[Evangelium] 2007-01-02

[evangelium at communio.hu]

   2007. január 2. - Kedd

   Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
   hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta,
   nem  tagadta,  hanem  megvallotta:  "Nem  én  vagyok  a  Messiás."   Ezért
   megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" -  felelte.
   "A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor
   ki vagy?  Mert választ  kell  vinnünk azoknak,  akik küldtek  minket.  Mit
   mondasz magadról?" János ezt felelte:  "A pusztában kiáltó hangja  vagyok:
   Egyengessétek az Úr  útját", amint  Izajás próféta mondta.  A küldöttek  a
   farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték:  "Miért keresztelsz hát, ha  nem
   te vagy a Messiás, sem Illés,  sem pedig a próféta?" János így  válaszolt:
   "Én csak vízzel keresztelek.  De köztetek áll az,  akit nem ismertek,  aki
   utánam jön, s  akinek még  a saruszíját  sem vagyok  méltó megoldani."  Ez
   Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
   Jn 1,19-28

   Elmélkedés:

   Ha megkérdeznek minket,  hogy kik  vagyunk, bizonyára  először a  nevünket
   mondjuk  meg,  bemutatkozunk,   aztán  ha  tovább   kérdeznek  minket,   a
   származásunkról vagy  a  foglalkozásunkról kezdünk  beszélni,  mint  olyan
   dolgokról, amelyek jellemeznek minket.
   Amikor Keresztelő Jánost  kilétéről kérdezik  a küldöttek,  ő először  azt
   mondja el,  hogy nem  ő  a Messiás,  hiszen  sokan gondolhatták  ezt  róla
   cselekedetei és  szavai  alapján.  Ezt  követően  János  az  utána  érkező
   Messiásról tesz  tanúságot,  azaz  nem magáról  kezd  el  beszélni,  hanem
   Jézusra  irányítja  a  kérdezők   figyelmét.  János  saját  személyét   és
   küldetését tehát a Jézushoz való viszonyában látja.
   Vajon ha  megkérdeznek minket,  hogy kik  vagyunk, miért  feledkezünk  meg
   arról,  hogy  a   Jézussal  való   kapcsolatunkból  kiindulva   beszéljünk
   magunkról?  Keresztényként  éppen  a   Jézussal  való  személyes   viszony
   határozza meg és alakítja  folyamatosan személyiségünket. Akkor járunk  jó
   úton, ha  Keresztelő Jánoshoz  hasonlóan mi  is arra  törekszünk, hogy  mi
   magunk kisebbedjünk és Jézus növekedjen bennünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Neked szenteljük magunkat, Urunk:
   fogadj el minket, igazság Istene,
   fogadd el népedet,
   és töröld el minden bűnét;
   add, hogy becsületességben
   és ártatlanságban éljen.

   Legyenek valamennyien
   választottak és szentek,
   s kapjanak helyet angyalaid sorában!
   Ókeresztény imádság