[Evangelium] 2006-12-29

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 29. - Péntek

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
   felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: "Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona."  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, "egy pár gerlét  vagy
   két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
   ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
   Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
   látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
   amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
   "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
   szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
   készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
   dicsőség népednek, Izraelnek."
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
   e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő -  még a  te lelkedet is  tőr járja  át -,  hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
   Lk 2,22-35

   Elmélkedés:

   János apostol a  Jézussal töltött esztendők  alatt és az  azt követő  évek
   során elsajátította a  hit látásmódját.  Az idős Simeonnak  nem volt  erre
   szüksége.  Mondhatjuk  azt  is,  hogy  ő  nem  Jézustól  tanult,  hanem  a
   Szentlélek indításaira  hallgatott.  Hitt  a  Lélek  kinyilatkoztatásának,
   amely szerint meg  fogja látni  az Üdvözítőt.  A Lélek  indította, hogy  a
   templomba menjen és a Lélek nyitja  meg szemeit, hogy felismerje a  kisded
   Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt.
   Ettől kezdve nincs több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az  élettől,
   minthogy megláthatta  az  Isten  Fiát?  Ne  mondja  karácsony  után  senki
   csalódottan, hogy a másmilyen Jézus szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten
   Fia.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, segíts ki engem a bajból,
   mert semmit sem ér az emberek segítsége.
   Hányszor nem találtam hűséget ott,
   ahol nagyon számítottam reá.
   És hányszor leltem ott,
   ahol ingyen sem reméltem!
   Lám, ennyit ér az emberekbe vetett bizakodás;
   az igazak életének megoldása
   benned van, Istenem.
   Áldott légy, Uram, Istenem,
   mindenért, ami történik velünk.
   Kempis Tamás