[Evangelium] 2007-01-02
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2007. Jan. 2., K, 05:10:02 CET
2007. január 2. - Kedd
Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte.
"A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
"Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28
Elmélkedés:
Ha megkérdeznek minket, hogy kik vagyunk, bizonyára először a nevünket
mondjuk meg, bemutatkozunk, aztán ha tovább kérdeznek minket, a
származásunkról vagy a foglalkozásunkról kezdünk beszélni, mint olyan
dolgokról, amelyek jellemeznek minket.
Amikor Keresztelő Jánost kilétéről kérdezik a küldöttek, ő először azt
mondja el, hogy nem ő a Messiás, hiszen sokan gondolhatták ezt róla
cselekedetei és szavai alapján. Ezt követően János az utána érkező
Messiásról tesz tanúságot, azaz nem magáról kezd el beszélni, hanem
Jézusra irányítja a kérdezők figyelmét. János saját személyét és
küldetését tehát a Jézushoz való viszonyában látja.
Vajon ha megkérdeznek minket, hogy kik vagyunk, miért feledkezünk meg
arról, hogy a Jézussal való kapcsolatunkból kiindulva beszéljünk
magunkról? Keresztényként éppen a Jézussal való személyes viszony
határozza meg és alakítja folyamatosan személyiségünket. Akkor járunk jó
úton, ha Keresztelő Jánoshoz hasonlóan mi is arra törekszünk, hogy mi
magunk kisebbedjünk és Jézus növekedjen bennünk.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Neked szenteljük magunkat, Urunk:
fogadj el minket, igazság Istene,
fogadd el népedet,
és töröld el minden bűnét;
add, hogy becsületességben
és ártatlanságban éljen.
Legyenek valamennyien
választottak és szentek,
s kapjanak helyet angyalaid sorában!
Ókeresztény imádság
More information about the Evangelium
mailing list