[Evangelium] 2006-12-24

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 24. - Advent 4. vasárnapja

   Az angyali üdvözlet  után Mária útra  kelt, és a  hegyek közé, Júda  egyik
   városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
   Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott  a
   magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
   "Áldott vagy te az  asszonyok között, és áldott  a te méhednek  gyümölcse!
   Hogyan lehet az,  hogy Uram  anyja jön  hozzám? Mert  íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog vagy,  aki hitted,  hogy beteljesedik  mindaz, amit  az Úr  mondott
   neked!"
   Lk 1,39-45

   Elmélkedés:

   Az ünnep kapujában
   Az idei évben  egészen rövid az  adventi időszak. A  negyedik hetet  éppen
   hogy csak  elkezdjük  a  mai  vasárnappal, de  az  adventi  koszorún  most
   meggyújtott utolsó gyertya már nem fog sokáig égni, mert ma éjfélkor már a
   karácsonyt ünnepeljük. A mostani délelőtti szentmisén azt érezzük, hogy  a
   karácsonyi ünnep küszöbén állunk, kezünket  a kilincs felé nyújtjuk,  hogy
   beléphessünk  az   ajtón,  amely   mögött  Isten   szeretetének   titkával
   találkozhatunk. Szívünkben egy  kis türelmetlenség és  a nagy öröm  érzése
   keveredik.

   A várakozás  utolsó  órái  szinte mindig  kissé  türelmetlenné  teszik  az
   embert. Általában nyugodtan  kivárjuk, ha  hosszú sorban  kell állnunk  az
   üzletben vagy  a postán,  de  amikor már  csak néhányan  vannak  előttünk,
   hirtelen nyugtalanná válunk,  hogy miért  nem mi  kerülünk azonnal  sorra,
   mert már  szeretnénk  befejezni a  vásárlást  és a  legszívesebben  otthon
   lennénk. De talán jobban megvilágítja ezt a lelkiállapotot az a  hasonlat,
   hogy az egyetemista hetekig készül a  vizsgára, s amikor már csak egy  nap
   van vissza,  akkor  egyre  feszültebb  lesz,  s  alig  várja,  hogy  végre
   túllegyen a  próbatételen.  Vagy ugyanez  fordul  elő a  betegekkel,  akik
   hosszú  ideig  várakoznak  valamilyen  műtétre,  és  egyre  nyugtalanabbá,
   türelmetlenebbé válnak a műtét napjának közeledtével, mert folyamatosan nő
   bennük az  aggodalom, hogy  vajon sikerülni  fog-e a  műtéti  beavatkozás,
   vajon felébrednek-e az altatásból?

   A karácsony közeledtével  kapcsolatban is  bennünk él  ez a  nyugtalanság.
   Érdekes, hogy  most  ugyan szeretnénk  gyorsítani  az adventi  napokat  és
   siettetni az  ünnep  érkezését,  de  abban  a  pillanatban,  amikor  végre
   elkezdünk ünnepelni, rögtön szeretnénk megállítani az időt, hogy az  ünnep
   ne érjen véget, a karácsony tartson tovább és az a béke, nyugalom és öröm,
   amely ebben az  időszakban jellemzi  az embereket, ne  csak néhány  napig,
   hanem egész éven keresztül tartson.

   Türelmetlenségünkkel nem tudjuk  siettetni a karácsonyt.  Hiába nyitja  ki
   egy gyermek a kis  csokoládékat tartalmazó karácsonyi naptár  ablakocskáit
   december  első  napjaiban,  az  utolsó  csoki  befalásával  még  nem   fog
   beköszönni az ünnep. Mert az advent a várakozás ideje, amely többek között
   a türelemre is megtanít minket, és arra is, hogy nem lehet mindent azonnal
   megvenni vagy elintézni egy kis pénzért. A mai adventi vasárnap nyugalomra
   int minket, hogy ne veszítsük el türelmünket az utolsó órákban.

   Ugyanakkor azonban az  öröm érzése is  egyre inkább fokozódik  szívünkben,
   amikor egyre közelebb  érezzük magunkat Isten  Fia érkezéséhez. Igen,  meg
   kell fogalmaznunk és ki  kell mondanunk legalább magunknak,  hogy ki a  mi
   növekvő örömünknek az igazi oka. Nem csupán a békés családi  együttlétnek,
   az iskolaszünetnek vagy  az ajándékoknak örülünk,  hanem elsősorban  Jézus
   Krisztus érkezésének, aki  nélkül nincs karácsony,  nincs családi béke  és
   aki nélkül nincs értelme  az ajándékozásnak sem, hiszen  Ő a Mennyei  Atya
   nagy ajándéka számunkra.

   Ma, a negyedik adventi vasárnapon,  itt állunk az ünnep ajtajában.  Szinte
   már a születést ünnepelnénk. A templomunkban már áll a karácsonyfa, fel is
   díszítettük, csak még nem  kapcsoltuk fel rajta a  színes kis égőket.  Oly
   erősen tör  fel belőlünk  a vágy,  hogy végre  találkozzunk a  várva  várt
   Gyermekkel, hogy a legszívesebben már  ebben a pillanatban elkezdenénk  az
   ünneplést. Mintha a távolból már  hallanánk az angyalok énekét, és  mintha
   megpillantanánk a messzeségben a betlehemi csillag fényét.

   Egyre türelmetlenebb várakozásunk és fokozódó örömünk miatt talán azon sem
   lepődnénk  meg,  ha  Jézus  születésének  történetét  hallottuk  volna  az
   evangéliumban. Természetesen  nem ez  volt, hanem  Mária Erzsébetnél  tett
   látogatásáról olvastunk. A mai napon Jézus édesanyja lesz kísérőnk adventi
   utunkon, ő áll mellénk, hogy vele léphessünk be az ünnep kapuján. Mária  -
   szíve  alatt  hordozván  az  Isten  Fiát  -  elindult,  hogy  meglátogassa
   Erzsébetet. Találkozik a gyermeket  váró két asszony  és találkozik a  két
   gyermek is: Jézus  és Keresztelő  János, aki  felujjong Erzsébet  méhében,
   amikor megérzi a Megváltó közelségét. A két asszony és a két gyermek  nagy
   örömmel  köszöntik  egymást.  Ma  éjszaka  mi  is  belépünk  a   betlehemi
   istállóba, hogy szívünk legnagyobb  szeretetével és örömével köszöntsük  a
   Gyermeket, a mi Megváltónkat.

   Nem csak mi tettünk  meg nagy utat, hanem  Ő is. Átlépte az  ég és a  föld
   kapuját, hogy most a szívünkbe  költözhessen. Boldogok vagyunk, ha  advent
   kezdete  óta  lélekben  készültünk  jövetelére  és  hittünk  abban,   hogy
   beteljesedik  vágyunk:  az  Istennel  való  találkozás.  Pár  óra  még,  s
   megszületik, aki világunkba  és életünkbe lép.  Ha végigjártuk a  készület
   adventi útját, akkor innen már igazán nem érdemes visszafordulni!  Lépjünk
   be a karácsonyi ünnep ajtaján! Holnap meglátjuk az Üdvözítőt.
   (Horváth István Sándor)

   2005. december 25. - Urunk születése - Karácsony - Éjféli mise
   Evangélium
   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve." Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Elmélkedés
   A szívem jászolnak engedem át neked
   Karácsony éjszakáján Jézus születésének  közös ünneplésére gyűltünk  össze
   az éjféli  szentmisén.  Most  és  az  elkövetkezendő  napokban  szeretnénk
   szépen, nyugodt  körülmények között,  méltó  módon ünnepelni.  Idén  úgyis
   kicsit furcsán  sikerültek  ünnepeink.  A húsvét  ugyanis  két  választási
   forduló közé  esett. Virágvasárnap  is  és a  húsvét utáni  vasárnapon  is
   országgyűlési  választások  voltak,  ezért  a  választási  kampány  kellős
   közepén sokaknak  nehéz  volt odafigyelni  Krisztus  feltámadására.  Szent
   István király  augusztus  20-i  ünnepe sem  sikeredett  a  legfényesebbre,
   hiszen az  ünnep  csúcsát  jelentő budapesti  tűzijátékot  hatalmas  vihar
   söpörte el öt  emberi életet  követelve. Szép  ünnepnek indult  szeptember
   17-én Salkaházi Sára boldoggá avatása, de délutánra már el is felejthettük
   a  nem  mindennapi  eseményt,  hiszen  nyilvánosságra  hozták  a  hazudozó
   miniszterelnök  beszédét.  Október  23-án  méltó  módon  szerettük   volna
   megünnepelni  az  1956-os  magyar  forradalom  50.  évfordulóját,  de  nem
   sikerült, mert a  rendőri erőszak  békétlen tüntetőket és  még több  békés
   ünneplőt egyaránt utolért Budapest utcáin, amely napokon keresztül  valódi
   csatatérre hasonlított. Egyszóval  nem sikerültek  a legszebben  ünnepeink
   2006-ban,  hogy   egészen   finoman  fogalmazzak,   bár   mások   biztosan
   indulatosabbak lennének és keményebb szavakat használnának egyes események
   megítélésekor. De tegyük félre most az indulatokat!

   A 2006-os esztendő utolsó nagy ünnepét, a karácsonyt szeretnénk nyugodtan,
   békésen megünnepelni  természeti katasztrófák  és rendkívüli  bejelentések
   nélkül. Úgy szeretnénk most lélekben  odajárulni a betlehemi istállóban  a
   jászol szalmáján fekvő Gyermek elé,  hogy csak őrá figyeljünk. Az  otthoni
   családi ünneplést és  ajándékozást követően  éjnek idején  felkerekedtünk,
   hogy a templomban a  hívők nagyobb közösségével  együtt ünnepeljük meg  az
   éjféli misével Jézus Krisztus születését.  Miért fontos ez nekünk?  Milyen
   üzenetet hordoz számunkra ez az éjszaka?

   Az éjféli szentmise evangéliuma nagyon egyszerű szavakkal mondja el nekünk
   karácsony  titkát.  Valamivel  több  mint  2000  esztendővel  ezelőtt,   a
   népszámlálás idején Mária  világra hozza gyermekét  egy Betlehem  melletti
   istállóban. A Gyermeket  pólyába takarja és  a jászol szalmájára  fekteti.
   Ugyanebben az órában angyalok jelennek meg nagy fényességgel az éjszakában
   a pásztoroknak,  akik  a  közelben nyájukat  őrizték.  Az  angyalok  Isten
   dicsőségét zengve és békességet hirdetve minden embernek, elsőként ezeknek
   a pásztoroknak mondják el a megváltó születésének örömhírét, akik  azonnal
   elindulnak, hogy megkeressék az újszülöttet, akiről hallottak.

   Karácsony éjjelén nekünk  is szól az  angyalok békeüzenete. Költözzön  hát
   szívünkbe a  béke!  Töltse  el  családjainkat  és  magyar  nemzetünket  az
   Istentől jövő igazi békesség! Az olvasmányban Izajás próféta  jövendölését
   hallottuk, aki többek között azt mondja az eljövendő Megváltóról, hogy ő a
   "Béke Fejedelme".
   Mi, emberek  sokszor  békétlenek  vagyunk, egymás  ellen  fordulunk,  mert
   ellenséget  látunk  embertársunkban.  Gyakran  türelmetlenek  vagyunk   és
   engedjük, hogy  indulataink  vezessenek minket,  s  emiatt  nyugtalanságot
   keltünk magunk körül.  Igen, Istennek  kell eljönnie  az emberek  békétlen
   világába, hogy  végre  békésség legyen  köztünk.  És Ő  valóban  eljön,  a
   Békesség Istene,  a Béke  Fejedelme  a földre  száll, hogy  megteremtse  a
   békét. Fogadjuk el tőle ezt a nagy ajándékot: az isteni nyugalmat és békés
   lelkületet, amelyre mindannyiunknak  szüksége van a  2006-os nyugtalan  és
   békétlen esztendő végén és természetesen jövőre is.

   Jézus születésének szent éjszakáján Ő áll a szívemhez a legközelebb.  Vagy
   talán pontosabban  fogalmazva: a  kis Jézust  szeretném minden  karácsonyi
   ünnepen a  szívembe fogadni.  Egy XIII.  századi latin  szerző  karácsonyi
   költeményével fejezem  be elmélkedésünket,  amely arra  tanít, hogy  Jézus
   által jobbak leszünk, és arra bátorít, hogy ajándékként önmagukat adjuk  a
   kis Jézusnak. A vers így szól:

   Siessünk Betlehembe,
   szeretet szárnya, szállj,
   hogy a szép Újszülöttre
   mihamar rátalálj.

   Kit már századok óta
   buzgón áhítozuk,
   hogy meghozza ez az óra
   imádott Jézusunk.

   A teremtés királya,
   Úr télen és időn
   a sáros földre szálla
   sorsunk tetvére lőn.

   Hozzá hív most a hála,
   hisz emberi nemünk
   megváltást kapott nála
   s benne jobbak leszünk.

   Mit adhatok azért én
   édes Jézus neked?
   a szeretetnek éjén
   örök szeretetet,

   magamat istállónak,
   alomnak testemet
   és a szívem jászolnak
   engedem át neked.

   Az önmagát nekünk ajándékozó  Isten azt várja,  hogy önmagamat adjam  neki
   ajándékként.  A  földre   szálló  Isten  a   szívem  jászolában   szeretne
   megszületni és megpihenni. Ezt a karácsonyi üzenetet vigyük magunkkal haza
   ezen az éjszakán:
   Mit adhatok azért én
   édes Jézus neked?
   a szeretetnek éjén
   örök szeretetet,

   magamat istállónak,
   alomnak testemet
   és a szívem jászolnak
   engedem át neked.

   (Horváth István Sándor)
   Itt most nincs  külön ima. Elég  ha az elmélkedés  végi verset  elolvassuk
   újra. :-)