[Evangelium] 2006-12-31

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 31. - Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
   Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
   ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
   Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
   hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
   kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
   Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
   Három nap  múlva találtak  rá  a templomban,  amint  a tanítók  közt  ült,
   hallgatta és  kérdezgette őket.  Akik csak  hallgatták, mind  csodálkoztak
   okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
   Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
   én bánkódva  kerestünk  téged."  Ő azt  felelte:  "Miért  kerestetek?  Nem
   tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
   akar ezzel mondani.
   Akkor hazatért velük  Názáretbe, és engedelmes  volt nekik. Szavait  anyja
   mind megőrizte szívében.
   Jézus pedig  növekedett bölcsességben,  korban  és kedvességben  Isten  és
   emberek előtt.
   Lk 2,41-52

   Elmélkedés:

   Miért kerestek?
   Miért kerestetek? -  kérdezi Jézus  aggódó édesanyját  és Szent  Józsefet,
   amikor megtalálják  a  templomban.  Akár szemtelenségnek  is  vehetnénk  a
   kérdést azok  után,  hogy  napok  óta  mást  sem  tettek,  csak  mindenütt
   keresték. A gyermek Jézusnak azonban egészen más a szándéka a kérdéssel.

   Nem kamaszos visszaszólás vagy  feleselés ez, hanem annak  megmutatkozása,
   hogy Jézus kezd felnőtt  emberré válni, aki  önállóan dönt és  cselekszik.
   Nem a lázadó fiatalokra jellemző  szülőkkel való szembefordulás ez,  hanem
   annak kinyilvánítása, hogy Jézus  a mennyei Atyát  tekinti atyjának. A  12
   éves Jézus jelzi, hogy nem csak  azt a názáreti házat tekinti  otthonának,
   ahol eddig nevelkedett, s amelyben  ezután is "növekszik bölcsességben  és
   kedvességben" (Lk 2,52), hanem a templom,  az Isten háza is az ő  otthona.
   Az esetet  ne értékeljük  úgy,  hogy Jézus  megtagadja azokat  az  érzelmi
   kötődéseket,  amelyek  édesanyjához,  Máriához  és  nevelőapjához,   Szent
   Józsefhez kötik,  hanem inkább  arról  van szó,  hogy megmutatja,  hogy  e
   kapcsolatoknál is erősebb szálak fűzik az Atyához.

   Miért kerestek? -  kérdezi ma,  a Szent Család  vasárnapján Jézus  tőlünk.
   Miért keresik a családok  Jézust, vagy ha nem  keresik, akkor miért  volna
   jó, ha keresnék? Napjainkban mintha  sokan megfeledkeznének arról, hogy  a
   család életközösséget jelent. A család az édesapa és az édesanya, valamint
   gyermekeik életközössége, amelyben jelen van  a szeretet, a kedvesség,  az
   egymásra figyelés,  a gondoskodás,  az engedelmesség  érzése, és  amelyben
   megtapasztalhatók a küzdelmek és a problémát is, s ahol megtanulható  ezek
   megoldása. A  család ugyanakkor  a közös  munka és  a közös  tevékenységek
   helye is. A  család nem szállást  biztosít a gyerekeknek  és a  szülőknek,
   ahol az iskolai tanulás és a munka után aludni lehet, hanem igazi otthont,
   ahol a  családtagok egymásért  élnek. Ehhez  persze otthon  kell lennie  a
   család tagjainak! És mindenkinek tennie kell azért, hogy minden  családtag
   valóban otthon érezze magát! A szeretetteljes családi légkör megteremtése,
   a családi programok és  a közös imák tervezése  és vezetése elsősorban  az
   édesanyán múlik.

   Miért kerestek?  -  visszhangzik továbbra  is  szívünkben Jézus  szava.  A
   kérdéssel arra  bátorít  az Úr,  hogy  keressük  őt és  keressük  a  Szent
   Családot. Az  állandóan  változó  és sokszor  válságban  lévő  világban  a
   szintén folyamatosan változó és  egyre gyakrabban válságba kerülő  emberek
   számára a  család  egy biztos  pont,  egy  szilárd és  jó  "intézmény".  A
   bizalomra és az egymáshoz való  ragaszkodásra épülő életközösség helye.  A
   családalapítás,  azaz  a  teljes  és  élethosszig  tartó  szeretetközösség
   vállalása nagyon  komoly teljesítmény  a  fiatalok részéről,  amelyhez  az
   államnak, az Egyháznak, a családoknak és a szülőnek minden segítséget  meg
   kell adniuk.

   Bátorítsuk a fiatalokat, hogy a közös út során sokkal több értéket  fognak
   találni és több jó  meglepetésben lesz részük, mint  amit a mindig  mással
   való rövid flört  nyújthat. Buzdítsuk őket,  hogy ne féljenek  szeretetben
   elkötelezni magukat! Induljanak el bátran ezen a felfedező úton, vállalják
   a családi élet nagy kalandját! A  Szent Család mindig velük lesz és  velük
   megy ezen az úton.  Ha Egyiptomba is el  tudtak menni a veszélyben,  akkor
   mindenhová elmennek a családokkal!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Üdvözítőnk,  Akit  az  Atya  küldött,  hogy  kinyilatkoztasd  az  irgalmas
   szeretetet, adj Egyházadnak  olyan fiatalokat,  akik készek  arra, hogy  a
   mélyre  evezzenek  és  a  testvérek  körében  kinyilvánítsák  megújító  és
   üdvözítő jelenlétedet.
   Szent Szűz, Megváltónk  Édesanyja, biztos  vezetőnk Isten  és a  felebarát
   felé,  Te,   aki   szíved   mélyén   megőrizted   Jézus   szavait,   anyai
   közbenjárásoddal oltalmazd a családokat  és az egyházi közösségeket,  hogy
   segítsék a gyermekeket és  a fiatalokat, amikor  az Úr hívására  nagylelkű
   választ kell adniuk. Ámen.
   II. János Pál pápa