előtte, és  így
   kérlelte: "Ha akarod, te megtisztíthatsz engem!" Jézusnak megesett rajta a
   szíve. Kinyújtotta  kezét,  megérintette,  és azt  mondta  neki:  "Akarom!
   Tisztulj meg!"  Erre  rögtön  elmúlt  a  leprája,  és  megtisztult.  Jézus
   szigorúan ráparancsolt,  azonnal  elküldte,  és így  szólt  hozzá:  "Nézd,
   senkinek se  szólj erről,  hanem menj,  mutasd meg  magadat a  papnak,  és
   tisztulásodért ajánld  fel a  Mózes által  rendelt áldozatot,  bizonyságul
   nekik."
   Ő azonban, alighogy  elment, mindenfelé hirdetni  és híresztelni kezdte  a
   dolgot. Emiatt  Jézus nem  mehetett többé  nyilvánosan a  városba,  inkább
   távolabbi,   elhagyatott   helyeken   tartózkodott.   Mégis,   mindenünnen
   özönlöttek hozzá az emberek.
   Mk 1,40-45

   Elmélkedés:

   Jézus korában az ószövetségi törvények  szerint a leprás betegeknek  tilos
   volt  találkozniuk  az  egészségesekkel,  nehogy  megfertőzzék  őket   is.
   Messziről el  kellett  kerülniük  a  városokat  és  a  távolból  jelezniük
   kellett,  hogy  ragályos  betegségben  szenvednek.  A  mai   evangéliumban
   szereplő leprás  ember  átlépi  ezt a  szigorú  törvényi  kényszert,  mert
   egyetlen vágy vezeti: szeretne meggyógyulni. És most, íme, itt az  alkalom
   számára, találkozik  Jézussal, akinek  korábbi csodás  gyógyításairól  már
   bizonyára hallott. Hisz  abban, hogy egyedül  Jézus képes segíteni  rajta.
   Gyógyulásának   feltétele,   hogy   kijelenti,   hogy   Jézus   képes   őt
   meggyógyítani. Jézus isteni hatalmában való hitének a megvallása ez.
   Miután Jézus csodát  tesz vele és  megszabadítja leprás betegségétől,  azt
   kéri tőle, hogy  a törvény előírása  szerint ajánlja fel  az áldozatot.  A
   leprásokra  vonatkozó  parancsot  megszegő  embernek  a  törvény  szerinti
   cselekedettel  kell  kifejeznie,  hogy   megtisztult  és  visszatérhet   a
   közösségbe.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható Úr!  Te vagy  példaképünk, rendezőnk  és kormányzónk;  te  vagy
   utunk, a te fényedre nyitó ajtónk.  Te vagy az Igazságosság képe! Te  vagy
   csillagunk és fényességünk! Hálát adunk neked, dicsérünk és áldunk!
   Téged  dicsőítünk,   hiszen  mindenütt   téged  ünnepelnek,   Halhatatlan,
   Fáradhatatlan, Örökkévaló! Te  vagy a  lélek életének  példaképe, te  vagy
   boldog Atyánk, Királyunk és Istenünk.
   Ha Terád  tekintünk, Uram,  nem  halunk meg.  Ha megvalljuk  nevedet,  nem
   veszünk el. Ha Hozzád imádkozunk, meghallgatást nyerünk.
   Ókeresztény ima