[Evangelium] 2007-01-04

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 4. - Csütörtök

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és  mihelyt
   meglátta  Jézust,  amint  közeledett,  így  szólt:  "Nézzétek,  az   Isten
   Báránya!" Két tanítványa  hallotta, hogy  (János) ezt  mondta, és  követni
   kezdte  Jézust.   Amikor  Jézus   megfordult,  s   látta,  hogy   követik,
   megkérdezte: "Mit  kívántok?"  Azok  ezt felelték:  "Rabbi  -  ami  annyit
   jelent, hogy  Mester -  hol  laksz?" "Jöjjetek,  nézzétek meg!"  -  mondta
   nekik. Elmentek  tehát vele,  megnézték,  hogy hol  lakik, és  aznap  nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül  volt. A kettő közül, akik hallották  ezt
   Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
   Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: "Megtaláltuk a
   Messiást, vagy  más  szóval  a  Fölkentet",  és  elvitte  Jézushoz.  Jézus
   rátekintett, és így szólt hozzá: "Te  Simon vagy, János fia, de  Kéfásnak,
   azaz Péternek fognak hívni."
   Jn 1,35-42

   Elmélkedés:

   A tanúságtétel eredményéről számol be  a mai evangélium. Keresztelő  János
   szavaira két  tanítványa azonnal  Jézus  nyomába szegődik.  Jánosnak  több
   tanítványa is volt, de mégsem  indult mindenki, nem ismerték  valamennyien
   fel   mesterük    szavainak    jelentőségét.    A    hiteles    tanúskodás
   következményeként András és János, aki az evangéliumot írta, Jézus követői
   lesznek, s majd az ő hívásukra mások is csatlakoznak Jézushoz.
   Lehet, hogy tanúságtételünk  hatása nem fog  mindjárt az első  pillanatban
   megmutatkozni, s lehet, hogy nem fogja mindenki elfogadni tanúskodásunkat,
   de biztosak lehetünk abban,  hogy az elvetett  mag megtermi gyümölcsét  és
   Isten kegyelme eredményessé teszi fáradozásainkat.
   Győzzük le magunkban a bátortalanság  és a kishitűség kísértését!  Győzzük
   le aggodalmainkat és félelmeinket, amelyek azt sugallják, hogy nem érdemes
   kiállni a hitetlen világ elé, mert úgysem hallgatnak ránk! Ha  rátaláltunk
   Megváltónkra, tegyünk róla tanúságot és vigyük hozzá az embereket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Aki benned bízik, Uram,
   és őszinte szívvel téged keres,
   az nem könnyen botlik el.
   Ha pedig mégis bajba jut,
   ha mégannyira belékeveredik is,
   te egykettőre kimented, megvigasztalod,
   mert te nem hagyod el véglegesen
   a benned bizakodót.
   Ritka a hű barát,
   aki barátja mellett minden rosszban kitart.
   Te, Uram, csak te vagy
   a fogyhatatlanul hű mindenben,
   kívüled senki más.
   Kempis Tamás