[Evangelium] 2006-12-21

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 21. - Csütörtök

   Azokban a napokban Mária útrakelt, és  a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
   Lk 1,39-45

   Elmélkedés:

   "Szíve alatt megmozdult a magzat." (Lk 1,41)
   Amikor Lukács evangélista  lejegyzi Mária  Erzsébetnél tett  látogatásának
   történetét, elsősorban nem az  lehetett a célja,  hogy Mária jóságát  vagy
   rokona iránt érzett szeretetét hangsúlyozza,  hiszen akkor nem írta  volna
   le azt  is,  hogy  három  hónap múlva  hazatért  otthonába,  amikor  pedig
   Erzsébetnek a legjobban lett volna szüksége a segítségre.
   A történet jelentősége abban áll,  hogy találkozik a két leendő  édesanya.
   Erzsébet, aki  Keresztelő  János  édesanyja és  Szűz  Mária,  aki  méhében
   hordozza Jézust. Találkozik a két asszony és a két gyermek is. Az Erzsébet
   méhében megmozduló János köszönti Jézust.
   Az adventi időben  Jézus közeledik  hozzánk. Megmozdul-e a  lelkünk az  Úr
   karácsonyi érkezésére?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
   mert éjben járunk nélküled;
   jöjj, igaz Napunk, halld imánk
   és fényességed áraszd ránk!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!