[Evangelium] 2006-12-17

[evangelium at communio.hu]

   2006. december 17. - Advent 3. vasárnapja

   Amikor Keresztelő  János bűnbánatot  hirdetett,  a nép  megkérdezte:  "Mit
   tegyünk?"
   "Akinek két ruhája van - válaszolta -, az egyiket ossza meg azzal,  akinek
   egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen." Jöttek a vámosok is,
   hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: "Mester, mit tegyünk?"  Ezt
   felelte nekik:  "Ne követeljetek  többet, mint  amennyi meg  van  szabva."
   Megkérdezték őt a katonák is: "Hát mi mit tegyünk?" Nekik így felelt:  "Ne
   zsarnokoskodjatok,   ne   bántsatok   senkit,   hanem   elégedjetek    meg
   zsoldotokkal."
   A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem
   János-e a  Krisztus.  Ezért János  így  szólt hozzájuk:  "Én  csak  vízzel
   keresztellek titeket. De  eljön majd, aki  hatalmasabb, akinek  saruszíját
   sem vagyok méltó  megoldani. Ő  majd Szentlélekkel és  tűzzel fog  titeket
   megkeresztelni. Szórólapátját  már  a kezében  tartja,  hogy  megtisztítsa
   szérűjét: a  búzát  csűrébe  gyűjtse, a  pelyvát  meg  olthatatlan  tűzben
   elégesse."
   És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.
   Lk 3,10-18

   Elmélkedés:

   Mit tegyünk?
   "Mit tegyünk?" -  kérdezte az  egész nép a  bűnbánat keresztségét  hirdető
   Keresztelő Jánostól.  Ugyanezt  kérdezik a  vámosok,  majd a  katonák  is.
   Mindenki megkapja a  választ. A  kérdezők nem csak  egy szóbeli  tanításra
   kíváncsiak, hanem útmutatást  és gyakorlati  tanácsokat szeretnének  kapni
   mindennapi életükhöz. A tanácsok persze  csak akkor érnek valamit, ha  nem
   csak meghallgatják, hanem követik is őket.

   Bár akadnak, akik  kérdezés nélkül  is tudják  feladatukat, mégis  sokszor
   elhangzik  azóta  is  ugyanez  a  kérdés.  Olykor  a  tanácstalanok   vagy
   bizonytalanok, máskor a rossz  terveget szövögetők részéről, ismét  máskor
   azok teszik fel, akik világos útmutatást szeretnének kapni.

   1957. decemberében,  advent 3.  vasárnapjának  reggelén az  osztrák  határ
   melletti Rábakethelyen  a  hívek  hiába várták  a  templomban  káplánjukat
   Brenner Jánost, hogy szentmisét mutasson  be. Először azt gondolták,  hogy
   elaludhatott vagy beteghez  hívták a  26 éves fiatal  papot. Miután  hiába
   keresték a plébánián, hamarosan  meghozták a hírt,  hogy holtan fekszik  a
   szomszéd faluban.  Az  öröm  vasárnapjára örömbe  öltözött  szívű  emberek
   szomorú szívvel tértek  haza. Később megtudták,  hogy János atyát  éjszaka
   egy állítólagos beteghez hívták. Ő  nem kérdezte, hogy "most mit  tegyek"?
   Tudta, hogy  mi  a  hivatásából  fakadó  kötelessége.  Azonnal  indult  az
   Oltáriszentséggel a legrövidebb úton, az erdő át. Útközben megtámadták  és
   kioltották életét. Krisztus testét védelmezve halt vértanúhalált.

   "Hát most  mit  tegyünk?"  -  kérdezhették egymás  között  a  gonosz  terv
   kigondolói hetekkel vagy  napokkal korábban.  Mit tegyünk  ezzel a  fiatal
   pappal, aki lelkesen foglalkozik a fiatalokkal és a ministránsokkal,  akit
   jóságáért és közvetlenségéért egyaránt szeret mindenki, és akit nem  lehet
   megfélemlíteni? A gonosz lélek szavát hallották meg.

   "Hát most mit tegyünk?" - kérdezhették a szörnyű tett után a  végrehajtók.
   Titkoljunk el  mindent,  leplezzük el  az  igazságot, félemlítsük  meg  az
   embereket és töröljük  ki emlékezetükből  papjukat. De  hiába volt  minden
   titkolózás  és  megfélemlítés,   Isten  nem  engedte,   hogy  az   emberek
   felejtsenek.

   "Hát mi mit tegyünk?"  - kérdezték a  rábakethelyi plébánia hívei  egykor.
   Levesszük az  adventi  koszorúról  az  öröm  rózsaszín  gyertyáját,  és  a
   vértanúság piros gyertyáját tesszük a helyére. Azóta is így van ez  minden
   adventben azon a helyen.

   "Hát mi mit tegyünk?" - kérdezik évtizedek óta Brenner János tisztelői.  A
   nyomozás ugyan nem derített fényt a  tettesekre, de mi nem őket  keressük,
   nem akarjuk  őket megbüntetni.  Inkább imádkozunk  boldoggá avatásáért  és
   ápoljuk tiszteletét.

   "Hát mi mit  tegyünk?" - kérdezzük  most mi. A  vértanú pap halálának  50.
   évfordulójára  meghirdetett  Brenner  János-emlékévben  templomainkban  és
   családi otthonainkban mi is egy piros gyertyát teszünk a három lila mellé.
   Így emlékezünk az Oltáriszentség és a papi hivatás vértanújára.

   "Mit tegyünk?"  -  kérdezzük  advent  utolsó  napjaiban.  Igyekezzünk  jól
   felhasználni ezeket  a  napokat!  A lázas  adventi  tevékenységek  helyett
   mostantól igyekezzünk még több időt szánni a lelki készületre, a családdal
   való együttlétre, a  közös imádságra. Készüljünk  a karácsonyi  Gyermekkel
   való találkozásra!  Várakozásunk  hamarosan beteljesedik,  s  újra  örömbe
   öltözhet a szívünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
   ó Egyszülött, kit ád az ég,
   te gyöngédség és őserő:
   amit tudnunk kell, tárd elő!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!