[Evangelium] 2006-12-25
evangelium at communio.hu
evangelium at communio.hu
2006. Dec. 25., H, 05:10:02 CET
2005. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Pásztorok miséje
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20
Elmélkedés:
Kedvenc karácsonyi történetem
A németországi Szászországban az egyik televízió decemberben "Kedvenc
karácsonyi történetem" címmel 16 alkalommal olyan adventi műsort sugárzott
esténként, amelyben híres személyiségek olvasták fel kedvenc karácsonyi
történetüket. A sorozat nem kapott nagy hírverést, s talán csak azért
figyeltek fel rá többen, mert mindjárt az első a napok egyikén a
szászországi tartomány keresztény miniszterelnöke olvasta fel kedvenc
történetét. A további napokban a nézők politikusok, orvosok, színészek,
írók és más művészek tolmácsolásában valóban a világirodalom remekeit
hallgathatták meg az adventi készület jegyében.
Mindannyian nagyon sok szép karácsonyi történetet ismerünk, világhírű és
magyar írók csodaszép elbeszéléseit és novelláit, amelyek a szeretetről, a
szegény emberek gazdag karácsonyáról, a gazdagok sokszor szegény és üres
ünnepéről, árva vagy beteg gyermekek keserű sorsáról, kibékülő
ellenségekről, az ajándékozásról, a betlehemi állatokról és hasonlókról
szólnak. Szándékosan nem említek meg egyetlen írót és címet sem, hogy most
mindenki a maga kedvenc történetére gondolhasson, amit a legszívesebben
hallgat, vagy amit talán mostanában többször is elolvasott. Melyik a
kedvenc karácsonyi történetünk? Melyik érintett meg leginkább, melyik volt
a legmeghatóbb? Gyermekkorunk régi karácsonyaiból melyikre emlékszünk a
legszívesebben? Gondolkozzunk el pár másodpercig csendben ezen a kérdésen!
Melyik az én kedvenc karácsonyi történetem?
Bevallom, e karácsonyi elmélkedésre készülvén én is elgondolkoztam és
nagyon sok megható, kedves történet jutott az eszembe. Törtem a fejemet,
hogy vajon ha ezek közül csak egyet lehetne választanom, hogy azt
felolvassam nagy nyilvánosság előtt sok embernek, akkor melyik mellett
döntenék? Vagy ha teljesen egyedül kellene lennem a karácsonyi napokban,
akkor melyiket olvasgatnám szívesen? Így kalandozván gondolatban az
irodalmi remekművek között, hirtelen elszégyelltem magam, és azonnal
becsuktam fejemben a gyűjteményt és lezártam az irodalmi emlékek sorát.
Elszégyelltem magam egy kicsit önmagam előtt, mert eszembe jutott egy
történet, amelyiknek legelőször kellett volna az eszembe jutnia és nem
utoljára. Egy történet, amely nem kitalált mese, hanem egy igazi történet.
Egy történet, amelyet már gyermekkoromban is a legszebbnek tartottam, és
amely felnőtt koromban is sokszor könnyekig megindít. Egy régi, jól ismert
karácsonyi elbeszélés, amelyet szinte szóról szóra el tudok mondani, mégis
minden évben új üzenetet hordoz. Egy igaz történet, amelyet valójában
alkalmam van minden esztendőben sok embernek felolvasni.
Jézus születésének evangéliumi elbeszélése az én kedvenc karácsonyi
történetem, amelyet az éjféli misén és a reggeli pásztorok miséjén
felolvashatok. Ezért most nem is akarok másról beszélni, csak erről a
történetről. Más alkalmakkor a prédikáció keretében szoktam példaként szép
és tanulságos történeteket mondani, de most nem mondok egyet se, hogy
mindannyian erre a legszebb eseményre tudjunk figyelni. Igen, kedvenc
szereplőim közé tartoznak az angyalok, akik az éjszaka sötétjében nagy
ragyogással és fénnyel megjelennek a Betlehem környéki pásztoroknak,
elsőként nekik hirdetve Jézus születésének nagy örömhírét.
És nagyon szeretem a pásztorokat is, akik az angyali üzenetet meghallva,
egymást bátorítva elindulnak, hogy keressék és az istállóban megtalálják a
Gyermeket. Jézus születésének ezen leírását évről évre elolvasva sokszor
képzeltem magamat ezeknek az egyszerű embereknek a helyébe, akik
letérdelnek a jászolban fekvő újszülött előtt, mert benne meglátják az
Isten Fiát. Tudom, hogy a gyermekeket szintén elbűvölik ezek a pásztorok,
főként a pásztorbojtárok, akik kicsiny báránykákat visznek ajándékba a kis
Jézusnak.
És mindig megcsodálom Szent Józsefet, Jézus nevelőapját és a Szent Család
őrzőjét, aki csendes jelenlétével, gondoskodó szeretetével minden
családapa számára példakép.
Minden évben hosszasan szemlélem Szűz Mária alakját, aki elfogadta, hogy a
Megváltó Anyja legyen, kilenc hónapon keresztül a szíve alatt hordozta
gyermekét, s aki a karácsonyi éjszakán világra hozta a Megváltót. Mária
személye bizonyára minden édesanya szívéhez közel áll, akik örömmel várták
gyermekük születésének napját.
A karácsony szereplőit szemlélve nem feledkezhetünk meg a művészek által
sokszor egészen emberarcúnak ábrázolt betlehemi állatokról, amelyek azokat
az embereket jelképezik, akik felismerik Urukat a jászolban szalmán fekvő
Kisdedben.
Hiába is titkolnám, hogy az én kedvenc karácsonyi történetemben a
szereplők közül a kis Jézus áll a szívemhez a legközelebb. Hozzá szeretnék
egészen közel kerülni. Szeretnék lélekben, csendben letérdelni a jászol
elé, amelyben a szalmán az emberré lett Isten fekszik.
Jézus születésének csodaszép elbeszélése az én kedvencem, amit ezeken a
csendes december végi estéken újra és újra elolvasok, mert békesség,
szeretet, megható öröm, világosság sugárzik belőle. Éppen ezért mindenkit
arra bátorítok, hogy ha olvasunk is más szép elbeszéléseket, odahaza
vegyük elő a szentírásunkat, és amit most itt a szentmisén hallottunk,
olvassuk el újra és elmélkedjünk róla. Olvassuk el egyedül és olvassuk fel
családi körben szeretteinknek! Nagy segítség lesz ez mindannyiunk számára
ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a karácsonyi titokhoz és megszülessen a mi
szívünkben a békét és szeretetet hozó Jézus.
(Horváth István Sándor)
2005. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: "Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
Megérkezett? Megérkezett!
Advent első vasárnapján a németországi Frankfurt főpályaudvarán egy
embernagyságú adventi naptárat állítottak fel az érkezési oldalon. A
naptáron ablakok voltak, amelyek közül minden nap újat nyitottak ki és
minden ablakban valamilyen karácsonyra felkészítő lelki üzenet volt
olvasható. A naptár mellett a vasúti misszió önkéntes fiataljai
képeslapokat osztottak az aktuális nap üzenetével. Minden vonattal érkező
ember kapott egy képeslapot. A képeslapokon és a hatalmas adventi naptáron
is egy vonat rajza mellett olvasható volt az akció jelmondata:
"Megérkezett? Megérkezett!" Egy kérdés, hogy valóban megérkezett-e az
ember oda, ahová indult, és egy figyelmeztető felkiáltás, hogy az ember
már megérkezett céljához.
Az advent kezdetén elindultunk egy úton, amely Betlehem felé vezet, egy
úton, amely Istenhez vezet minket. Mintha felültünk volna egy vonatra,
amely elvisz minket a kitűzött célba. A csendes adventi napok folyamán
egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy lélekben elcsendesedjünk,
megnyugodjunk, és most abban bízunk, hogy békés ünnepünket nem zavarja meg
semmi. Ha nem tértünk le erről az adventi útról, ha nem szálltunk le
képzeletbeli vonatunkról, akkor most elmondhatjuk, hogy megérkeztünk az
ünnep helyszínére, a hetek óta várt szent nap végre elérkezett. Ezen a
napon feltesszük magunknak a kérdést: Megérkeztünk? S ezen az ünnepi misén
most felsóhajtunk és így válaszolunk: Igen, megérkeztünk a célállomásra:
Betlehembe. Végállomás, kiszállás! Itt a karácsony, itt van Betlehem!
Végre megérkeztünk, végre itt van az ünneplés ideje!
A karácsonyi ünnepi szentmise szövegei Istent látni, hallani és imádni
hívnak minket. Az olvasmányban Izajás próféta arról beszél, hogy a
megváltás műve minden nemzet szeme láttára fog beteljesedni. A
következőket mondja: "Meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást
szerez Istenünk" (Iz 52,10). Az Isten-látás vágya akkor teljesedik be,
amikor a betlehemi Gyermekben meglátjuk az Istent. Ugyanebben az élményben
volt része egykor az apostoloknak, a tanítványoknak és a népnek. János
apostol és evangélista így beszél erről: "Istent soha senki nem látta;
Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki" (Jn
1,18). És ezt is mondja: "Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1,14).
Meglátjuk-e, felismerjük-e a karácsonykor született Gyermekben
Megváltónkat?
A szentleckében pedig arról hallhattunk, hogy Jézusban hallhatóvá válik
számunkra Isten üzenete: "Sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az
atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt
hozzánk" (Zsid 1,1-2). Az evangélium egészen mély tanítást ad nekünk az
Atya Igéjének, Jézus Krisztusnak megtestesüléséről, amikor a következőket
mondja: "És az Ige testté lett, és közöttünk lakott" (Jn 1,14). A második
isteni személy emberi testet vett fel, hogy kinyilatkoztassa nekünk
Istent, közöttünk éljen és szavával hirdesse az Isten Országát.
Meghalljuk-e az evangélium örömhírében Isten örök életre hívó szavát?
A beteljesült Isten-látás és szavának hallása mellett az imádásról, mint
az ember válaszáról esik még szó. Szintén a szentleckében olvastuk: "És
leborulva imádja őt Isten minden angyala" (Zsid 1,6). De az imádás nem
csak az angyalok kötelessége, hanem minden emberé is, aki hisz Istenben.
Az Isten-látásra és az imádásra azonban csak a hívő emberek jutnak el. A
nemhívők pedig valami mást keresnek, egy Isten pótlékot, amivel az igazit
helyettesíteni akarják. A kávé helyett lehet pótkávét inni, az autóban van
pótkerék, és pótkocsit is lehet utána kötni. Lehet pótkarácsonyt tartani,
de az már nem az igazi, mint ahogyan a gyermek is tudja, hogy a pótmama
vagy a pótpapa nem az igazi. El lehet menekülni advent során a lelki
felkészülés helyett az ajándékvásárlási láz pótcselekvésébe, de talán még
ekkor is megsejtjük, hogy ajándékunk bizony nem lesz az igazi, ha nem
adjuk magunkat is oda annak, akit szeretünk.
Isten nem híve a pótmegoldásoknak. Nem küld maga helyett senkit, aki
helyettesíti vagy pótolja. Személyesen lesz emberré, és vállalja az emberi
élet minden mozzanatát a születéstől a halálig. Karácsonykor mi is
megértjük, hogy Isten valóban nem pótolható. Lehet pótistent keresni, de
az nem az igazi. Jézus nélkül hiába próbálnánk ünnepelni, mert a karácsony
az Ő napja.
Befejezésül még egyetlen gondolat, ami részben kapcsolódik az imént
említett Isten látáshoz. Keressük meg magunknak azt a helyet, ahonnan a
legszívesebben szemléljük a jászolban fekvő gyermeket. Nézhetjük Őt kissé
távolabbról vagy egészen közel is mehetünk hozzá. Tekinthetünk Őrá
felülről, ahol az angyalok vannak. Nézhetjük őt Szűz Mária vagy Szent
József szemével. Lehet, hogy csak hátulról pillanthatjuk meg, az ökör és a
szamár mellől, de lehet, hogy a pásztorokhoz hasonlóan közvetlenül a
jászol elé állhatunk. Egy biztos: Karácsony napján a kis Jézus olyannyira
magára vonja figyelmünket, hogy nem tekintgethetünk körbe, nem
nézegethetünk mindenfelé. Innen nem nézhetünk félre, mert a kis Jézus is
ránk néz.
(Horváth István Sándor)
Imádság:
Betlehem őrzi az Istent
Az égből angyal száll a földre ezen az éjen, hogy örömhírt hozzon a
pásztorok félénk szívébe. Ezen az éjszakán hangos robajjal bezárulnak
előtte a veretes kapuk, de te ne zárd be szívedet, mert hozzád érkezik a
várva várt Gyermek. Körülötte mindenki és minden szegény, testét az
istálló szalmájára teszik. A pásztorok pedig viszik a hírt mindenfelé,
hogy Ő a mi boldogságunk. Betlehem őrzi az Istent. Induljatok bátor
szívvel, és keressétek! Vezessen benneteket a csillag fénye!
More information about the Evangelium
mailing list