[Evangelium] 2007-01-01

evangelium at communio.hu evangelium at communio.hu
2007. Jan. 1., H, 05:10:03 CET


   2007. január 1. - Hétfő, Szűz Mária Isten Anyja (Újév)

   A pásztorok  sietve  elindultak,  és megtalálták  Máriát,  Józsefet  és  a
   jászolban fekvő  Kisdedet. Miután  látták, elbeszélték  mindazt, amit  már
   korábban  megtudtak  a  Gyermekről.  Aki  csak  hallotta,  csodálkozott  a
   pásztorok elbeszélésén. Mária  pedig szívébe véste  szavaikat, és  gyakran
   elgondolkodott  rajtuk.  A  pásztorok  ezután  hazatértek.  Dicsérték   és
   magasztalták Istent  mindazért, amit  láttak és  hallottak, pontosan  úgy,
   amint (az angyalok) előre  megmondták nekik. Azután  eltelt nyolc nap,  és
   körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet  adták neki, mert így nevezte  őt
   az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
   Lk 2,16-21

   Elmélkedés:

   Az Úr áldásával indulunk
   A polgári év  első napján,  január elsején  az Egyház  Szűz Máriát,  Isten
   Anyját ünnepli és az ő közbenjárásában bízva imádkozunk Isten áldásáért az
   egész esztendőre. Az első keresztény évszázadokban tisztázandó  kérdésként
   merült fel  Szűz  Máriával  kapcsolatban, hogy  vajon  csak  Jézus  emberi
   természetének adott életet  vagy Istenszülőnek is  nevezhetjük, hiszen  az
   emberi   és   az    isteni   természet    Jézus   személyében    egymástól
   elválaszthatatlan. A  tévedésektől sem  mentes korszak  vitáit az  Efezusi
   Zsinat zárta le 431-ben,  amikor hittételként mondta  ki, hogy Szűz  Mária
   Isten Anyja.

   Ha  Szűz  Mária  hivatásának  tartalmát  és  az  üdvtörténetben  betöltött
   szerepét elemezni kezdjük, az első igazság, amit személyével  kapcsolatban
   megfogalmazunk az ő istenanyasága. Az év első napján erre az első és  vele
   kapcsolatban talán  legfontosabbnak  is  nevezhető  igazságra  emlékezünk,
   aztán az  esztendő  folyamán  majd  megünnepeljük  még  az  ő  szeplőtelen
   fogantatását, bűn nélkül való születését és mennybevételét is. A mai ünnep
   tehát a karácsony titok  másik oldalára világít  rá: a betlehemi  Gyermek,
   Isten Fia a  názáreti leánytól,  Máriától született erre  a világra,  akit
   ezért bátran nevezhetünk a Megváltó édesanyjának és Istenszülőnek.

   Jézus édesanyja utat mutat számunkra,  hogy méltók legyünk Isten  áldására
   az új  esztendő minden  napján.  Méltó módon  mondja neki  Erzsébet,  hogy
   "áldott vagy te az asszonyok között"  és illő, hogy áldottnak hirdesse  őt
   minden nemzedék, mert igent mondott  isteni üdvözítő tervére és  átengedte
   egész személyiségét Istennek, hogy általa szülessen meg Jézus. Mária egész
   életében érezhette Isten  áldását, hiszen  mindig fia  közelében élt.  Nem
   sokkal  Jézus  születése  után  együtt  menekülnek  Heródes  haragja  elől
   Egyiptomba, majd  a király  halála után  térnek vissza  Názáretbe. Bár  az
   evangéliumok nem  árulnak el  sokat ezekről  a csendes  názáreti  évekről,
   mégis biztosak lehetünk  benne, hogy  mindig Jézus mellett  volt és  anyai
   szeretettel gondoskodott róla. Talán csak akkor veszítette néhány napra el
   szeme  elől  gyermekét,  amikor  a  12  éves  Jézus  a  zarándoklat   után
   Jeruzsálemben maradt  és  három  nap  múlva  talált  rá  a  templomban  az
   írástudók között.  Szűz Mária  együtt van  Jézussal nyilvános  működésének
   kezdetekor, amikor  a  kánai  menyegzőn a  vizet  borrá  változtatva  első
   csodáját teszi az  Úr. Bár  a háttérben  maradva, de  együtt van  Jézussal
   később is,  hiszen  több  alkalommal feltűnik.  Elkíséri  fiát  egészen  a
   keresztig, és  az  ő ölébe  helyezik  Krisztus testét  a  keresztről  való
   levételkor.

   Mária, aki  az  angyali üdvözlet  és  a megtestesülés  pillanatától  fogva
   testileg és  lelkileg  a  legközelebb  volt  Jézushoz,  és  aki  gyermekét
   születésétől a  haláláig  elkísérte, példát  mutat  nekünk arra  is,  hogy
   egyedül Jézus  mellett  találhatjuk meg  boldogságunkat.  Az  evangélisták
   feljegyezték, hogy a betlehemi éjszakán "szívébe véste a pásztorok szavait
   és gyakran elgondolkodott  rajtuk" (Lk 2,19).  De bizonyára elmondható  az
   is,  hogy   fiának  szavait   szintén  a   szívébe  véste   és  erről   is
   elgondolkozott. Hallgassunk mi is  Jézusra, zárjuk szívünkbe tanítását  és
   elmélkedjünk róla!  De ahogyan  Mária  számára nem  maradt elmélet  az  Úr
   szava, ugyanígy  mi is  törekedjünk  arra, hogy  életünkben  megvalósítsuk
   Jézus tanítását.

   A mai  ünnepen az  elfogadást, az  együttműködést és  az  együttszenvedést
   szeretnénk megtanulni Jézus édesanyjától, mint olyan vezérelveket, amelyek
   a mi számunkra is lehetővé teszik, hogy az üdvösség útján haladjunk. Mária
   segíti mindazokat, aki keresik a Megváltót és az Üdvözítőt. Az ő  életében
   megcsodálhatjuk, hogy Istennek  szüksége van az  életet adó, a  szeretetet
   nyújtó, a gondoskodó  és gyengéd édesanyai  szívre, amely elfogadja  Isten
   szándékát és kész együttműködni azzal.

   Elmélkedésünkben nem  mulaszthatjuk  el  azt sem,  hogy  említést  tegyünk
   arról, hogy az év  első napja a Béke  Világnapja. A világnapot a  Megváltó
   születése, a karácsony  utáni nyolcadik  napon tartjuk,  ami azt  sugallja
   számunkra,  hogy  a  béke   a  megváltás  következménye,  vagy   másképpen
   fogalmazva: az ember  számára a béke  nem más, mint  a megváltás  titkának
   elfogadása. A  béke alapja  nem lehet  más,  mint a  megváltó Isten  és  a
   megváltott ember kapcsolata.  Ahogyan a  karácsonykor született  Megváltó,
   ugyanúgy a béke is Isten ajándéka. Izajás próféta jövendölése az  elérkező
   Messiást a  Béke Fejedelmének  nevezi  (Iz 9,5),  akinek békéje  az  egész
   világra kiterjed és  ennek a békének  nem lesz vége  soha (Iz 9,6).  Jézus
   Krisztus a  mennyből eljön  a földre,  születésével békét  hoz a  világba.
   Amikor pedig megígéri a Szentlelket ezt mondja tanítványainak: "Békességet
   hagyok rátok, az  én békémet adom  nektek" (Jn  14,27), s ez  a béke  újra
   eljön, amikor eltávozik a földről és visszatér a mennybe. Adja meg  nekünk
   a mi Urunk az igazi békességet!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó,  Mária!  Te  olvasol  a  szívemben,  látod  vágyam,  hogy  kutassam  az
   igazságot, gyakoroljam az erényt,  okos és igaz  legyek, erős és  türelmes
   testvéreimmel.
   Ó,  Mária!  Segíts,   hogy  kitartsak  szándékomban,   és  Jézus   hűséges
   tanítványaként  éljek,   így   építsem   a   keresztény   közösséget,   és
   megörvendeztessem a Katolikus Egyházat.
   Anyám, téged köszöntelek  reggel és este;  terád gondolok az  utcán; a  te
   sugallatodat és erősítésedet várom, hogy teljesítsem földi hivatásom szent
   kötelezettségeit, megdicsőítsem Istent, és elnyerjem az örök üdvösséget.
   Ó, Mária! Amint te Jézus mellett  álltál Betlehemben és a Golgotán, én  is
   úgy akarok Jézus mellett maradni!
   Boldog XXIII. János pápa




More information about the Evangelium mailing list