[Evangelium] 2006-12-30

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 30. - Szombat

   Abban az időben, amikor a  gyermek Jézust szülei bemutatták a  jeruzsálemi
   templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős
   volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd
   özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha,
   böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is
   odament, dicsőítette  Istent, és  beszélt a  gyermekről mindazoknak,  akik
   Jeruzsálem megváltására vártak. Miután  az Úr törvénye szerint  elvégeztek
   mindent, visszatértek  városukba, a  galileai Názáretbe.  A gyermek  pedig
   növekedett és  erősödött;  eltelt  bölcsességgel, és  Isten  kedvét  lelte
   benne.
   Lk 2,36-40

   Elmélkedés:

   Simeon után  a mai  evangéliumban az  idős Anna  alakja jelenik  meg,  aki
   szintén ott van a templomban  Jézus bemutatásakor. A csendes várakozás,  a
   templomban való tartózkodás, a  kitartó imádság és  a szolgálat évei  után
   hirtelen megelevenedik körülötte  az élet, amikor  megpillantja Jézust.  A
   Gyermeket látva Istent  dicsőíti, mert megérte  a várakozás, érdemes  volt
   állandóan a templomban lennie, az ima meghozta gyümölcsét.
   Sok  esetben  gyors  választ   és  intézkedést  várunk  Istentől,   amikor
   kéréseinket elé tárjuk. Máskor  azonnali találkozást szeretnénk. Meg  kell
   tanulnunk a  türelmes várakozást  és az  állhatatos imát,  hogy  kéréseink
   teljesüljenek. És meg kell tanulnunk felismerni Isten érkezését.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Jézus  Krisztus!  Evangéliumodban  így  szólsz  hozzánk:  miért  aggódtok?
   Aggodalmaskodással  semmin   nem  tudtok   változtatni!  Te   minden   nap
   megajándékozol minket  a hit  élő  forrásaiból fakadó  békességgel,  amely
   nélkülözhetetlen  számunkra,  ha  Téged  szeretnénk  követni,  és   Benned
   újjászületni.
   (Roger testvér imája)