[Evangelium] 2007-01-07

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 7. - Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: "Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte." Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: "A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek."  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   "Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!"
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Eljöttünk, hogy hódoljunk előtte
   A karácsonyi éjszaka fénye, amely beragyogta a jászolban fekvő  Gyermeket,
   és amely ragyogásával a Megváltóhoz vezette a betlehemi pásztorokat, a mai
   napon kiárad az egész világra. A  csillag fénye, amely egykor elvezette  a
   kis  Jézushoz   a  napkeleti   bölcseket,   ma,  Vízkereszt   ünnepén,   a
   Háromkirályok napján a mi számunkra is utat mutat a Megváltóhoz.

   Istent  kereső  emberekről  hallottunk  a  mai  szentmise  evangéliumában.
   Először is  a  napkeleti  bölcsekről,  akik a  messiás  király  égi  jelét
   meglátva elindultak,  hogy felkeresvén  őt "hódoljanak  előtte" (Mt  2,2).
   Tulajdonképpen ugyanezt  mondja  Heródes  is, amikor  útnak  indítja  őket
   Jeruzsálemből: "Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!" (Mt 2,8).

   A két  kijelentés  mögött  azonban  egészen más  szándék  húzódik  meg!  A
   napkeleti bölcsek azzal a jó és nemes szándékkal keresik a messiást,  hogy
   kifejezzék előtte hódolatukat. Heródes is  ezt mondja, de valódi  szándéka
   az, hogy  megöleti  az  újszülöttet,  mert  félti  hatalmát.  A  bölcseket
   jóindulat vezérli,  Heródes  szívében  rosszakarat  van.  A  Háromkirályok
   ajándékokat visznek a gyermeknek, a király viszont az életére tör.

   A történések mögött  emellett meghúzódik  egy isteni  szándék is,  amelyre
   érdemes odafigyelnünk. Ez az isteni szándék gondoskodik a jelről a  pogány
   származású bölcsek  számára,  és  ennek  köszönhető  az  is,  hogy  király
   ellenséges szándéka ellenére a  királyi udvar írástudói segítséget  tudnak
   adni a prófétai  jövendölések alapján, amely  szerint Betlehemben  érdemes
   keresniük a  messiást. Ez  a rejtett  isteni szándék  tapasztalható meg  a
   történet végén, amikor a bölcsek álmukban figyelmeztetést kapnak, hogy  ne
   térjenek vissza Heródes udvarába. Végső soron tehát minden emberi  szándék
   mögött - legyen  az jó vagy  rossz - ott  húzódik az isteni  akarat, s  az
   előbbiek csak  annyiban valósulhatnak  meg, amennyiben  megfelelnek  Isten
   terveinek.

   1977-ben, a  Vigilia  folyóirat  karácsony előtti  körkérdésére,  amely  a
   megszólítottak Istennel  való személyes  kapcsolatáról érdeklődött,  Sánta
   Ferenc író többek között a következőket fogalmazta meg: "Nem hiszem,  hogy
   Isten beleszólna földi életünkbe. Talán ezért támad fel bennem oly sokszor
   roppant  harag  iránta,  látva   az  emberi  nyomorúságot,  a   társadalmi
   igazságtalanságot,  nemesek  bukását,  gazemberek  tobzódását,   szegények
   kínlódását és gazdagok becstelenségét".

   Egy kereső  ember  vallomása ez.  Az  evangélium viszont  ennek  éppen  az
   ellenkezőjét mutatja és napjainkban  is számos példát tudnánk  felsorolni,
   hogy Isten igenis beleszól  földi életünkbe, csak  egyesek nem veszik  ezt
   észre. Jézus Krisztus születése változást hoz minden ember életébe és  azt
   kívánja, hogy változtassunk  szándékainkon. Ha kell,  adjuk fel azokat  és
   Isten akaratát  tegyük.  Sokan  nem  vesznek  tudomást  vagy  nem  akarnak
   tudomást venni arról,  hogy Istennek köze  van a mi  emberi életünkhöz.  A
   gondokat és  problémákat  Isten  nyakába próbálják  varrni,  pedig  azokat
   valójában az emberi  önzés és  rosszakarat okozza.  Ugyanakkor nem  veszik
   észre Isten szeretetének megnyilvánulásait, amelyek jobbá akarják tenni az
   életet. Vegyük észre,  fedezzük fel  a történések és  események mögött  az
   isteni szándékot, és engedjük, hogy életünket is ez irányítsa! Isten által
   valóban jobbakká válhatunk és jobbá válhat a világ.

   A Háromkirályokat érdemes összehasonlítanunk a betlehemi pásztorokkal  is,
   akik a születés  éjszakájának első tanúi  voltak. A pásztoroknak  angyalok
   hozták meg Jézus  születésének örömhírét, és  az angyali üzenet  indította
   őket arra az elhatározásra, hogy felkerekedjenek az éjszakában. A  bölcsek
   nem részesültek angyali jelenésben,  hanem felfedeztek egy különleges  égi
   jelet, amelynek nagy jelentőséget tulajdonítottak, és ennek a csillagnak a
   fényét követték útjuk során.
   A pásztorok, akik a város környékén  őrizték a nyájat, egészen rövid  utat
   tettek meg, és szinte biztos, hogy egy óránál kevesebbet kellett keresniük
   Jézust. A  napkeleti  bölcsek  viszont  hosszú  útra  indulnak,  elhagyják
   hazájukat, és több száz kilométeres, hónapokig tartó, kimerítő utazás után
   érkeznek meg Betlehembe.
   A pásztoroknak szóló  híradás szerint az  angyalok békességet hirdetnek  a
   jóakaratú  embereknek,  a  bölcsek  viszont  Heródes  király   személyében
   rosszakaratú  emberrel  találkoznak,  aki   nem  a  béke   megvalósítására
   törekszik, hanem gyilkosságra készül.
   A pásztorok  egészen egyszerű,  hétköznapi életükhöz  tartozó  ajándékokat
   vihettek magukkal elemózsiás tarisznyájukban, a bölcsek viszont  királynak
   járó gazdag ajándékokat  visznek kincseszsákjaikban:  aranyat, tömjént  és
   mirhát.

   Mi, akik  karácsony éjszakáján  felkerekedtünk  és a  pásztorokkal  együtt
   felkerestük a  kis Jézust,  aki emberi  arcát mutatta  meg nekünk,  a  mai
   ünnepen lélekben  újra  elindulunk,  hogy a  napkeleti  bölcsekkel  együtt
   kifejezzük Istennek járó hódolatunkat  ugyanennek a Gyermeknek. Sok  ember
   talán  már   el  is   felejtette   karácsony  napját   és   elhalványodott
   emlékezetében  Jézus  arca.  Vezessük  őket  is  vissza  Betlehembe,  hogy
   felismerjék Mária gyermekében az Isten Fiát.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, mit adhatnék  viszonzásul azért, hogy  egészen nekem adtad  magadat?
   Szeretnélek megajándékozni, mint a  háromkirályok tették. De mit  adhatnék
   neked én,  aki ilyen  szegény, ilyen  gyönge és  ilyen szennyes  vagyok  a
   szemed előtt, ezer bűnnel és ezer hálátlansággal? Uram, én szegény vagyok!
   Te azonban  nem vagy  annyira gazdag  és hatalmas,  hogy kegyelmeddel  egy
   pillanat alatt gazdaggá tehess?
   Neked adom tehát  mindazt, amim  van. A  szívemet adom  neked, tedd  olyan
   tisztává és alázatossá, mint a tiéd. Neked adom akaratomat és minden lelki
   képességemet; egész testemet  és érzékeimet, hogy  csak érted éljek,  csak
   téged vágyjalak, és csak téged szeresselek.