[Evangelium] 2007-01-05

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 5. - Péntek

   Abban az  időben, amikor  Jézus Galileába  készült, találkozott  Fülöppel.
   "Kövess engem!" -  mondta neki. Fülöp  Betszaidából származott, András  és
   Péter   városából.   Amikor   találkozott   Nátánáellel,   közölte   vele:
   "Megtaláltuk, akiről  Mózes törvénye  és a  próféták szólnak:  a  názáreti
   Jézust, József fiát." "Jöhet-e valami jó Názáretből?" - kérdezte Nátánáel.
   "Jöjj, nézd  meg!" -  felelte  Fülöp. Amikor  Jézus látta,  hogy  Nátánáel
   közeledik hozzá, így szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs  benne
   kétszínűség!" Nátánáel  megkérdezte:  "Honnan ismersz  engem?"  Jézus  így
   felelt: "Még  mielőtt  Fülöp  hívott  volna,  láttalak  a  fügefa  alatt."
   Nátánáel erre elismerte:  "Rabbi, te  vagy az  Isten Fia,  te vagy  Izrael
   Királya." Jézus így  szólt: "Azért  hiszel, mert azt  mondtam: Láttalak  a
   fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így  folytatta:
   "Bizony, bizony, mondom nektek: látni  fogjátok, hogy megnyílik az ég,  és
   Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
   Jn 1,43-51

   Elmélkedés:

   Jézus  személyes  hívására  újabb  követők  csatlakoznak  hozzá,  s  az  ő
   bátorításukra  még  többen  érkeznek.   A  krisztusi  közösség   személyes
   meghívások és  találkozások révén  kezd  el növekedni,  s ma  is  ugyanígy
   gyarapszik. Szavaink, tetteink, egész életünk Jézusról tanúskodik, és vagy
   eltávolítja tőle az embereket vagy ha hiteles, akkor hozzá vezeti őket.
   Nátánáel először látja  Jézust, mégis ezen  első alkalommal is  csodálatos
   hitvallást tesz  Jézusról, az  Isten Fiáról.  De a  találkozások nem  csak
   szóbeli hitvallásra  késztetnek minket,  hanem arra  is ösztönöznek,  hogy
   megváltoztassuk életünket,  és  egyre  nagyobb  szeretettel  kapcsolódjunk
   Jézushoz.
   Hívjunk másokat is hozzá, hogy megismerjék azt, aki már ezt megelőzően  is
   ismer mindenkit.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Milyen  nagy  a  te  irgalmasságod,  Krisztus  Urunk,  milyen  nagy  a  Te
   jóindulatod  és  jóságod,  hiszen  megengeded,  hogy  Isten   jelenlétében
   imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy  minket
   is fiaknak hívnak.
   Saját magától senki sem merte volna imájában ezeket a szavakat  használni,
   arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre.
   Ó Jézus,  emlékeztess,  hogy  amikor  Istent  Atyánknak  szólítjuk,  Isten
   gyermekeként viselkedjünk!  Ha nekünk  örömünk  telik Atyánkban,  neki  is
   kedvét kell találnia bennünk. Atyánk, hadd legyünk templomod, amelyben  az
   emberek felismerik jelenlétedet!
   Szent Ciprián